Skip to main content

Kínai hazacsalogató

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Újra Kerepestarcsán


Az ötvenes évek végének sajtója és irodalma szakmányban termelte a disszidensek nyomorú sorsát bemutató „hazacsalogató” riportokat, tárcákat és novellákat. Kiderült belőlük, micsoda csalódás érte azokat, akik hittek a nyugati propagandának: a külföldre vetődött magyarok megalázó körülmények között, éhbérért dolgoznak, a családok szétestek, a nők elzüllöttek stb. Itthon ellenben derűs börtönök, biztos utazási tilalmak várják a hazatérőt.

Hitek, remények

A pekingi Idegenforgalmi Kiadó Kínaiak Kelet-Európában címmel egy könyvet adott ki arról a hatvanezer kínai állampolgárról, akik 1989 és 1992 között az egykori szocialista tábor országaiban próbáltak letelepedni. Magyarország a maga tízezer kínaijával (harmincezret csak a rendőrségi hírverés vélelmezett) a kötet főszereplője.

Hazánk sok kínai szemében mesés ország volt. Az 1989-es demokráciamozgalom résztvevői egy ideig elérendő célnak tekintették az itteni liberális reformkurzust. A Tienanmen téri tragédia után a Budapesten tanuló kínai diákok együtt tüntettek magyar barátaikkal a kínai követség előtt.

A kínai tudós folklór számon tartja a hun–magyar rokonságot, a hun uralkodókat pedig a kínai császárok rokonainak mondja. Egy másik történeti legenda a magyarokat az Észak-Kínában honos szabir nép nyugatra vándorolt ágának véli. Mélykínai körökben számon tartják az ősi magyar és a kínai pentaton zene rokonságát és a kínai díszítőművészetnek a magyaréval rokonítható vonásait.

A most megjelent könyv mindezzel szemben azt adja a rajongó kínaiak tudtára, hogy a Magyarországra érkező honfitársaikat harácsoló ügyvédek és megvesztegethető rendőrök várták. Az ügyvédek tetemes dollárösszegekért rövid ideig érvényes tartózkodási engedélyeket szereztek a vállalkozni szándékozó kínaiaknak, a hatóságok pedig, mihelyt letették a kft.-alapításhoz szükséges félmillió forintot, mihelyt beérkeztek az első áruszállítmányok, megvonták a jövevényektől a tartózkodási engedélyt, vagy megtagadták a meghosszabbítását, és az ország azonnali elhagyására kényszerítették őket. E döntések nyomán a vállalkozók egyik pillanatról a másikra elvesztették az éveken át gyűjtött tőkéjüket, földönfutóvá lettek. Volt, aki öngyilkosságba menekült, de az élete a többieknek is kisiklott. Sosem tudják elfelejteni a megaláztatást, amelyet a rendőri hivatalokban vagy a kerepestarcsai internálótáborban éltek át.

Igazat hazudnak?

Ha lehántjuk az elmondottakról az érzelgős giccset, látnunk kell, hogy amit a propagandakiadvány állít – igaz. 1989–91-ben a Kínai Népköztársaság állampolgárai vízum nélkül utazhattak be Magyarországra, és a jogszabályoknak megfelelő módon indíthatták el vállalkozásaikat. Sokan bizonyultak sikeresnek: tanú rá a seregnyi kínai vendéglő és üzlet, amelyek túlélték a nagy tisztogatást – egyelőre.

1990 októberétől megfordult a szél, előkerült a külföldiek beutazását szabályozó, elfeledettnek vélt 1982-es pártállami rendelet, és a szorgos vállalkozókból egyszerre jogellenesen itt tartózkodó külföldi lett. Ma minden öklömnyi rasszista tudja, hogy egy kínai kft.-nek 18 ügyvezetője van, az alaptőkét pedig a csalafinta kínai nyomban kiveszi a bankból, és újabb kft.-t alapít vele. Magyar vállalkozó sosem tenne ilyet, az már szent. A kínai kereskedőket újra meg újra meggyanúsítják, hogy lopott holmit szállítanak, csempészett árut árusítanak. Érthető a gyanú: Amsterdamban is kínaiak kezében van a kokainkereskedelem.

Amerikában konzervatív magyarok a kínaiak szorgalmának, tehetségének dicséretével szokták bizonyítani, hogy nem rasszizmusból utálják a négereket. A hazai konzervatívok nem ilyen válogatósak: nem tesznek különbséget néger, arab és kínai között.




















Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon