Skip to main content

„A kínaiaknak mindenütt vannak rokonaik”

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Újra Kerepestarcsán


Csao Csecsong április 24. óta „lakik” a Rendőri Ezred kerepestarcsai „átmeneti szállásán”. Arra vár, hogy huszonnégy társához hasonlóan őt is Pekingbe szállítsák. Különlegessége, hogy hibátlanul és szinte akcentus nélkül beszél magyarul. Csak hát: ferde a szeme.

– 1987-ben jöttem Magyarországra – mondja magáról –, a Rábában dolgoztam, Győrben. 1990-ben hazamentem. ’91-ben, amikor nem kellett vízum, visszajöttem, azóta élek itt. Egy akupunktúrás rendelésen dolgoztam, és különböző kínai vállalkozóknak segítettem. Nem mertem tartózkodási engedélyt kérni, mert láttam, hogy szinte senkinek sem adják meg.

– Hogyhogy nem bukott le?

– Jól beszélek magyarul, ha igazoltattak, mindig kimagyaráztam magam.

– És miért bukott le mégis?

– Ugyanezért. Az egyik kínai vállalkozó  megbízott, hogy próbáljam  meg a szombathelyi KEO-nál (az idegenrendészetnél) elintézni az egyik alkalmazottjuk számára a tartózkodási engedélyt. Megkérdezték, hogy mi van az enyémmel. Egyenesen idehoztak.

– Nem tart attól, hogy Kínában baja lesz, ha rendőri kísérettel érkezik haza?

– Három éve jöttem el Kínából. Nem tudom, most mi a helyzet.

– Tudja, hogy a kiutasítási határozat ellen bírósághoz fellebbezhet? Nem gondolt rá, hogy megpróbálja?

– Nem hiszem, hogy érne valamit.

– Találkozott azokkal a kínaiakkal, akiket nemrégiben visszavittek Pekingbe?

– Néhánnyal találkoztam.

– Tizenegy nő is volt köztük…

– Volt néhány nő.

– Igaz, hogy konzumnőnek készültek Olaszországba?

– Mi az, hogy konzumnő?

– Olyan nő, aki a bárban itatja a vendégeket.

–  Nem tudom. Nekem azt mondták, hogy rokonokhoz mennek. A kínaiaknak mindenütt vannak rokonaik.




































Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon