Skip to main content

Most még csak 1921-ben vagyunk…

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Boross Péter merítései a magyar történelem kútjából


Rend, rendőrség


Minél nagyobb a személyes szabadságjogok köre, annál kedvezőbb a terep a bűnözésre… Most – és az elmúlt évtizedek után ez természetes – a személyi szabadságjogok erősítésén fáradozunk, de tudnunk kell, hogy másféle spekulációk – épp a bűnözéstől való félelem következtében – a nemzetközi irodalomban már felvetik a személyi szabadságjogok korlátozásának gondolatát.

(Köztársaság, november 13.)

Idegenek, etnikumok

Magyarország megúszta a vendégmunkáskorszakot, amely idegen etnikum nagyarányú befogadásával jár. Egy országnak a demokrácia kezdetén korlátoznia kell a befogadó hajlamait.

(Köztársaság, november 13.)

…természetesen a Magyarországon tanuló más bőrszínűeknek is ügyelniük kell arra, hogy maguk se provokáljanak ki ilyen eseteket. Hiszen előfordul… (hogy) nem a bőrszín az oka az összetűzéseknek.

(Ring, november 8.)

…vigyázzunk a szavakkal. A szavakat sokan félreértik, aztán ha egyszer félreértették, akkor túldimenzionálják. Ha én azt mondom, hogy cigánybűnözés, akkor te azt mondod, hogy cigánygyűlölet, és a harmadik azt fogja mondani, hogy Magyarországon etnikai háború dúl. Ez a gondolatsor. Magyarországon a tapasztalat szerint valóban sok a cigány származásúak által elkövetett bűncselekmény.

(Köztársaság, november 13.)

Október 23.

Elárulok valamit, ha történetesen ott vagyok, és látom, hogy nyilaskeresztes sapkában van ott hat vagy hét legény – mert ennyiről volt szó –, akkor én szólok a rendőröknek, hogy távolítsák el őket (…) Én szólok a rendőröknek, és vállalom a politikai felelősséget nincs rá jogszabály, mégis tegye azt. A rendőr azonban ne értelmezzen…

…Őszintén mondom, nem tudtam, hogy horogkeresztes gyerekek jönnek, mert ha tudtam volna, elmondtam az előbb, mi történt volna.

(Össztűz, október 29.)

(Október 22-én a rendőrség egy házkutatás során horogkeresztes röplapokat és október 23-ra, a Kossuth térre szóló gyülekezési felhívást foglalt le. A vidéki skinheadek készülődéséről a rendőrségnek bőséggel volt információja; kevéssé valószínű, hogy ne tudtak volna arról is, hogy a skinheadvezetők a köztársasági elnök beszédének megzavarását tervezik. Az állami ünnepség rendezésével megbízott Belügyminisztérium azzal, hogy nem előzte meg a köztársasági elnök beszédének megtervezett megzavarását, nagy szolgálatot tett az elnök ellen uszító szélsőjobboldalnak.)

A neonácikról – az MDF országos gyűlése előtt és után

Énnekem meggyőződésem, hogy útkereső gyerekekkel lehetőleg mindig valami nevelési metodikával foglalkozni kell…

(Össztűz, október 29.)

…azt is tudnunk kell, hogy amikor a szükség úgy hozza, amikor úgy érezzük, hogy muszáj, akkor hitvallásunknak hangot kell adni, hogy ebben az országban semmiféle faji, vallási természetű megkülönböztetésnek helye nincs, és a hatóságok ereje elegendő ahhoz, hogy megelőzze, és elejét vegye, hogy olyan cselekmények vagy cselekménysorozatok bontakozzanak ki, amelyek egy-két nyugat-európai országban már rendkívül nagy károkat és tragédiákat okoztak.

(Válasz Király B. Izabella napirend előtti felszólalására a parlament február 8-i ülésén)

Igazságtétel

Megoldatlan problémák és megtorlatlan bűntettek miatt nyugtalan a magyar társadalom. Már csak azért is kívánatos volna megrendezni a szocialista Magyarország nürnbergi perét.

(Magyar Hírlap, október 24.)

Vallom, hogy a hazaárulásnak nem szabad megtorlás nélkül maradnia. (…) A helyes jogértelmezés csak eszményekből indulhat ki. Súlyos, az egész nemzetet érintő kérdésekben nem kisszerű normaszöveg-elemzésből kell kiindulni. Ha így tettek volna, sosem lett volna nürnbergi per.

(Új Magyarország, november 23.)

A szélsőbaloldali veszély

Minden józan ember előtt világos: ilyen negyven év után, egy ilyen rendszerváltozás után a kiépült bázisok, státusok és sok más okból, ha valami veszély fenyegeti az országot… akkor logikus, hogy a szélsőbaloldali veszély erősebb.

(Össztűz, október 29.)

A sajtóról

A kommunikációs eszközökben nem az országosan többségi párt vagy pártszövetség, hanem a kisebbség képviselői ülnek, akik torzítják az információt.

(Magyar Hírlap, szeptember 7.)

Amikor ellenzékről beszélünk, bizonyos politikai pártokon, egyéb szervezeteken kívül a rendelkezésükre álló sajtóénekeseket is ide kell sorolni.

(Új Magyarország, november 20.)

Sem Nyugaton, sem Keleten nem tűrik el, hogy a média élén a kormánynak nem tetszők álljanak.

(Pesti Hírlap, december 10.)

A történelem mélypontja és az ellenzék

Ha a magyar történelem kútjából merítünk, és 1918–19-et mélypontnak tekintjük, akkor most még csak 1921-ben vagyunk.

(Magyar Hírlap, szeptember 7.)

Ne minősítsük az ellenzéket liberálisnak. (…) Ez a magát liberálisnak minősítő, valójában szerintem polgári radikális irányzat, most az egykori vagy jelenlegi kommunistákkal keresi a kapcsolatot. Pedig ezek éppúgy felfalhatják őket, mint ez megesett elődeikkel 1918–19-ben.

(Új Magyarország, november 20.)

1918 nyarának–őszének sajtóját kellene olvasni: akkor csak Budapesten volt sajtó, és csak Budapesten volt őszirózsás forradalom. Érdemes megfigyelni, hogyan törték meg az ezeréves magyar állam gerincét, és hoztak létre valamit, amibe háromnégy hónap alatt bele is buktak…

(Pesti Hírlap, december 30.)

(Nem a Központi Hatalmak veresége, a Monarchia összeomlása okozta tehát az ezeréves magyar állam bukását, hanem a fővárosi sajtó. A miniszter emlékezetében a kurzuspropaganda él tovább, amely a kommünnél is jobban gyűlölte az őszirózsás forradalmat.)

Az előd


Kedvenc, Horthy idején működött elődöm, Keresztes-Fischer Ferenc több olyan dolgot rendelettel oldott meg, amihez nekem ma a parlamentben kétharmados többségre van szükségem. Ő két hónap alatt jutott célba, én másfél-két év alatt.

(Pesti Hírlap, december 10.)

(Keresztes-Fischer nemcsak kommunistaüldöző, de igen kemény nyilasüldöző is volt, és egyik legelszántabb ellenzője az 1941-es hadbalépésnek, a „bolsevizmus elleni keresztes háborúnak”. A rendeleti kormányzást nem miniszteri határozottsága tette lehetővé, hanem az, hogy Gömbös miniszterelnöksége idején megkezdődött a parlamentáris jogállam felszámolása.)

Csurka

Ez nem jó, hogy az írói munkásság része volt. Ez alaptalan irónia Csurkával szemben. Csak arra utalok, hogy egy dramaturgiai készséggel megáldott író, aki talán ennek a századnak legjelentősebb drámaírója, némelykor elragadtatja magát.

(Össztűz, október 29.)

A miniszterelnökről


Személyesen nem törekszem semmire. Nem kétséges, hogy az Antall által vezetett pártba léptem be. Eszmények vezetnek, mély meggyőződés, és ez az elsődleges.

(Új Magyarország, november 20.)

A magyar történelmi hagyományoknak és mentalitásnak az a középjobb kormányzati irányvonal felel meg, amelyet mondjuk Antall József neve fémjelez.

(Köztársaság, november 13.)











































































































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon