Skip to main content

Ismét megvédtük hazánkat az idegenektől

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A Martin Luther King Egyesület közlése szerint a múlt év végén, december 30-án és 31-én a budapesti V. kerülethez tartozó Kecskeméti utcai rendőrőrsön legalább tizenkét arab férfit vertek meg brutálisan. A Váci utcai valutakereskedők elleni – egyébként a Martin Luther King Egyesület által is szorgalmazott fellépés – sajátos formáját találta meg a belvárosi rendőrőrs: a megfigyelt személyeket a sétálóutca közepére állított rendőrautóba tuszkolták a közönség érdeklődése közepette, majd bevitték az őrsre. Bordatörések, kartörések s egyéb külsérelmi nyomok árulkodnak a rendteremtési kísérlet módszereiről. Az orvosi látleletek egy vaskos dossziét töltenek meg a Martin Luther King Egyesület iratai között. Az áldozatok beszámolói nem egyszerű verésről, hanem rafinált és válogatott megalázási eljárásokról szólnak: egyeseket – mondják az előállítottak – meztelenre vetkőztettek, szájukba pisztolyt dugtak, végbelükbe gumibotot; másokat a földre fektettek, arcukba köptek, majd csizmatalppal mázolták szét a köpetet. A sértettek természetesen nehezen szerezhetnek érvényt igazuknak, hiszen vallomásaikat nem tudják tanúkkal alátámasztani. Az őrszoba ajtaja mögött rajtuk kívül csak rendőrök tartózkodtak.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon