Skip to main content

Parlamenti kis színesek

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Intézkedési terv: videózni!

A Beszélő parlamenti tudósítói nagy élvezettel hallgatták november 13-án, kedden délután Morvai belügyminisztériumi államtitkár beszámolóját arról, hogy mit tesz a rendőrség a sportrajongók – jelesül a futballközönség – békés, zavartalan műélvezete érdekében.

Az interpelláló Németh Béla (FKgP) ugyanis elvárja a stadionbeli randalírozók megfékezését.

Az államtitkártól megtudtuk, hogy az országos rendőrfőkapitány szakmai helyettese, dr. Túrós András – több daliás cikkünk hőse – 1/1990. sz. leiratában komplex intézkedési tervet tárt elő e kérdésben. A stratégia jogi hátterét az „Állam és közbiztonság”-ról szóló 1974-es rendelet képezi.

A komplex tervben szerepel a közönség folyamatos videózása is. Morvai államtitkár ismertetője végén elegánsan elérkezett a rendőrség költségvetésének feltétlenül szükséges növeléséhez. (Talán az interpelláció ezért hangzott el?)

E lap szerkesztői nem kevésbé barátai a nyugalomnak és biztonságnak, mint bárki más. Ám fenntartásaik vannak az 1974-es állam- és közbiztonsági joganyaggal, valamint a rendőrség szakmai főnökének jogállami feltételek között is érvényes kompetenciájával kapcsolatban. Ebbe a lukas zsákba most sem öntenénk szívesen több pénzt.

–t

Tíz perc az nagy idő (Elemér)!

November 13-án a parlamentben Kósáné Kovács Magda a közvélemény privatizációval kapcsolatos aggodalmait eloszlatandó interpellációjában igen konkrét és tárgyszerű kérdéseket fogalmazott meg. Az interpellációra Mádl Ferenc tárcanélküli miniszter válaszolt. Az engedélyezett öt perc helyett tíz percben. A feltett kérdéseket azonban ennyi idő alatt sem sikerült megválaszolnia, amit ékesen bizonyít, hogy a hosszúra nyúlt választ nemcsak az interpelláló képviselőnő, hanem a T. Ház sem fogadta el. Kósáné joggal állította követendő példának Mádl úr elé Csepi Lajost, a Vagyonügynökség vezetőjét. Csepi úr ugyanis egyetlen tömör mondatban megfelelt a Főtefu képviselőinek, amikor a dolgozói részvények lehetőségeiről faggatták: „Meg fogjuk vizsgálni az önök elképzelését, és ha beleillik a kormány koncepciójába, engedélyezzük.”

Te ennek örülsz, Torgyán?

Fazekas Endre és Király Béla SZDSZ-es képviselők interpelláltak Andrásfalvy kultuszminiszterhez az oktatás finanszírozásának nagy kérdéseiről. A miniszter is „a” kérdésnek minősítette mindazt, amit Fazekas elmondott, s éppen ezért harmincnapos határidőt kért a válaszadásra. Az ügyrend ezt megengedi. Király Béla azonban némi muníciót tartogatott a viszontválaszra (mint veterán stratégához illik), s ezt el akarta volna mondani, katonásan áttörve az ügyrendi akadályokat. Fel is állt, teljes szálfamagasságában, ám az elnöklő Vörös Vince nem adott neki szót. A kormánypártok hangos tetszésnyilvánítással kísérték Király Béla elnémítását. Az idős exkatona – még mindig állva – megvetően süvöltötte át az üléstermen: „és te ennek örülsz, Torgyán?”

Közöljük azt, amit Király Béla nem mondhatott el.

Interpelláció

A magyar felsőoktatási intézményeknél az elmúlt évben általános gondként merült fel az 1990. évi költségvetési előirányzatok megállapításánál, hogy nem kapták meg a működési kiadásaikhoz az infláció hatása miatt keletkezett többletköltségek fedezetét. Ez tájékozódásom szerint jelenleg (mint például a Pannon Agrártudományi Egyetem három karánál együttesen) mintegy 50 millió Ft nagyságrendű.

Ismereteim szerint a Művelődési és Közoktatási Minisztérium felügyelete alá tartozó felsőoktatási intézmények részére az inflációs hatások kompenzálására a kormányzat külön pénzügyi fedezetet biztosított.

Kérdésem az, hogy a nem közvetlenül a művelődési tárca felügyelete alá tartozó intézmények – mint pl. az agráregyetemek, orvosi egyetemek – miért nem azonos elbírálás alá esnek, illetőleg ezt a kompenzálást milyen módon kapják majd meg?

Kérdésem továbbá az, hogy a kormányzat tervezi-e a költségvetési szervek 1991. évi állami támogatásának 20%-os csökkentését. Nincs egyértelmű információm arra, hogy ez az intézkedés a felsőoktatási intézményeket érinti-e.

Felmérve és ismerve a felsőoktatás előtt álló feladatokat, valamint az Országgyűlés állásfoglalását arra vonatkozólag, hogy az oktatásnak prioritást biztosít – ennek ellentmond egy ilyen nagyságrendű állami támogatás elvonása, mely az intézmények működésképtelenné válását eredményezheti.




































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon