Kritika rovatunkban ismertettük a szolnoki Inconnu csoport kiadványát, a munkáik lefoglalásáról és elkobzásáról szóló – példásan megszerkesztett – dokumentációt. Alighogy kézhez vettük a könyvecskéről készült recenziót, a szolnoki rendőrség újabb műtárgyakkal halmozta el a politikai művészet szolnoki híveit.
1984 kora nyarán a magyar hírközlő szervek összehangoltan és hivatalos külsőségek között emlékeztek meg a magyarországi holocaust 40. évfordulójáról. A megemlékezés-sorozat keretében – legfelsőbb szintű sípjelre utaló sebességgel – kiadtak egy dokumentumgyűjteményt a zsidókérdés régebbi irodalmából,
Európában semmi sem változott. Angliában mindent szabad, ami nincs megtiltva. Németországban semmit sem szabad, ami nincs megengedve. Franciaországban mindent szabad, ami meg van tiltva, a Szovjetunióban pedig minden tilos, ami meg van engedve.
(Pesti vicc a háború utáni évekből)
I. Mire valók a jogok?
Idestova kétszáz éves az az elméleti vita, hogy az igazi szabadságot, az igazi demokráciát a jogi formák, a kodifikált szabadságjogok biztosítják-é, vagy pedig a népakarat közvetlen érvényesülése.
Nicolae Ceausescu életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte Románia állampolgárait: a Conducator országát többé nem lehet véglegesen elhagyni. A szabad költözködés jogát a nyugdíjasok privilégiumává varázsoló törvényerejű rendelet szövegét magyarul a bukaresti Előre 1982. november 7-i száma közölte. Legfontosabb, 2.
1982. október 12-én a Miskolci Járásbíróság 3. B. 699/1982-5.
A Beszélő 3. számában Tájékoztatjuk olvasóinkat címmel hírt adtunk arról, hogy a belügyi szervek nagy apparátussal követtek és mozgási szabadságukban korlátoztak több személyt, akik szamizdatkiadványok közreadásában vállalnak részt. Az akcióra lapzárta után került sor, ezért beszámolónkat csak mellékletként csatolhattuk lapunkhoz. Alant időrendben vázoljuk az eseményeket, és ismertetjük azt is, mi történt június 21-e – múltkori tájékoztatónk kelte – óta.
1982.
Az alábbi olvasói levelet a londoni The Times 1982. november 13-i számából vettük át. Szerzője dr. William A. Lomax, a nottinghami egyetem Szociológiai Intézetének munkatársa, a Hungary, 1956 című könyv írója, amely a közelmúltban Krassó György fordításában és kiegészítő jegyzeteivel magyarul is megjelent a párizsi Magyar Füzetek kiadásában.
„Uram.
hogy 1983. május 11-én a Budapesti Rendőr-főkapitányság lezárta a dr. Demszky Gábor és társai ellen sajtóvétség alapos gyanúja miatt kezdeményezett nyomozást: a hat gyanúsított közül négyet rendőrhatósági megrovásban részesítettek. Úgy látszott, a lezárás célja csupán az, hogy szűkítsék a tervezett per vádlottainak számát A második nyilvánosság szervezői szolidaritási nyilatkozatot fogalmaztak, de még közlésére sem került sor, amikor 13-án Demszky Gábor és Nagy Jenő is megkapta a lezáró határozatot és a velejáró rendőri megrovást.
1982 augusztusában sorkatonai szolgálatra hívták be Bényi Ferencet (szül. 1960) és Szabados Tamást (szül. 1963), az Országos Rabbiképző Intézet beiratkozott hallgatóit. Bevonulásukkor mindketten kijelentették, hogy ragaszkodnak vallási szokásaik megtartásához: naponta kétszer, reggel és este imádkozni akarnak, csak rituális ételt vesznek magukhoz, és tartani kívánják a zsidó egyházi ünnepeket. Nyomban átszállították őket a kaposvári katonai fogdába. Itt mindkettejüket fenyegetéssel kényszerítették, hogy levegyék az ingük alatt viselt ún. szemlélő rojtot.
Orániai herceg: S ha mégis igazságtalanok
és ostobák volnának?
Egmont: Nem, herceg, ez lehetetlen.
(Goethe: Egmont)
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
5 év 39 hét
8 év 13 hét
8 év 16 hét
8 év 16 hét
8 év 18 hét
8 év 18 hét
8 év 18 hét
8 év 20 hét
8 év 21 hét
8 év 21 hét