Skip to main content

Rabbinövendékek hadbíróság előtt

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


1982 augusztusában sorkatonai szolgálatra hívták be Bényi Ferencet (szül. 1960) és Szabados Tamást (szül. 1963), az Országos Rabbiképző Intézet beiratkozott hallgatóit. Bevonulásukkor mindketten kijelentették, hogy ragaszkodnak vallási szokásaik megtartásához: naponta kétszer, reggel és este imádkozni akarnak, csak rituális ételt vesznek magukhoz, és tartani kívánják a zsidó egyházi ünnepeket. Nyomban átszállították őket a kaposvári katonai fogdába. Itt mindkettejüket fenyegetéssel kényszerítették, hogy levegyék az ingük alatt viselt ún. szemlélő rojtot. Tárgyalásukra szeptember elsején került sor. Közölték velük: ha ragaszkodnak kikötéseikhez, szolgálatmegtagadás címén 4 évre internálhatják őket. A két fiatalember ezt követően lemondott vallása szabályainak megtartásáról; így csupán 1 év felfüggesztett fogházra ítélték őket. Bényi ezután visszatért a laktanyába, míg Szabados Tamást – skizofrénia gyanújával – a pécsi katonai elmegyógyintézetbe szállították (kezelőorvosa dr. Pörczy őrnagy). Úgy tudjuk, hogy a laktanyában, ahol Bényi Ferenc szolgálatot teljesít, a teológushallgatóknak tilos csoportosulniuk, s nem szabad templomba járniuk, egyházi rendezvényeket látogatniuk.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon