Skip to main content

Választmányi gyűlés az írószövetségben

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Előző számunk mellékletében hírt adtunk róla, hogy a Csongrád megyei pártbizottság 1982. X. 14-én felmentette tisztségéből Vörös Lászlót, a Tiszatáj főszerkesztőjét, X. 15-én pedig – a kulturális lapok főszerkesztőinek értekezletén – Tóth Dezső művelődési miniszter felszólította Kulin Ferencet, a Mozgó Világ főszerkesztőjét: „vonja le a szükséges személyi konzekvenciákat” a lapját ért eszmei-ideológiai bírálatokból. X. 22-én ülést tartott az írószövetség választmánya, s előzetes programjától eltérve, napirendre tűzte a két lap ügyét. A kulturális kormányzatot Agárdi Péter, Knopp András és Tóth Dezső képviselte.

A felszólalók elmarasztalták az állami és pártvezetést a szaporodó adminisztratív intézkedések miatt, kifogásolták, hogy a vezetés – a korábbi megállapodásokat semmibe véve – nem tanácskozott az írószövetség választmányával, mielőtt elhatározta volna két irodalmi folyóirat főszerkesztőjének leváltását, és nyugtalanságuknak adtak hangot amiatt, hogy a magyar állam hallgatással veszi tudomásul a határon túli magyar kisebbségek helyzetének romlását. Ebben a szellemben nyilatkozott Czine Mihály, Csoóri Sándor, Csurka István, Fekete Gyula, Hernádi Gyula, Ilia Mihály, Mándy Iván, Mészöly Miklós, Mocsár Gábor, Páskándi Géza.

Boldizsár Iván és Garai Gábor arról beszélt, hogy a mai feszült helyzetben taktikai óvatlanság adminisztratív intézkedésekkel elintézni a kormányzat és az értelmiség között támadt problémákat.

Tóth Dezső válaszában kijelentette, hogy X. 15-én elhangzott szavait félreértették: nem arra szólította fel Kulin Ferencet, hogy mondjon le, csupán „utolsó figyelmeztetésben” részesítette. Ami Vörös Lászlót illeti, a Tiszatáj főszerkesztőjének felmentése a Csongrád megyei pártbizottság hatáskörébe tartozik, s így a kulturális kormányzat nem felelős a történtekért. Ugyanakkor Vörös leváltása még nem lezárt ügy; a Művelődési Minisztériumnak és a kormány Tájékoztatási Hivatalának még jóvá kell hagynia a döntést, s erre egyelőre nem került sor.

Tehát van némi ok az optimizmusra. Kulin továbbra is a Mozgó Világ főszerkesztője, s tudomásunk szerint egyelőre a Tiszatáj ügyeit is Vörös László viszi tovább.

Kár, hogy a választmányi ülésen kiderült: a minisztérium máris megkereste Ilia Mihályt, nem vállalná-e ismét a Tiszatáj szerkesztését. Így az a látszat keletkezhet, mintha a kulturális kormányzat valójában már jóváhagyta volna a Csongrád megyei pártbizottság határozatát.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon