Skip to main content

Krassó György védelmében

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


1984. november 22. és december 14. között tiltakozó aláírásgyűjtés folyt. A legfőbb ügyészhez címzett levél szövegét és a december 14-ig összegyűlt 288 aláírást a Külön-Beszélő 3. számában tettük közzé. Azóta további 24 személy juttatta el aláírását Kőszeg Ferenchez, a levél feladójához; ők külön közölték a főügyésszel, hogy csatlakoznak a petícióhoz. Nevük és foglalkozásuk:

REGŐS IMRE grafikus, GYULAI IMRE szabadfoglalkozású, HARTVIG LAJOS egyetemi hallgató, KOLTAI TAMÁS építész, FÖLDI KORNÉLIA pedagógus, JURCSÁNYI ELEK nyomdász, LAKATOS ERZSÉBET szociális gondozó, KEREKI MIHÁLY nyugdíjas, GYÖKÖSSY ÁRPÁD szerkesztő, PÁLOS ENDRÉNÉ kisiparos, VARGA BÉLA egyetemi hallgató, BOGISICH NORBERT zenész, ÁRKOS LAJOS rakodómunkás, NAGY ISTVÁN sofőr, ROHONYI ZSOLT tudományos munkatárs, FRITZ DEZSŐ nyugdíjas, BORBÁS GABRIELLA fodrász, ÉRDI JÓZSEF művezető, HANZLIK PÉTER tanár, SEBESTYÉN GÉZA órásmester, SZŰCS DÁNIEL muzeológus, LISKA TIBORNÉ tanár, KOVÁCS KATALIN egyetemi hallgató, TAKÁCS JÓZSEF rokkantnyugdíjas, NÉMETH ILONA óvónő.

Mint ismeretes, Krassót az I. ker. rendőrkapitányság 1984 novemberében – független kiadói tevékenységére és a Hírmondónak adott Nagy Imre-interjújára utalva – rendőri felügyelet alá helyezte. Krassó a határozat ellen fellebbezést nyújtott be, arra hivatkozva, hogy mint rokkantnyugdíjas nem helyezhető rendőri felügyelet alá. 1985. január 2-án az I. ker. kapitányságon közölték vele, hogy fellebbezését elutasítják. Január 5-én szívinfarktust kapott, kórházba szállították; heteket töltött kórházban, több mint egy hetet intenzív osztályon.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon