Skip to main content

Újabb katolikus szolgálatmegtagadók

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Simonyi Gyula székesfehérvári lakos, matematikus, 30 éves, három gyereke van. Tartalékos tiszt, tehát korábban már szolgált katonaként. Testvére, Simonyi Béla erdőmérnök, ez év május 1-jén szabadul börtönbüntetéséből, amelyet szintén második, nyolc hónapos szolgálatának megtagadásáért kapott (lásd: Beszélő 3.). Simonyi Gyula február elején kérelmet nyújtott be további katonai kötelezettségeinek elengedése végett, arra hivatkozva, hogy az erőszakmentesség időközben lelkiismereti meggyőződésévé érett. A kiegészítő parancsnokság nem foglalkozott érdemben az ügyével. Simonyi Gyula ekkor postán elküldte katonakönyvét és kérelmét. Ezután február 20-ára behívót kapott a kiegészítő parancsnokságra, ahonnan már nem is engedték haza, hanem letartóztatták.

Simonyi Gyula ellen nem a szokásos szolgálatmegtagadási pert készítik elő, legalábbis bizonyos jelek erre utalnak. Február végén lakásán, ahol csak felesége és gyermekei maradtak, házkutatást tartottak. A házkutatóktól szerzett, korántsem megbízható hírek szerint Simonyi Gyulát azzal is vádolják, hogy másokat igyekezett rábírni szolgálatmegtagadásra. A székesfehérvári erőszakellenes katolikusok valamiféle összeesküvési pertől tartanak.

Ürügyet az adhat erre, hogy februárban hívták be sorkatonai szolgálatra a székesfehérvári erőszakellenes meggyőződésű katolikus bázisközösségek két másik tagját is: Magyar Jánost (róla csak annyit tudunk, hogy érettségizett, 19-20 éves lehet) és Mohos Lászlót (erdésztechnikumi oklevele van, 20 éves). Ők ketten február 24-ére voltak behívva Székesfehérvárott, de – korábban bebörtönzött társaiktól ismervén a procedúrát – azonnal Budapestre utaztak, és börtönmotyójukkal jelentkeztek a Fő utcai Katonai Ügyészségen.

Vádemelésről, tárgyalásról mindeddig nem hallottunk; a három székesfehérvári szolgálatmegtagadó ügyének további fejleményeiről beszámolunk majd olvasóinknak.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon