Skip to main content

A tények világánál

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A belső ellenzéki körök által illegálisan terjesztett „Beszélő” c. illegális kiadványban többek között beszélgetést közöltek Jakab Károly szátoki lakossal, a korábbi Nemzeti Parasztpárt egyik Nógrád megyei vezéregyéniségével. Az interjú írója úgy tüntette fel, hogy Jakab Károlyt politikai nézetei és állásfoglalása miatt nyilvánították elmebetegnek. Ezt követően a Szabad Európa Rádióállomás is terjeszteni kezdte ezt a tények megdönthetetlen láncolatával cáfolható téves híresztelést.

Vajon mi a tényleges helyzet Jakab Károllyal?

Jakab Károly az utóbbi évtizedekben már nem politikai tevékenységével, hanem erősen kifogásolható magatartásával tűnt ki az „átlagállampolgárok” tömegéből. Feleségével, gyermekeivel, szomszédaival rendszeresen perlekedik, az ügyében eljárni kényszerült tanácsi dolgozók, rendőrök, bírák ellen sorozatosan alaptalan bejelentéseket tett különböző felügyeleti és tájékoztatási szerveknél, elfogultsági kifogásokat jelentett be még olyanok ellen is, akik azelőtt az ügyeivel nem is foglalkoztak, s őt nem is ismerték. Minden szempontból a tényleges helyzet teljes figyelembevétele mellőzésével minden realitást nélkülöző, az önkritikát mellőző módon viselkedett.

Mindezek a körülmények együttesen és összességükben indították arra az illetékes szerveket, hogy Jakab Károly elmebeli állapotát vizsgáltassák a szükséges intézkedések megtétele érdekében. A Rétsági Járásbíróság 1979. november 20-án hozott ügyében ítéletet, amelyet a Balassagyarmati Megyei Bíróság az 1980. évi március hó 27. napján kelt Pf. 20.085/1980/4. számú ítéletével emelt jogerőre. A fenti bíróságok Jakab Károlyt a Btk. 13. paragrafus (2) bekezdésére hivatkozva – cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezték. A jogerős ítélet az Egészségügyi Tudományos Tanács igazságügyi bizottságának szakvéleményén alapszik, amelyben többek között az olvasható, hogy Jakab Károly „évek óta kóros személyiségfejlődésben szenved, mely elmebetegségnek minősül”. A megyei bíróság ítéletének indoklásában kifejtette, hogy Jakab Károlynak „a mindennapi élet folytatásához szükséges ismeretei megtartottak, de ügyei viteléhez szükséges belátási képessége, elmebetegsége következtében tartósan és nagymértékben csökkent, ezért cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezése orvosi szempontból indokolt”.

Így néz ki Jakab Károly jelenlegi helyzete a lények megvilágításában. Ezekből egyértelműen következik az a megállapítás, hogy Jakab Károly politikai múltjának és jelenlegi állásfoglalásának – amelyet nyíltan nem is hangoztat – semmi köze sincs elmebeteggé nyilvánításához, szignifikánsan családi és helyi konfliktusok és személyiségének negatív beállítódása vezettek jelenlegi helyzetének kialakulásához.

A hazánkbeli belső ellenzék és az USA által finanszírozott Szabad Európa Rádió olyan kacsát röpített fel a légbe, amelynek hápogása túl hamisan hangzik, s feltehetően nem hangzik az égig.

Dr. Horváth János
megyei bíró

(Nógrád, 1982. augusztus 7.)

















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon