H. M.

Nyomtatóbarát változat

A Magyarországon járt Poggi érsek átadta Lékai prímásnak Casaroli bíboros április 30-án kelt levelét. Casaroli jóváhagyta a püspöki kar eddigi intézkedéseit a Bulányi-féle bázisközösségek ügyében, mert bizonyítva látja, hogy nem engedelmeskednek a hierarchiának, s ezzel veszélyeztetik az egyház tekintélyét és egységét. Félreteszi azonban a Bulányi ellen felhozott tanításbeli kifogásokat (tehát az eretnekség vádját), s arra inti a püspököket „atyai buzdítással” hassanak Bulányira és követőire.

A külföldi katolikus sajtó (például a Herder Korrespondens júliusi száma) úgy értékeli a vatikáni állásfoglalást, hogy az kompromisszumra törekszik a hierarchia és az érintett bázisközösségek között. Lékai prímás megnyilatkozásai azonban arra vallanak, hogy az ő értelmezésében a hierarchia szabad kezet kapott az engedetlen papok eltávolítására. Május 30-án, a Szent István Bazilikában mondott Szent Jobb-homíliájában, majd a nyári püspöki konferencián mondott beszédében éles szavakkal ítélte el a bázisközösségieket. Azóta mintegy harminc esetben intézkedtek egyházi személyek ellen, mert támogatják a bulányista bázisközösségeket.

Május végén tartotta pünkösdi közös lelkigyakorlatát a Bokor (így hívja magát ez a bázisközösségi irányzat). Halász Endre péceli plébánost felszólították, hogy ne engedje be a templomba és a plébániára a mintegy ötszáz hívőt. Halász erre nem volt hajlandó. Már pünkösd hétfőjén nyugdíjazták.

Június folyamán különböző egyházmegyékben húszegynéhány egyházi megyében vettek fel elöljáróik ún. engedelmeskedési jegyzőkönyvet. Ebben el kellett volna ismerniük, hogy engedelmeskedéssel tartoznak püspökeiknek. Néhányan aláírtak a nyilatkozatot, mások megtagadták, s voltak olyanok is, akik ezt jegyezték le: csak lelkiismeretük szerint tudnak engedelmeskedni. Ezután próbára tették a megkérdezettek engedelmességét Négy plébános kapott Budapesttől távol eső helyen új egyházközséget, holott munkájuk ellen sohasem merült fel kifogás, s a hívők között is népszerűek voltak. Ismét áthelyezték Kovács László plébánost, aki korábban is „büntetésből” került Annavölgybe (lásd Beszélő 4.), továbbá Tornai Imre nagyoroszi, Hevesi Gyula nagysápi és Bisztrai László ócsai plébánost. Nyitott kérdés, elfogadják-e a püspöki döntést, bár úgy hírlik: bűnrészességnek, az egyházi munka akadályozásának tekintenék, ha szó nélkül nem engedelmeskednének.

A gépiratos katolikus „ajándékirodalom” is foglalkozik a bulányista bázisközösségek ügyével. A Kommentár Casaroli államtitkár leveléről szerzője vagy szerzői szerint Lékai prímás valójában Miklós Imre egyházügyi államtitkár nyomásának engedett, amikor a Vatikánban a magyar egyház létét fenyegető veszélyként állította be a Bulányi-féle bázisközösségeket – bár ő maga is hatalmi kérdést csinál az „engedetlenségből”. Az Állami Egyházügyi Hivatal minden napirenden lévő kérdést (így a vallásoktatás megkönnyítését, a központi lelki-gyakorlatos ház megnyitását és egy betegápoló apácarend újraengedélyezését) befagyasztott, amíg Lékai prímás rendet nem tesz a bulányisták körül. A Bulányi-ügy valójában nem az egyház, hanem az állam problémája, mondja a dokumentum; nem is létezne ez az „ügy”, ha a magyar hierarchia a „jó viszony” doktrínájába nem értené bele az állam igazolhatatlan követelőzéseivel szembeni engedékenységet is – például virágzó katolikus közösségek önkéntes letörését, sikeres papok visszafogását. Mert miben is volt engedetlen a Bulányi-féle közösség? Létezésében; azzal, hogy templomot és plébániákat is igénybe vett, és a katonáskodásról vallott álláspontjával. Mindez az állam köreit zavarja, s a kommentár szerint nem véletlen, hogy a Casaroli-levél csak általánosságokban szól a mozgalom engedetlenségéről. Helsinki és a II. Vatikáni zsinat szolgálatmegtagadásra vonatkozó határozatai után nem is tehet mást.

---

Négy újabb katolikus szolgálatmegtagadó börtönbüntetése. A Beszélő 7. hírt adott három székesfehérvári szolgálatmegtagadó letartóztatásáról. Időközben mindhármukat elítélték. Simonyi Gyula 31 éves, háromgyerekes matematikus, tartalékos tiszt; újbóli behívását megelőzendő tagadta meg a szolgálatot. Tíz hónapi szabadságvesztésre ítélték. Magyar János és Mohos László behívásukkor azonnal a budapesti katonai főügyészségnél jelentkeztek börtönmotyójukkal. Mindketten két és fél évi börtönbüntetést kaptak. Habos László 19 éves érettségizett érdi munkást augusztusban két év hét hónapi szabadságvesztésre ítélték.

• Hírek