Skip to main content

[A Hétfői Szabadegyetemről, új könyvekről, a szamizdatbutikról]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A Hétfői Szabadegyetem 1983 első félévében Szilágyi Sándor tartott előadás-sorozatot Bibó István kevéssé ismert műve, illetve műveinek belső összefüggése címmel. A váltó hetekben Tamás Gáspár Miklós tartotta meg az eredetileg a Fiatal Művészek Klubjába meghirdetett, de betiltott előadását Az internacionalizmusról, és Demény Pál beszélt Munkásmozgalmi tevékenységéről, életéről.

Június 13-án, az utolsó előadás után a Szabadegyetem programjához nem tartozó megemlékezésre került sor.

– Demszky Gábor a 30 évvel ezelőtti kelet-németországi felkelésről emlékezett meg;

– Krassó György ismertette a negyedszázada kivégzett, illetve megölt Nagy Imre, Maléter Pál, Gimes Miklós, Losonczy Géza és Szilágyi József életrajzát, beszélt arról, hogy a börtönben lévők mennyit érezhették meg a per és a kivégzések előkészületeiből;

– Maléter Pál felesége és Halda Alíz szeretteikről beszéltek;

– elhangzott Krassó György és Petri György egy-egy verse;

– hangszalagról hallható volt Nagy Imre és Kádár János 1956 októberi beszéde;

– Kodály Zoltán Zrínyi-kantátája.

A megemlékezést az '56. november 4-én elhangzott Himnusz zárta, mintegy negyvenen hallgatták végig az estet.

A következő félév programjáról szeptember elején tudakozódhatnak az érdeklődők a lapunk elején megadott címeken és telefonszámokon.




ABC – új könyvek:
Konrád György: A cinkos
Tamás Gáspár Miklós: A szem és a kéz




Rajk László szamizdatbutikja 1983. május elején -meghatározatlan időre – felfüggesztette működését. A második nyilvánosság iránt érdeklődőket a szokott helyen és időben azonban továbbra is várja baráti beszélgetésre (1022 Hankóczy Jenő u. 32.) minden kedden este 8-10-ig.




























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon