Skip to main content

Hírek


FELHÍVÁS A NEMZETHEZ:

MENTSÜK MEG A JURTA SZÍNHÁZAT!!!

A budapesti Jurta Színház Magyarország egyetlen független színházi közössége, kisszövetkezeti alapon működő jogi személyiség.




Nemzetközi konferencia az emberi jogokról


A nem először „forró” lengyel augusztusban rendezte meg a független szakszervezetek – a Szabadság és Béke (WIP), illetve az „egykori” Szolidaritás Jogvédő Bizottsága (KLIP NSSZ „S”) – az első kelet-európai emberjogi konferenciát.

A tanácskozásnak a Maximilian Kolbe nevét viselő modern Nowa Huta-i templom adott otthont. A konferencia célja az volt, hogy áttekintse az emberi jogok helyzetét, 40 évvel az ENSZ Emberi Jogok Alapokmányának megszületése után – erre utal az egyik, e beszámoló címéül választott jelmondat.


(1988. július 19–27.)


A rendőrség tájékoztatása szerint az új útlevél tvr. hatálybalépésétől (január 1.) a nyár közepéig mindössze 3851 útlevélkérelmet utasítottak vissza, miközben másfélmilliónál több útlevelet adtak ki. Ez a jó arány azonban a legkevésbé sem cáfolja régebbi – alaposan dokumentált – állításunkat (ld. Beszélő 23.), a január 1-jén életbe lépett új törvényerejű rendelet, ha jobb is mint elődei, továbbra is lehetővé teszi, hogy a Belügyminisztérium egyeseket indoklás nélkül megfosszon az utazás jogától és e jogosultságát az állampolgárok ijesztgetésére, sakkban tartására használja fel.


Az alábbi felhívás – tudomásunk szerint az első magyar válasz a brassói eseményekre – lapzártakor érkezett szerkesztőségünkbe. Mi, a Beszélő munkatársai egyetértünk vele, és arra kérjük olvasóinkat, hogy aláírásukkal is fejezzék ki szolidaritásukat.

Mi, alulírott magyar állampolgárok együtt érzünk és szolidárisak vagyunk azokkal a romániai munkásokkal, akik a romló életkörülmények és a diktatúra ellen tüntettek.



1987 októberében új „független politikai és kulturális folyóirat” jelent meg Magyar Zsidó címmel. Az új lap az első olyan szamizdatkiadvány, amely egy körülhatárolt csoport nevében kíván szólni. „Kötődésünk kettős: magyarok vagyunk és zsidók” – írja a beköszöntő vezércikk. A kettős kötődés hangsúlyozásával a szerkesztőség jelentős, ám feledésbe merülő kulturális hagyományt vall a magáénak. Azét a zsidóságét, amely elutasította mind az asszimiláció, mind a magyarsággal való szakítás útját, zsidóságát azonban nem pusztán vagy nem is elsősorban vallási kötöttségnek tekintette.

1987. november 21–22.


A kétnapos tanácskozást az East–West Dialogue Network (Kelet–Nyugati Párbeszéd Hálózat) kezdeményezte. A Network laza, kötetlen kapcsolatháló a nyugati béke- és környezetvédelmi mozgalmakon belül; tartoznak hozzá szociáldemokraták, zöldpártiak és eurokommunisták is. Információs központja Nyugat-Berlinben van. 1984-ben alakult, ’85-ben Nyugat-Berlinben rendezte első nemzetközi konferenciáját Jaltáról és Európa megosztottságáról.


A Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság Környezetvédelmi Operatív Csoportja 1988. május 27-én délután 4 órára felvonulást hirdetett a bős–nagymarosi vízlépcső építése ellen. A menet tervezett útvonalát előzetesen bejelentették a V. és VI. kerületi Rendőrkapitányságon. A megadott időben mintegy 3000-en gyűltek össze a Vörösmarty téren. A tömeg, amelyhez útközben sok járókelő is csatlakozott, az osztrák követség elé vonult, és a követség megbízottjának tiltakozó írást adtak át az építkezésben való osztrák részvétel ellen.


1987. október 10-én harmadszor szervezett hajószümpoziont az Örley-kör, egy írói társaság, mely minden szerdán az Astoriában találkozik. A mostani hajóút felolvasásainak tárgya: „szellemi közeljövőnk”. A rendezők még augusztusban az alábbi körkérdést juttatták el 15-20 értelmiségihez:

„Közeljövőnk”

szempontok egy tervezett Örley-hajóhoz

A szellemi helyzet elemzése. A korábbi értékrendszerek pusztulása nyomán mit lehet még megmenteni?







Kétévi kényszerszünet után újra működik a Rakpart-klub. Annak idején azért függesztették föl a tevékenységét, mert egy 1956 értékeléséről rendezett vitában minden álláspontnak szabad teret adott.

A szervezők nem könnyen találtak termet rendezvényeik számára. A várbeli helyiséget, ahol a klub utoljára működött, megtagadták tőlük. A TIT felajánlott ugyan egy másikat, de esténként 12 ezer forint terembért kért. Végül a Hazafias Népfront jóvoltából ugyanott kezdheti újra a klub, ahol valaha elindult, a Belgrád rakpart 24-ben. Összejöveteleit péntekenként du.



A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának
BUDAPEST

Alulírottak, egy országos környezetvédelmi egyesület szervezői az OKTH 2681–4/87. határozata ellen

panasszal

fordulunk a T. Minisztertanácshoz. Kérjük a fenti OKTH határozat hatályon kívül helyezését, egyúttal

kérjük,

hogy az általunk létrehozni kívánt országos környezet- és természetvédelmi egyesület részére felügyeleti szervet jelöljön ki.

Indoklásul előadjuk, hogy 1987 tavaszán országos környezet- és természetvédelmi egyesület szervezését határoztuk el.













Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon