FELHÍVÁS A NEMZETHEZ:

MENTSÜK MEG A JURTA SZÍNHÁZAT!!!

A budapesti Jurta Színház Magyarország egyetlen független színházi közössége, kisszövetkezeti alapon működő jogi személyiség.

A rendőrség tájékoztatása szerint az új útlevél tvr. hatálybalépésétől (január 1.) a nyár közepéig mindössze 3851 útlevélkérelmet utasítottak vissza, miközben másfélmilliónál több útlevelet adtak ki. Ez a jó arány azonban a legkevésbé sem cáfolja régebbi – alaposan dokumentált – állításunkat (ld. Beszélő 23.), a január 1-jén életbe lépett új törvényerejű rendelet, ha jobb is mint elődei, továbbra is lehetővé teszi, hogy a Belügyminisztérium egyeseket indoklás nélkül megfosszon az utazás jogától és e jogosultságát az állampolgárok ijesztgetésére, sakkban tartására használja fel.

A nem először „forró” lengyel augusztusban rendezte meg a független szakszervezetek – a Szabadság és Béke (WIP), illetve az „egykori” Szolidaritás Jogvédő Bizottsága (KLIP NSSZ „S”) – az első kelet-európai emberjogi konferenciát.

A tanácskozásnak a Maximilian Kolbe nevét viselő modern Nowa Huta-i templom adott otthont. A konferencia célja az volt, hogy áttekintse az emberi jogok helyzetét, 40 évvel az ENSZ Emberi Jogok Alapokmányának megszületése után – erre utal az egyik, e beszámoló címéül választott jelmondat.

A kétnapos tanácskozást az East–West Dialogue Network (Kelet–Nyugati Párbeszéd Hálózat) kezdeményezte. A Network laza, kötetlen kapcsolatháló a nyugati béke- és környezetvédelmi mozgalmakon belül; tartoznak hozzá szociáldemokraták, zöldpártiak és eurokommunisták is. Információs központja Nyugat-Berlinben van. 1984-ben alakult, ’85-ben Nyugat-Berlinben rendezte első nemzetközi konferenciáját Jaltáról és Európa megosztottságáról.

1987 októberében új „független politikai és kulturális folyóirat” jelent meg Magyar Zsidó címmel. Az új lap az első olyan szamizdatkiadvány, amely egy körülhatárolt csoport nevében kíván szólni. „Kötődésünk kettős: magyarok vagyunk és zsidók” – írja a beköszöntő vezércikk. A kettős kötődés hangsúlyozásával a szerkesztőség jelentős, ám feledésbe merülő kulturális hagyományt vall a magáénak. Azét a zsidóságét, amely elutasította mind az asszimiláció, mind a magyarsággal való szakítás útját, zsidóságát azonban nem pusztán vagy nem is elsősorban vallási kötöttségnek tekintette.

Az alábbi felhívás – tudomásunk szerint az első magyar válasz a brassói eseményekre – lapzártakor érkezett szerkesztőségünkbe. Mi, a Beszélő munkatársai egyetértünk vele, és arra kérjük olvasóinkat, hogy aláírásukkal is fejezzék ki szolidaritásukat.

Mi, alulírott magyar állampolgárok együtt érzünk és szolidárisak vagyunk azokkal a romániai munkásokkal, akik a romló életkörülmények és a diktatúra ellen tüntettek.

Január 28-án, az Inconnu csoport Harcoló város c. pályázatára tovább →

Harmincegy évvel ezelőtt déltől ugyanitt gyülekeztünk, mivel előző éjszaka elhatároztuk, hogy lengyel testvéreinkkel szimpatizálva felvonulunk Bem apó szobrához. Marián István alezredes, a katonai tanszék fiatal, szimpatikus parancsnoka állt fel az akkori emlékmű magasabb talpazatára, s bejelentette, a belügyminiszter betiltotta felvonulásunkat. Delegációt választottunk, és elküldtük a minisztériumba.

Január első hetében az alábbi röplap terjedt el a fővárosban:

KI A SZAKSZERVEZETBŐL!

A szakszervezetek taglétszáma, a befizetett tagdíjak összege csökken. Rémületében a SZOT elhatározta, a tagdíjat egyszerűen levonatja a fizetésünkből. Egyetlen aláírás ellenében életünk végéig fizethetünk.

MILYEN A SZAKSZERVEZET?

Állítólag a mi érdekeinket védi – de a párt érdekét többre tartja a mienkénél. Állítólag demokratikus szervezet – de nem tűri, hogy tagsága beleszóljon a döntéseibe.

1988. február 3-án közölték a hírt a napilapok: a Hazafias Népfront keretében megalakult az Országot Környezetvédő Egyesület. A tájékozatlan olvasó azt gondolhatja: arról a Duna Országos Környezetvédő Egyesületről van szó, mely a nemhivatalos Duna Kör édes gyermekeként jött volna világra a múlt évben, ha az OKTH nem tiltja meg a szervezését, s a Minisztertanács nem utasítja el a környezetvédő hivatal döntése elleni panaszt (Beszélő 21, 22) tovább →