Skip to main content

Lapzárta után

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az alábbi felhívás – tudomásunk szerint az első magyar válasz a brassói eseményekre – lapzártakor érkezett szerkesztőségünkbe. Mi, a Beszélő munkatársai egyetértünk vele, és arra kérjük olvasóinkat, hogy aláírásukkal is fejezzék ki szolidaritásukat.

Mi, alulírott magyar állampolgárok együtt érzünk és szolidárisak vagyunk azokkal a romániai munkásokkal, akik a romló életkörülmények és a diktatúra ellen tüntettek. A román kormányzat bocsássa szabadon mindazokat, akiket a tüntetésben való részvételükért tartóztattak le.

Hisszük, hogy Kelet-Európa demokratikus megújulása lehetővé fogja tenni a térség népeinek valódi nemzetköziségét.

Szalai Pál volt tudományos kutató
Szalai Pálné tanár




Ugyancsak lapzártakor értesültünk arról, hogy Budapesten kétnyelvű röpcédulákat terjesztettek. A román és magyar szöveg arra hívja fel Budapest lakosságát, hogy esténként három percre oltsák el lakásukban a villanyt: így fejezzék ki együttérzésüket a brassói munkások, a Ceausescu-diktatúra elnyomott népei iránt.




Az erdélyi magyarság üldözéséből a budapesti rendőrség is kiveszi a részét. Az erdélyieknek, akik a saját varrottasaikat, csergéiket szállítják Magyarországra, a határon 2000 lei kiviteli vámot kell fizetniük. Amikor aztán árusítani kezdik a munkáikat, magyar rendőrök, közterület-felügyelők és önkéntes rendőrök zaklatják őket. Az Örs vezér térről rendszeresen kísérnek be a XIV. kerületi Rendőrkapitányságra erdélyieket: az őrizetbe vetteket órákig bent tartják, ijesztgetik, és végül 500 forint pénzbírsággal sújtják.

A rendőrség eljárása fényesen bizonyítja: a magyar közegek nem rasszisták: nemcsak a cigányokat üldözik, de az erdélyi magyarokat is. Fajra, nemre való tekintet nélkül mindenkit, aki gyenge, szegény, védtelen.




December 10-én vettük a hírt, hogy a Kőszeg Ferenc ügyében hozott jogerős szabálysértési határozatot (vö. Szamizdatért Baracska? c. hírünket) a Belügyminisztérium bizonyítottság hiányában hatályon kívül helyezte, és az eljárást megszüntette. Miközben örömmel nyugtázzuk, hogy munkatársunk mégsem fog húsz napot Baracskán tölteni, el kell gondolkoznunk rajta: vajon évente hány ember fizet pénzbírságot, szenved elzárást csupán azért, mert nincs rá módja, hogy a rendőrség önkényes, jogsértő határozataival szembeszálljon?




















Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon