[Kőszeg Ferenc]

Nyomtatóbarát változat

1987 októberében új „független politikai és kulturális folyóirat” jelent meg Magyar Zsidó címmel. Az új lap az első olyan szamizdatkiadvány, amely egy körülhatárolt csoport nevében kíván szólni. „Kötődésünk kettős: magyarok vagyunk és zsidók” – írja a beköszöntő vezércikk. A kettős kötődés hangsúlyozásával a szerkesztőség jelentős, ám feledésbe merülő kulturális hagyományt vall a magáénak. Azét a zsidóságét, amely elutasította mind az asszimiláció, mind a magyarsággal való szakítás útját, zsidóságát azonban nem pusztán vagy nem is elsősorban vallási kötöttségnek tekintette. Sokan vitatják, hogy e hagyománynak, amely a múlt század liberalizmusában gyökeredzik, de amelynek olyan hirdetői voltak e században is, mint Komlós Aladár Ararát című folyóirata, van-e létjogosultsága Auschwitz, a magyar zsidóság többségének fizikai megsemmisítése után. A kérdéssel kapcsolatos szenvedélyesen ellentmondó vélemények nyilvánvalóan vitákat kavarnak a lap körül is. E vitáknak azonban máig egyetlen következménye, hogy a példányok néhány hét alatt mind egy szálig elfogytak. Reméljük, hogy néhány szám után módunk lesz folyóirattársunk tüzetes értékelésére. E helyt csak gratulálhatunk a munkatársaknak, a Demokrata szerzőgárdájából ismerős Stark Szilárdnak, a Salom csoportot képviselő Gadó Györgynek és a két újoncnak, Erzsók Istvánnak és Hahner Annának, valamint a szerkesztőnek, az igazság kimondásához mindig makacsul ragaszkodó Vizsolyi-Wahrsager Dávidnak[SZJ]. Lapjuk cikkei és szerkesztése igazi újságírói teljesítmény, kiváló nyomdai kivitele pedig új korszakot ígér a magyar szamizdat történetében.

---

A rendőri üldözések ellenére megjelent az Égtájak között 15. száma. A lapszám, amely a Kényszerleszállás címet viseli, már júliusban a megjelenés küszöbén állott, ekkor azonban a rendőrség elkobozta a már elkészült példányokat, s a szerkesztőknek minden munkát elölről kellett kezdeniük. A Kényszerleszállás Konrád György esszéjét közli (Jegyzetek a posztkommunista demokráciáról), valamint Kiszely Károly írását a szolgálatmegtagadók helyzetéről világszerte és nálunk, Magyarországon. Ez utóbbi cikkhez kapcsolódik a jelentés a szolgálatmegtagadó Keszthelyi Zsoltról. A két és fél év börtönre ítélt Keszthelyi a márianosztrai börtönben tölti büntetését, köztörvényes bűnözőkkel együtt, akik között lelki és testi épsége, sőt az élete is veszélyben van. A szamizdatlapok közül egyedül az Égtájak között közöl rendszeresen szépirodalmi anyagot. Az új szám többek között a harmincnyolc éves korában tragikusan elhunyt erdélyi költő, Sütő István három versét adja közre. A Kényszerleszállás utolsó ciklusa (Kis magyar szükségállapot) részletesen beszámol a hazai szamizdatot ért rendőri támadásokról. Az Égtájak között szerkesztőinél újra meg újra házkutatásokat tartottak, nyolcan-tízen törtek be a lakásukba, rendszeresen követték és fenyegették őket. Az időközben katonának behívott Bartók Gyulára ötezer, Bognár Mikoltára hatezer, Talata Józsefre pedig 26 ezer forint pénzbírságot róttak ki. Nagy Jenőnél, a Demokrata szerkesztőjénél 1986 márciusa, a lap megindulása óta kilenc alkalommal tartottak házkutatást, és rá is kiróttak majdnem 30 ezer forint pénzbírságot. Ma négy szamizdatlap van – írja Talata József. „Úgy tűnik, a hatalom kettőt szeretne csak látni. Mi 402-t.” Egyetértünk Talata Józseffel: mi is azt szeretnénk, ha minél több és minél többféle lap jelenne meg. És azt szeretnénk, ha a rendőrség meg az irányítói is belátnák végre, hogy nem lehet „fent” reformokról, nyíltságról meg párbeszédről szónokolni, „lent” pedig nagyon is ismerős módszerekkel, otromba terrorral gyötörni azokat, akik élni mernek a kifejezés szabadságának állítólag alkotmányos jogával.

---

November végén angol nyelvű válogatás jelent meg a magyar szamizdat újabb terméséből. Magyarországra sűrűn járnak újságírók, olvasóik objektív tájékoztatásához hozzátartozik, hogy ne csak a kormány tisztségviselőinek kijelentései alapján mondjanak ítéletet Magyarország politikai és gazdasági helyzetéről, kilátásairól, de hallgassák meg egy-egy terület szakértőinek és az ellenzéknek a véleményét is. E beszélgetések során a szamizdat munkatársai szívesen hivatkoztak volna a lapjukban megjelent írásokra – fordítások híján azonban erre nem volt módjuk. Az új időszaki kiadvány tehát elsősorban a Magyarországgal foglalkozó újságírók és más hazánk iránt komolyan érdeklődő külföldiek számára készül. Címe – Round Table, azaz Kerekasztal – azt sejteti, hogy a szerkesztők (Demszky Gábor, Gadó György, Kőszeg Ferenc) nem egységes álláspontot kívánnak képviselni, hanem egymás mellett akarják megszólaltatni sokszor egymásnak ellentmondó véleményeiket, amelyek a különböző független kiadványokban hangot kapnak. Az 1987. 1–2. szám a Beszélő, a Demokrata és a Hírmondó 1986 ősze és 1987 nyara között megjelent számaiból közöl cikkeket (némelykor rövidített szöveggel). A szerkesztők azt remélik, hogy ha a kiadvány iránt megfelelő lesz az érdeklődés, a jövőben más független lapok anyagából is válogathatnak, és módjuk lesz arra is, hogy a fordítás-szerkesztés idejét lerövidítve frissebb anyagot kínáljanak olvasóiknak.

• Hírek