1987 októberében új „független politikai és kulturális folyóirat” jelent meg Magyar Zsidó címmel. Az új lap az első olyan szamizdatkiadvány, amely egy körülhatárolt csoport nevében kíván szólni. „Kötődésünk kettős: magyarok vagyunk és zsidók” – írja a beköszöntő vezércikk. A kettős kötődés hangsúlyozásával a szerkesztőség jelentős, ám feledésbe merülő kulturális hagyományt vall a magáénak. Azét a zsidóságét, amely elutasította mind az asszimiláció, mind a magyarsággal való szakítás útját, zsidóságát azonban nem pusztán vagy nem is elsősorban vallási kötöttségnek tekintette. Sokan vitatják, hogy e hagyománynak, amely a múlt század liberalizmusában gyökeredzik, de amelynek olyan hirdetői voltak e században is, mint Komlós Aladár Ararát című folyóirata, van-e létjogosultsága Auschwitz, a magyar zsidóság többségének fizikai megsemmisítése után. A kérdéssel kapcsolatos szenvedélyesen ellentmondó vélemények nyilvánvalóan vitákat kavarnak a lap körül is. E vitáknak azonban máig egyetlen következménye, hogy a példányok néhány hét alatt mind egy szálig elfogytak. Reméljük, hogy néhány szám után módunk lesz folyóirattársunk tüzetes értékelésére. E helyt csak gratulálhatunk a munkatársaknak, a Demokrata szerzőgárdájából ismerős Stark Szilárdnak, a Salom csoportot képviselő Gadó Györgynek és a két újoncnak, Erzsók Istvánnak és Hahner Annának, valamint a szerkesztőnek, az igazság kimondásához mindig makacsul ragaszkodó Vizsolyi-Wahrsager Dávidnak[SZJ]. Lapjuk cikkei és szerkesztése igazi újságírói teljesítmény, kiváló nyomdai kivitele pedig új korszakot ígér a magyar szamizdat történetében.
A rendőri üldözések ellenére megjelent az Égtájak között 15. száma. A lapszám, amely a Kényszerleszállás címet viseli, már júliusban a megjelenés küszöbén állott, ekkor azonban a rendőrség elkobozta a már elkészült példányokat, s a szerkesztőknek minden munkát elölről kellett kezdeniük. A Kényszerleszállás Konrád György esszéjét közli (Jegyzetek a posztkommunista demokráciáról), valamint Kiszely Károly írását a szolgálatmegtagadók helyzetéről világszerte és nálunk, Magyarországon. Ez utóbbi cikkhez kapcsolódik a jelentés a szolgálatmegtagadó Keszthelyi Zsoltról. A két és fél év börtönre ítélt Keszthelyi a márianosztrai börtönben tölti büntetését, köztörvényes bűnözőkkel együtt, akik között lelki és testi épsége, sőt az élete is veszélyben van. A szamizdatlapok közül egyedül az Égtájak között közöl rendszeresen szépirodalmi anyagot. Az új szám többek között a harmincnyolc éves korában tragikusan elhunyt erdélyi költő, Sütő István három versét adja közre. A Kényszerleszállás utolsó ciklusa (Kis magyar szükségállapot) részletesen beszámol a hazai szamizdatot ért rendőri támadásokról. Az Égtájak között szerkesztőinél újra meg újra házkutatásokat tartottak, nyolcan-tízen törtek be a lakásukba, rendszeresen követték és fenyegették őket. Az időközben katonának behívott Bartók Gyulára ötezer, Bognár Mikoltára hatezer, Talata Józsefre pedig 26 ezer forint pénzbírságot róttak ki. Nagy Jenőnél, a Demokrata szerkesztőjénél 1986 márciusa, a lap megindulása óta kilenc alkalommal tartottak házkutatást, és rá is kiróttak majdnem 30 ezer forint pénzbírságot. Ma négy szamizdatlap van – írja Talata József. „Úgy tűnik, a hatalom kettőt szeretne csak látni. Mi 402-t.” Egyetértünk Talata Józseffel: mi is azt szeretnénk, ha minél több és minél többféle lap jelenne meg. És azt szeretnénk, ha a rendőrség meg az irányítói is belátnák végre, hogy nem lehet „fent” reformokról, nyíltságról meg párbeszédről szónokolni, „lent” pedig nagyon is ismerős módszerekkel, otromba terrorral gyötörni azokat, akik élni mernek a kifejezés szabadságának állítólag alkotmányos jogával.
November végén angol nyelvű válogatás jelent meg a magyar szamizdat újabb terméséből. Magyarországra sűrűn járnak újságírók, olvasóik objektív tájékoztatásához hozzátartozik, hogy ne csak a kormány tisztségviselőinek kijelentései alapján mondjanak ítéletet Magyarország politikai és gazdasági helyzetéről, kilátásairól, de hallgassák meg egy-egy terület szakértőinek és az ellenzéknek a véleményét is. E beszélgetések során a szamizdat munkatársai szívesen hivatkoztak volna a lapjukban megjelent írásokra – fordítások híján azonban erre nem volt módjuk. Az új időszaki kiadvány tehát elsősorban a Magyarországgal foglalkozó újságírók és más hazánk iránt komolyan érdeklődő külföldiek számára készül. Címe – Round Table, azaz Kerekasztal – azt sejteti, hogy a szerkesztők (Demszky Gábor, Gadó György, Kőszeg Ferenc) nem egységes álláspontot kívánnak képviselni, hanem egymás mellett akarják megszólaltatni sokszor egymásnak ellentmondó véleményeiket, amelyek a különböző független kiadványokban hangot kapnak. Az 1987. 1–2. szám a Beszélő, a Demokrata és a Hírmondó 1986 ősze és 1987 nyara között megjelent számaiból közöl cikkeket (némelykor rövidített szöveggel). A szerkesztők azt remélik, hogy ha a kiadvány iránt megfelelő lesz az érdeklődés, a jövőben más független lapok anyagából is válogathatnak, és módjuk lesz arra is, hogy a fordítás-szerkesztés idejét lerövidítve frissebb anyagot kínáljanak olvasóiknak.
- Hírek [6]