Skip to main content

Újraindult a Rakpart-klub

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Kétévi kényszerszünet után újra működik a Rakpart-klub. Annak idején azért függesztették föl a tevékenységét, mert egy 1956 értékeléséről rendezett vitában minden álláspontnak szabad teret adott.

A szervezők nem könnyen találtak termet rendezvényeik számára. A várbeli helyiséget, ahol a klub utoljára működött, megtagadták tőlük. A TIT felajánlott ugyan egy másikat, de esténként 12 ezer forint terembért kért. Végül a Hazafias Népfront jóvoltából ugyanott kezdheti újra a klub, ahol valaha elindult, a Belgrád rakpart 24-ben. Összejöveteleit péntekenként du. 6-tól 11-ig tartja.

Már inkább csak utólagos tájékoztatásul, íme az első vitaestek programja.

1988. február 12. „Reformországgyűlés, 1987”
Vitaindító: Király Zoltán képviselő

1988. február 19. „Kiútkeresők” – a politikai intézményrendszer és az értelmiség érdekvédelme
Vitaindító: Őry Csaba szociológus és Gyarmati György történész

1988. február 26. „A nyilvánosság kockázatai”
Vitaindító: Halmai Gábor jogász és Hirschler Richárd újságíró

1988. március 4. „Új szegénység”
Vitaindító: Szalai Júlia szociológus

Február 12-én a mintegy 400 főnyire becsülhető közönség a népfront-székház földszintjének valamennyi helyiségét megtöltötte. Bevezetőjében Horváth Mihály, a klub szervezője elmondta, a klub felügyeleti szervétől, a TIT-től ígéretet kapott, hogy megbízottjuk eljön, és megmagyarázza, miért szüneteltették a klub működését két éven át. Ezt az ígéretet a TIT illetékesei még péntek délután is megismételték. A várt megbízott sajnos mégsem jelent meg.

Vitaindítójában Király Zoltán képviselő arról beszélt, hogy az Országgyűlést 1987-es munkája alapján még nem nevezhetjük reformországgyűlésnek. De: a múlt évi üléseket már nem az a semmitmondó ünnepélyesség uralta, mint az 1985-ös alakuló ülést. Első képviselői élményeinek felidézése után Király Zoltán azt elemezte, mik az akadályai annak, hogy az Országgyűlés valóban reformországgyűléssé váljon. Első akadályként a besulykolódott gyakorlatot említette. Bírálta tovább, hogy minden törvényjavaslatot a kormány terjeszt elő, alternatív javaslatok nincsenek, és az újonnan bevezetett házszabályok értelmében nincs mód a javaslatok két ülésben való tárgyalására. Hiányolta, hogy nincsenek képviselői frakciók; még a párttag képviselők (a képviselők több mint 70 százaléka) sem alkot frakciót, bár a múlt évi nyári ülésszak megnyitása előtt a párttag képviselőkkel külön ismertették a személyi változásokat, amelyekről a lakosság a Szabad Európából már két nappal korábban értesült. A vélemények alapján szerveződő frakciókat nem pótolja, ha – mint tervezik – intézményekhez (KISZ, SZOT) rendelt frakciókat hoznak létre. A képviselők jelenleg vendégek a parlamentben, hisz az épület nagy részét a minisztertanács irodái foglalják el. Végezetül a képviselő kijelentette: úgy véli, hogy a jelenlegi kormány és elnöke komolyan veszi a képviselet intézményét. De – tette hozzá – ahelyett, hogy megkezdték volna a parlament saját apparátusának kiépítését, a kormány maga hozott létre parlamenti titkárságot.

A zsúfoltság nem tette lehetővé, hogy a felszólalók a mikrofon közelébe kerüljenek, így álláspontjuk kifejtése helyett a legtöbben csak rövid kérdéseket tettek fel. Király Zoltán a szomszédos termekben helyt foglalók kedvéért elismételte a kérdéseket, majd nyomban válaszolt rájuk. Nem az alkotmány módosítására, hanem új alkotmányra van szükség – mondta. Megfontolandónak tartotta azt a javaslatot, hogy az új alkotmányt népszavazás fogadja el. Az Elnöki Tanács intézménye túlhaladott, az államfői funkciókat államfőnek kellene gyakorolnia, a parlamentethelyettesítő szerepkörrel pedig ellentmond a képviselet elvének. Az Országgyűlés nem működhet független szakértői apparátus nélkül, megteremtéséhez a költségvetésnek fedezetet kell biztosítania. A tájékoztatás és a sajtó ügyét új sajtótörvényalapján kellene rendezni. Hatályos törvények, törvényerejű rendeletek parlamenti felülvizsgálatára elvben mindig van mód. Az útlevélről szóló törvényerejű rendeletet is felül lehet vizsgálni, akárcsak azokat a jogszabályokat, amelyek máig is hatósági jogkört biztosítanak egyes érdekvédelmi szervezeteknek (pl. KIOSZ). Ahhoz azonban, hogy egy képviselő ilyen javaslatot előterjeszthessen, mindenekelőtt pontos tájékoztatástkell kapnia a kifogásolt jogszabályokról és alkalmazásukról. Ehhez az érintettek és elfogulatlan hozzáértők önkéntes közreműködésére van szükség.

A vita 11-kor ért véget. A közönség néhány kérdést és számos választ tapssal nyugtázott.


























Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon