Bereczki Vilmos

Nyomtatóbarát változat

Választott vezetősége van a klubmozgalomnak. Két teljes szombati tanácskozás végén, a demokrácia szabályai szerint sikerült – a hatalom többévi ódzkodása ellenére – hivatalosan megejteni a választásokat.

A kétnapos tanácskozáson a részt vevő klubok képviselői meghatározták azokat a kérdéseket, melyekben együtt vagy egyetértésben gondolkodnak:

– történelmünk teljes megismerése, „birtokbavétele”, tapasztalatainak feldolgozása;

– a nemzet egészében való gondolkodás, a magyar kisebbségek sorsának figyelemmel kísérése, segítésük;

– a közép-európai, kelet-közép-európai egymásrautaltság;

– nagy társadalmi kérdéseink nyitott szemléletű, tabuktól mentes kimondása, elemzése;

– a progresszív társadalmi mozgások, alternatívák megismerése, támogatása, keresése;

– a demokrácia, a nyilvánosság kiteljesítése, jogaink gyakorlása, a szakszerűség térnyerése.

A klubtanács feladatát elsősorban a koordinációban határozták meg. A politikai tevékenységet csak a társadalmi cselekvés szintjén fogadták el. A társadalmi felelősségérzet növelését, az etikai és szakszerűségi szempontok képviseletét tűzték zászlójukra. Leszögezték, hogy nem szükséges ideológiai azonosságról beszélni, sem politikai akcióegységről vagy szervezeti kapcsolatrendszerről. Ezt azzal indokolták, hogy a klubtagok ilyesmire nem hatalmazták fel a klubok vezetőit, akik cselekvésüket „többségükben szintén mozgalmi, közösségi és szakmai munkaként élik meg”. A klubtanács működési elve „az önálló, autonóm klubok közötti közös ügyekben, akciókban a nyitottság, a demokrácia, a tolerancia, a konszenzuselv”.

Azt is kimondja a dokumentum, hogy „szorosabb, bürokratizált szervezeti rend nem alakítható ki”, valamint hogy a mozgalom „a népfrontmozgalom tagjaként, annak fő elveit elfogadva működik”. „Egyes ügyekben a törekvések rokonsága alapján együttműködésre törekszik más mozgalmakkal, szervezetekkel, pl. különböző reformerőkkel, a szakkollégiumi mozgalmakkal és a KISZ-szel is.”

A dokumentum öt fogalmazója közül hárman lettek a klubtanács titkárai. A Bajcsy-Zsilinszky Kör[SZJ] a második tanácskozási napon jelezte, hogy nem kíván képviselőt küldeni a klubtanácsba; szónoka hiányolta a mozgalom konkrét céljainak meghatározását. Úgy vélte, hogy a jelenlegi helyzetben a legalitás határain belül is többet lehetett volna vállalni. A tanácskozás után a klubtanács tagjai többféleképpen ítélték meg a helyzetet, egyesek győzelemről, mások vereségről beszéltek.

A vita megértéséhez feltétlenül át kell tekintenünk a klubok eddigi működését és történetének főbb pontjait.

Klubmozgalomról 1979–80 óta lehet beszélni; ekkor alakult a Közgazdaságtudományi Egyetem Közép-európai Klubja, a szentendrei Petőfi Sportkör természetjáró szakosztálya és néhány más vitakör. Ezek olyan társadalmi kérdéseket vetettek fel, melyekről abban az időben nem illett nyilvánosan beszélni: a kisebbség helyzete, a radikális gazdasági és társadalmi reform szükségessége, demográfiai kérdések szerepeltek napirendjükön. Elhangzottak előadások a társadalom morális állapotáról is. Olyan előadók jutottak fórumhoz, mint Csoóri Sándor, Cseres Tibor, László Gyula, Domokos Pál Péter, Hankiss Elemér. Ebben az időben a klubok nem sokat törődtek azzal, hogy milyen adminisztratív következményekkel számolhatnak.

A Rakpart Klub[SZJ] ment a legmesszebbre: itt napirendre került az 1956-os forradalom is.

1986. január 20-án felfüggesztették a Rakpart Klub működését, s ez új korszak kezdetét jelezte. Egyre gyakrabban kellett előadásokat elhalasztani, egyre gyakrabban ácsorogtak az őszi-téli estéken fiatalok bezárt klubajtók előtt. A Rakpart Klubot követte a Bethlen Klub, majd a Citromosteaház is. A Vox Humana Kör rendőrségi zaklatások célpontja lett. 1986 júniusában a feloszlatás sorsára jutott a szentendrei Petőfi-kör is.

Mégis, 1986 augusztusában Fehérgyarmaton sikerült klubtábort szervezni,[SZJ] melyen bárki részt vehetett. De már itt is megjelent a szalámitaktika, mert a klubok bemutatkozási programjában a Vox Humana nem szerepelhetett.

1987-ben nem sikerült újraindítani egyetlen betiltott klubot sem, sőt az eredetileg Martonvásárra tervezett tábor is végveszélybe került. Pár héttel a megnyitó előtt az állami gazdaság technikai okokra hivatkozva visszamondta a táborhelyet. Ez a nyár kellős közepén történt, mikor a klub vezetőinek nagy része nyaralt vagy nem volt elérhető. A klubtanács pár tagja újból Fehérgyarmaton próbálkozott, ahol először örömmel fogadták őket, de a tábornyitás előtt egy-két nappal – mikor már a résztvevőknek a meghívókat kiküldték –, arra hivatkozva, hogy a területet eladták, váratlanul visszaléptek.

Ezután két lehetőség maradt: vagy feladni a táborozás lehetőségét, vagy elfogadni a népfront és főleg a KISZ KB segítő kezét, és ennek fejében nehéz kompromisszumokba belemenni. A pár Budapesten elérhető klubtanácstag az utóbbi mellett döntött. Így a KISZ KB kijárta, hogy Kunfehértón, az Állami Gazdaság területén a siló- és trágyagödrök bűzében álló, elhanyagolt, volt ifjúsági munkatábor rossz állagú barakkjaiban találkozhattak a klubok érdeklődői. A kompromisszum ára az volt, hogy a részt venni kívánók listáján szereplő Vox Humana körösöket, a Beszélő egyik szerkesztőjét[SZJ], valamint a környezetvédők közül is többeket meg kellett kérni, hogy mondjanak le a táborban való részvételről. Sajnos, ez a szégyenletes aktus bekövetkezett. A dolog furcsasága, hogy a hatalom képviselői mindjárt utána visszavonták ezt a feltételüket – ezen is érdemes elgondolkodni.

Az alku ellenére fontos politikai eseménnyé vált a tábor, a megnyitása előtti hét péntekén még a kb titkársága is tárgyalt róla. A hatalmat nyugtalanította, hogy a szervezők a vitákról mindennap írásbeli összefoglalót szándékoztak készíteni, zavarta őket a „Szomszédaink nemzettudata” c. program, valamint a politikai vezetés „reformszárnyának” meghívása. Az engedélyezés feltételévé tették, hogy az utóbbi téma helyett a magyarországi nemzetiségiek nemzettudatát vizsgálják.

Ilyen légkörben nyílt meg a tábor, ahol egy héten át kétségbeesett küzdelem folyt a különböző manipulációs kísérletekkel szemben. A jelenlévő KISZ-team „elvegyült” a tábor résztvevői között, megpróbált mindenütt jelen lenni, a magánbeszélgetésektől a klubok zárt körű vezetőségi üléseiig. A környezetvédők két jelenlévő képviselőjét „ellenségnek” kiáltották ki, és mindenképpen meg akarták akadályozni, hogy az írásbeli összefoglalók elkészüljenek. A táborban végül nem jelentek meg olyan meghívottak, mint Nyers Rezső, Bihari Mihály, Pozsgay Imre.

A nemzetiségi vitára Horváth Tamás KB-munkatárs[SZJ] jött előadónak, aki a magyar állam külpolitikájáról beszélt. Felszólították ugyan, hogy térjen a tárgyra, de ő azt válaszolta: olasz szakon végzett, a kisebbségi kérdéshez nem ért.

Ebben a légkörben a klubtanácson belül is viták, veszekedések robbantak ki. Régi barátok vesztek össze örökre, s a végén úgy tűnt, a hatalom elérte célját, neves betiltott klubok vezetői egymás köszöntése nélkül hagyták el a tábort.

Nyilvánvaló, hogy a baj alapvető oka az volt, hogy a klubtanácsnak „szerzett jogai” voltak csupán, a vezetők nem voltak megválasztva, tisztázatlanok voltak a jogok és kötelességek. A „szerzett jogon” vezető klubtanácstagok képtelenek voltak a hatalom nyomásának ellenállni – annál inkább, mivel a tárgyalóasztal túloldalán jól szervezett struktúrák remekül taktikázó képviselői ültek. Olyan volt a kép, mint amikor egy NB I-es futballcsapat áll ki egy tehetséges fiatalokból frissen alakult, edző nélküli csapat ellen.

Persze méltányolható az előkészítésben részt vevőknek a véleménye, hogy ha a tábor elmarad, az a klubmozgalom legitimitásának a végét jelentette volna, és a másként gondolkodás egy nagy múltú fórumot veszített volna el. Azért sem lehet teljesen vereségként felfogni a történteket, mert az írásbeli összefoglalók elkészültek, azóta sikerült is megjelentetni őket. S a klubmozgalmat éppen a hatalom manipulációival szembeni reakció segített demokratikus alapokra helyezni.

Helyes lett volna azonban, ha a dokumentum kimondja, hogy a klubok és a körök a civil társadalom alulról építkező autonóm egységei, szellemük demokratikus, és ezen az alapon támogatnak vagy bírálnak jelenségeket és folyamatokat. A résztvevők autonómiáját is tiszteletben kell tartani, el kell ismerni az individuális gondolkodás és kifejezés jogát, a kinyilvánított nézeteket türelmesen és jóhiszeműen kell fogadni. A kluboknak nyitott vitafórummá kell válniuk minden érdeklődő, hazáját szerető, becsületes ember számára; politikai meggyőződése miatt senkit nem szabad diszkriminálni. Mivel a társadalomban jelen vannak, a klubokban is megjelenhetnek azok a nézetek, amelyek szembeszállnak a jelenlegi politikai vezetéssel, annak módszereivel. Csak ily módon lehet autentikus társadalomképet nyerni.

Fel kell használni a hatalom hajlamát ésszerű kompromisszumokra, melyet a jelenlegi súlyos helyzetben érdekei is inspirálnak; nem szabad morális engedményekben gondolkodni. A hatalommal való párbeszéd sérti a klubmozgalom autonómiáját, de a dialógusok csakis nyíltak lehetnek, és csakis a közös érdekek határáig terjedhetnek. A hatalom politikai döntéseit két esetben szabad elfogadni; ha megegyezésen alapulnak, vagy ha jogszabály egyértelmű alkalmazásában állnak. A hatalmi szervekkel csak a klubtanács döntésének szellemében, bizottsági szinten szabad tárgyalni, és kompromisszumokat is csak ennek megfelelően szabad kialakítani.

Bíznunk kell abban, hogy a klubmozgalom válsága után megerősödve halad tovább azon az úton, amelyen az elsők között indult el, és be fogja tölteni hivatását.