Skip to main content

Rendőrségi eljárás a katolikus ajándékirodalom ellen

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


1983-ban alkották meg a „sajtórendészeti szabálysértés” fogalmát; ez – a „sajtórendészeti vétség” btk-paragrafusát érintetlenül hagyva – lehetővé teszi az engedélyezetlen irodalmat terjesztők bírósági tárgyalás nélküli, azonnali megbüntetését.

Első ízben 1983. december 15-én alkalmazták az új eljárást. Hajnalban a Törökbálinti útnál vártak dr. Merza József 53 éves matematikus kocsijára, s közlekedési vizsgálat ürügyén azonnal a csomagtartó kinyitását kérték. Megtalálván a Bulányi-irányzatú katolikus bázisközösségek idei karácsonyi ajándékirodalmának egy részét (119 bekötött, gépiratos példányt), dr. Merzát és a kocsi utasát, Király Ignác 35 éves érdi asztalost előállították a XXII. kerületi kapitányságra. Itt jegyzőkönyvbe kellett mondaniuk a kötetek történetét. A bázisközösségek más tagjaira vonatkozó kérdések megválaszolását a kihallgatottak visszautasították.

Elismerték, hogy a kötetek teológiai dolgozatokat, imákat és egyéb vallásos tárgyú írásokat tartalmaznak. Király rendezte, kötötte és nagyrészt ő is gépelte a gyűjteményeket. Azért szállították át az ajándékirodalmat dr. Merza lakására, hogy Király onnan oszthassa szét a köteleket.

Még aznap délben kihirdették a határozatot. Király Ignác 2000 forintos büntetést vagy húsznapi elzárást, dr. Merza József 1000 forint vagy tíznapi elzárás büntetést kapott. Súlyosbító körülményként kezelte az ítélet a cselekmény társadalmi veszélyességét.

Dr. Merzát néhány évvel ezelőtt, 49 éves korában csupán azért hívták be katonának, hogy erőszakellenes meggyőződésének erejét kipróbálják; pszichiátriai megfigyelés alatt töltött hónapokat, és aztán börtönbüntetést szenvedett. Fiai szintén szolgálatmegtagadók, ifj. Merza József nemrég szabadult több éves büntetéséből (Beszélő 4., 5–6.).

Király Ignác és dr. Merza József nem élt a fellebbezési lehetőséggel.

Emlékeztetünk rá, hogy míg a rendőrség a bázisközösségek laikus tagjai ellen jár el, a katolikus egyház vezetése sorra elmozdítja az erőszakellenes meggyőződésű hívek számára lelkigyakorlati helyet biztosító papokat (Beszélő 8.).














Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon