[Haraszti Miklós]

Nyomtatóbarát változat

A Duna ügye – legalábbis a kormányzat számára – eldőlt. A környezetvédő mozgalom ugyanakkor szélesedett, és – különösen Csernobil óta –új területeket talált magának. Nem lelt azonban olyan központi ügyre, amely a bős–nagymarosi erőműhöz hasonlóan egyszerre mozgósítaná a természetvédőket, a közgazdászokat, a történelmi emlékek védelmezőit és a közügyek demokratizálását szorgalmazókat.

Az Országgyűlés 1987. nyári ülésszakára független környezetvédő mozgalmak képviselői közös levelet intéztek Sarlós Istvánhoz, az Országgyűlés elnökéhez. A levél szakmai és jogi érvek alapján elfogadhatatlannak mondta az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének parlamenti beszámolóját. Különösen kifogásolták az aláírók, hogy az OKTH programja még mindig figyelmen kívül hagyja a társadalom szerepét a környezetvédelemben. Sarlós István nem válaszolt a levélre. Az Országgyűlés pedig egyetlen tartózkodással elfogadta a beszámolót, olyan vita után, amelyben szóba sem került a beszámolási időszak leghangosabb botránya, a Duna-terv. A vita idején a bécsi lapok tele voltak a Bős–Gabcikovo miatti osztrák akciók híreivel.

Azóta túl vagyunk az Országgyűlés sok újság által történelminek dicsért őszi ülésszakán is. Grósz Károly miniszterelnök ünnepélyesen nevét és tekintélyét adta az immár végleges döntéshez, hogy Visegrád alatt megépül a haszontalan monstrum. Sőt, kijelentette: ő maga kérte a csehszlovák kormányfőtől, hogy tizenöt hónappal gyorsítsák meg az építkezést.

Grósz Károly a parlamenti vitákhoz kapcsolódó nemzetközi sajtóértekezletén azt is kijelentette: működési engedélyt kaphat minden olyan szervezet, amely a törvény betűjének és szellemének megfelel. Olvasóink ellenőrizhetik ezt az állítást az első országos környezetvédő egyesület jogilag minden mozzanatában alátámasztott megalakulási kísérletén. Az OKTH a törvény előírásait megszegve a konkrét kifogás megjelölése nélkül tiltotta be a szervezést. Bírósághoz pedig – a szervezés szakaszában – nem fordulhat a magyar állampolgár az alkotmányos jogait sértő döntések ellen. Természetesen egyetlen hivatalos újság sem hozta nyilvánosságra a történteket, így nem sok lehetőségük maradt a szervezőknek.

Íme az egyesületalapítási kísérlet dokumentumai:

MEGHÍVÓ

A DUNA Környezetvédelmi Országos Egyesület alakuló közgyűlését 1987. június 5-én, pénteken, a környezetvédelmi világnapon tartjuk. A találkozó helye:

kezdete:

Megjelenésére feltétlenül számítunk. Budapest, 1987. május 26.

A szervezők



ELŐZMÉNYEK

1987 februárjában 13 kezdeményező levelet intézett dr. Ábrahám Kálmánhoz, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökéhez. Részlet a levélből:

„Tisztelt Államtitkár Úr!

A környezet védelme Magyarországon állampolgári jog és egyben kötelesség is. Az utóbbi években a társadalom környezetvédelmi aktivitása sokféle úton kereste a kibontakozást Ma már bőséges, pozitív és negatív tapasztalat áll rendelkezésre a nem felülről szervezett társadalmi részvételről a környezetvédelemben. A jelenlegi körülmények között a környezetvédelmi társadalmi aktivitás számára számos okból az egyesületi forma látszik célszerűnek... Mielőtt egy általános környezetvédelmi egyesület szervezését az OKTH-nak, mint jövendő állami felügyeleti szervnek bejelentenénk, kérjük Államtitkár Urat, hogy adjon lehetőséget kölcsönös tájékozódásra a megszervezendő egyesület céljáról, működési köréről, illetve politikai környezetéről.”

Herczog Mária szociológus – Dózsa Tamás iparművész – Dragon Pál lakatos – Langmár Ferenc közgazdász – dr. Lenkovics Barnabás jogász – Magyar Ádám építész – dr. Sólyom László jogász – Somogyi Győző festő – Szekeres László környezetvédelmi fotós – Péterffy Ágoston mérnök – Tóth Tamás építész – Vargha János biológus – Vit László mérnök

A néhány hét múlva lefolytatott beszélgetésen azonban az államtitkár azzal hárította el a kezdeményezést, hogy az országos kiterjedésű egyesület helyett megyei léptékűt ajánlott, amelynek nem a Hivatal lenne a felügyeleti szerve, hisz az OKTH egyébként is csak más ágazati főhatóságokkal együtt illetékes a környezetvédelmi tevékenység ellátására.

Ennek ellenére az egyesület létrehozására vonatkozó szándékunkat 1987. április 15-én bejelentettük az OKTH-nak és megkezdtük a szervező munkát. Részlet a levélből:

„Az 1981. évi 29. tvr. 2. §-nak eleget téve bejelentjük, hogy megkezdjük a szervező munkát egy országos környezet és természetvédelmi egyesület létrehozására. A leendő egyesület egyrészt a környezetvédelemben érdekelt szakembereknek adna fórumot és a természet-, illetve környezetvédelem interdiszciplináris megközelítéséhez keretet. Másrészt információkat gyűjtene és közölne a környezet állapotáról, az aktuális tennivalókról, és a társadalom környezetvédelmi aktivitásához szakmai segítséget, valamint szervezeti kereteket biztosítana. Az egyesület konkrét tevékenységi köre, működési formái, a résztvevők köre a szervezőmunka során fog kialakulni, a szervezési szakasz feladata éppen ezek tisztázása. Az egyesületszervezés megkezdését az OKTH elnökének jelentjük be, mivel az általános környezet- és természetvédelmi célú egyesület felügyeletére ő illetékes. Noha a környezetvédelem más ágazati főhatóságoknak is feladata, a természetvédelemről szóló 1982. évi 4. tvr. 22. §-a kifejezetten kimondja, hogy a természetvédelmi tevékenység központi irányítása, összehangolása és ellenőrzése az OKTH elnökének feladata, »aki e tevékenység ellátásában támaszkodik a társadalom részvételére«... Az egyesület felügyeletét az OKTH elnöke mint az egyesület fő tevékenysége szerint illetékes országos hatáskörű szerv vezetője a többi érdekelt főhatósággal egyetértésben is gyakorolhatja (1981. évi 29. tvr. 5. §).”

Több mint négyszáz meghívást küldtünk szét nyílt levelezőlapon a szervezőgyűlésekre, amelyeken

„tisztelettel tudattuk, hogy megkezdtük egy országos természet- és környezetvédelmi egyesület szervezését és megkíséreljük megalakítását. Noha a természetvédelemről szóló törvényerejű rendelet a természetvédelmi tevékenységet központi irányítás alá rendeli, meggyőződésünk, hogy a rendelet szellemével összhangban a természetvédelemre jogosultak az autonóm társadalmi csoportok is, mint ahogy az emberhez méltó környezethez való jog is a társadalom minden tagját megilleti.”

Az első szervező ülés a Belvárosi Művelődési Házban volt május 7-én. Kindler József docens bevezetője után a mintegy 150 résztvevő a környezet- és természetvédelem általános kérdéseiről vitázott, illetve a kezdeményezés konkrét feladataival ismerkedett. A második szervező ülés a Rajk László Szakkollégiumban május 12-én zajlott le kb. kétszáz jelenlévővel. Dr. Tóth János biológus megnyitója utón szervezeti kérdésekről, az alapszabály-tervezetről folyt nyílt vita. Másnap megkaptuk az OKTH válaszlevelét:

„Kérem, hogy létrehozni tervezett környezet- és természetvédelmi egyesületük tevékenységi körét és működési feltételeit a beadványban foglaltaknál részletesebben meghatározni szíveskedjék. A kért információk hiányában ugyanis nem lehet megállapítani, hogy egyesületük előreláthatóan megfelel-e a nyilvántartásba vétel feltételeinek, ezért a Hivatal elnöke érdemben nem foglalhat állást a szervezésre irányuló bejelentéssel kapcsolatban. Kérem, hogy bejelentésük megfelelő kiegészítéséig, illetve annak elbírálásáig szervezési tevékenységet ne folytassanak.”

Budapest, 1987. május 12.

Dr. Romhányi Endre
főoszt.vez.
Igazgatási és Jogi Főoszt.


Válaszlevelünk teljes szövege:

„Tisztelt Főosztályvezető Úr!

1987. május 12-én kelt levelére válaszolva közöljük, hogy az egyesület szervezési szakasza lezárult. Beadványunkban a tervezett egyesület célját és működési körét a magyar egyesületi joggyakorlatban szokásos mértékben és pontossággal meghatároztuk. Hivatkozott levele az egyesületszervezés felfüggesztésére felhívó határozatnak nem minősül, mert kifejezetten hivatkozik a felfüggesztés törvényi feltételeinek meg nem állapított voltára. Alakuló közgyűlésünket 1987. június 5-ére, a környezetvédelmi világnapra tűztük ki. A közgyűlés pontos helyet és idejét néhány napon belül megküldendő meghívólevelünkben közöljük Önökkel. Az egyesület céljára és működésére vonatkozó konkrét kérdései a közgyűlésen tisztázhatók lesznek.”

Budapest, 1987. május 20-án

Üdvözlettel:
Tóth Tamás
1012 Logodi utca 35.



A FOLYTATÁS

Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal
Budapest V., Arany János u. 25.
Telefon: 327-739
Levélcím: 1365 – Pf. 738

Igazgatási és Jogi Főosztály

2681/1987

Tóth Tamás (1012 Budapest, Logodi u. 35.); dr. Sólyom László (Budapest XII., Svájci út 13.); Somogyi Győző (1055 Budapest, Széchenyi rakp. 7.); Vargha János (2097 Pilisborosjenő, József Attila u. 4.); Szekeres László (1134 Budapest, Apály u. 2/c); Vit László (1071 Budapest, Damjanich u. 51.); Magyar Ádám (1126 Budapest, Kakukk út 16.); Péterffy Ágoston (Budapest, Bécsi út 8. – 1023); Herczog Mária (1016 Budapest, Logodi u. 6.); Dragon Pál (Szentendre, Eper u. 10.); Langmár Ferenc (1023 Budapest, Árpád fejedelem u. 46.); Dózsa Tamás (1054 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 36–38.); dr. Lenkovics Barnabás (Budapest II., Endrődi u. 24.)

alatti lakosok környezet- és természetvédelmi egyesület létrehozására irányuló beadványa alapján meghoztam a következő

határozatot.

Felhívom, hogy az egyesület létrehozására irányuló szervezőmunkát a határozat kézhezvételével egyidejűleg szüntessék meg. Ennek megfelelően az alakuló közgyűlés nem tartható meg. A határozat ellen a kézhezvételtől számított 15 napon belül az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének címzett fellebbezéssel lehet élni. A fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.

Indoklás

A rendelkező részben felsorolt állampolgárok 1987. május 5-én az 1981. évi 29. számú tvr. 2. §-ára hivatkozással bejelentették, hogy új országos környezet- és természetvédelmi egyesület szervezését kezdték meg. A bejelentést megvizsgáltam és megállapítottam, hogy a kérelem a rendelkezésre álló adatok szerint nem felel meg az egyesületi nyilvántartásba vétel feltételeinek. Miután az alakuló közgyűlés megtartása az egyesület létrehozására irányuló szervezésnek minősül, a tervezett közgyűlés nem tartható meg.

Ezért az 1981. évi 29. számú tvr. 2. § (3) bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint határoztam.

Budapest, 1987. május 28.

dr. Romhányi Endre s. k.
főosztályvezető-h.
Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal

Válaszlevelünk dr. Ábrahám Kálmán államtitkár, az OKTH elnöke részére:

Az Igazgatási és Jogi Főosztály 2681/1987. sz. határozata ellen

fellebbezéssel élünk.

A hivatkozott határozat arra hív fel, hogy az országos környezet- és természetvédelmi egyesület szervezését (amelynek megkezdését 1987. április 15-én bejelentettük) szüntessük meg.

A határozat megalapozatlan, mert indoklásában kizárólag az 1981. évi 29. számú tvr. 2. § (3) bekezdésének általános szabályát ismétli meg, anélkül azonban, hogy konkrétan megmondaná, a szervezés alatt álló egyesület a nyilvántartásba vétel mely feltételeinek és mely okok miatt nem felel meg. Emiatt a határozat törvénysértő; az államigazgatási eljárásról szóló 1981. évi I. tv. 43. (1) bekezdés c) pontja előírja ugyanis, hogy a határozat indoklásának tartalmaznia kell „a megállapított tényállást és az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat; az ügyfél által felajánlott, de mellőzött bizonyítást és a mellőzés indokait”. Mi felajánlottuk, hogy a Hivatal konkrét aggályait alakuló közgyűlésünkön tisztázza, ajánlatunkat azonban figyelmen kívül hagyta.

A fentiek miatt kérjük a határozat visszavonását, illetve hatályon kívül helyezését.

Budapest, 1987. június 2.

A szervezők


Közlemény

Duna Alapítvány néven környezetvédelmi alapítvány létesült a The Right Livelihood Award (az ún. alternatív Nobel-díj) összegéből, amelyet a Duna-mozgalmak elismeréseként 1985-ben a Duna Körnek ítéltek. Az alapítványtevők: Bába Iván irodalomtörténész, Dózsa Tamás grafikus, Fényi Tibor történész, Langmár Ferenc közgazdász, Pajkossy Gábor történész, Perczel Anna építész, Péterffy Ágoston mérnök, Sáli Róza grafikus, Vargha János biológus, Vásárhelyi Judit könyvtáros, Vit László mérnök. Az alapítvány olyan magánszemélyeket, jogi személyeket és mozgalmakat támogat, akik szélesebb értelemben vett ökológiai, környezet-, természet- és tájvédelmi célú tevékenységet kívánnak folytatni, különös tekintettel a Dunával kapcsolatos kérdésekre.

A támogatásról az alapítványtevők által választott kuratórium dönt. Tagjai: Miklóssy Endre építész, Miszlivetz Ferenc szociológus, Sólyom László jogász, Somogyi Győző festőművész, Tóth János biológus. A pályázatokat írásban kell eljuttatni az alapítvány titkárságához, 1987. szeptember 30-ig a következő címekre: Péterffy Ágoston, Budapest, Bécsi út 8. 1023 vagy Vit László, Budapest, Damjanich u. 51. 1071. A pályázók írásban kapnak választ kérelmükre.

Budapest, 1987. május 20.



Pajkossy Gábor s. k., Péterffy Ágoston s. k.,
Vit László s. k.


NYILATKOZAT

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa
Budapest, Kossuth Lajos tér 1/3.
H-1055 Hungary

Tisztelt Elnöki Tanács!

Mi, alulírottak, a következő kérelemmel fordulunk az Elnöki Tanácshoz:

– Mivel a Bős–Nagymarosi Vízlépcsőrendszer (BNV) 54 milliárd forintos (egymilliárd dolláros) alapberuházása egyéb égetően szükséges beruházásoktól vonná el a tőkét;

– mivel a BNV-hez szükséges alapberuházást csak a nemzeti adósságállomány további növelésével lehetne biztosítani,

– mivel a BNV alapberuházásában még nem is szerepel a környezet- és településvédelem további 30 milliárd forintra (700 millió dollárra) becsült kiadása (Városépítés 1987/1);

– mivel a fenti beruházásokon kívül a BNV megépítése 7 milliárd schillinges (félmilliárd dolláros) osztrák kölcsönt is szükségessé tesz;

– mivel az osztrák kölcsönt a termelt árammal törlesztené a magyar fél negyedszázadon keresztül, úgy hogy a téli alacsony vízállás idején a hiányt szénnel és olajjal termelt hőerő pótolná, s így a BNV 2015-ig terhet, nem könnyebbséget jelentene az energia-háztartás számára;

– mivel a BNV 2015 után is csak 2 százalékát biztosítaná az akkori magyar energiaigénynek, míg az erőmű erre sem lenne képes, mivel negyedszázados használat után a gépeket ki kellene cserélni;

– mivel a BNV-t „csúcsáram”-termelésre tervezték, ami azt jelenti, hogy a csúcshullám előtt több órára elzárják a vízfolyást, s ez gyakorlatilag állóvízzé tenné a Győr–Nagymarosi Duna-szakaszt;

– mivel Győr, Komárom, Almásfüzitő, Tatabánya, Dorog, Esztergom s további 17 település szennyvize ma tisztítás nélkül ömlik a Dunába és azok biológiai és vegyi tisztítását csak 15 év múlva tervezik befejezni;

– mivel a csehszlovák oldalról a magyar szennyvízmennyiség tízszerese ömlik a Dunába, s ez a mérges szennyezés a gyakorlatilag állóvízzé vált folyó iszapjába ülepedne le;

– mivel az iszap eldugítja s a szennyezés megmérgezi a parti szűrésű kutakat, amelyek a lakosság ivóvizének nagy részét szolgáltatják;

– mivel a Szigetközben a Duna elapasztása révén 30 kilométernyi parti szűrésű víztartalék veszne el;

– mivel a dunakiliti tároló szennyezett állóvízzé válása révén megmérgeződhet a Szigetköz alatti, jelenleg folyamatosan pótlódó egymilliárd köbméteres tisztavíz-tartalékunk, mely Európa legnagyobb ilyen tartaléka;

– mivel a Nagymarosi vízlépcső eredményezte medermélyülés csökkentené Budapest parti szűrésű kútjainak termelését;

– mivel a Szigetköz déli részén bekövetkező 6 méteres talajvízcsökkenés révén, mesterséges öntözőberendezések híján 15 ezer hektár mezőgazdasági terület kiszáradása fenyeget;

– mivel az amúgy is fahiányban szenvedő országban, 20 kilométeres sávban a gátépítések miatt kiirtják az ártéri erdőket, s 4000 hektár erdő pedig a talajvízesés miatt száradna ki, aminek szárazságálló fákkal való pótlásához 30 évre lenne szükség;

– mivel Bősnél a vízszint 18 méterrel a talajszint fölé emelkedne, míg Gönyű és Nagymaros között az állandó vízszint a jelenlegi árvízhatár felett lenne, s mivel a tárolt több százmillió köbméter víz egy földrengés, árvíz vagy erőszak okozta gátszakadás esetén magát a fővárost is veszélyeztetné;

– mivel a csúcsra járatás kezdetén Bős alatt a vízszint 5 métert emelkedne, ami egy Nagymaros felé haladó s a hajózást és a gátakat veszélyeztető árhullámot eredményezne;

– mivel a BNV révén Magyarország nemcsak az ország határát jelentő folyót veszítené el 30 kilométeren, de a hajókikötési lehetőséget is;

– mivel a jelenlegi Duna-szakasz zátonytalanításával, a nagy hajók közlekedésével a BNV árának kb. egyharmadáért lenne biztosítható;

– mivel a tervezett zsilipek lassítják a hajózást, s a szárnyashajójáratok beszüntetését eredményezik;

– mivel a dunakiliti és nagymarosi tárolók több millió tonnányi mérgesiszap-kotraléka rendszeres tárolási nehézségeket eredményez;

– mivel a Duna mellett 80 kilométeren szivattyúkkal kellene átemelni a magasított gátakon nemcsak a szennyvizet, de a déli patakok vizét is;

– mivel az ártéri erdők kiszáradása veszélyezteti a környék egyedülálló állatvilágát;

– mivel a dunakiliti pangó vizű tároló, szennyezettsége miatt üdülésre alkalmatlan és a jelenleg 20 000 személyes pilismaróti üdülőtelep is használhatatlanná válik, hacsak új, „szűrőgátas” tavat nem építenek;

– mivel a minimális talajvízszint-emelkedés is veszélyeztetné Esztergom államalapítás-kori alvárosának feltáratlan történelmi leleteit s más régészeti lelőhelyeket is, s végül;

– mivel a BNV egy fürdésre alkalmatlan, tószerűen álló, szennyezett ipari tájjá tenné a visegrádi Dunakanyart;

mi, alulírottak tisztelettel kérjük az Elnöki Tanácsot, hogy tegyen eleget az Európai Parlament határozatának, s indítson a BNV-t illetően nyilvános vitát, hogy így a döntés történelmi súlyú felelősségét megoszthassa a magyar társadalommal.

---

A Duna tárgyában két nemzetközi vonatkozású írást is közlünk

Konrád György esszéje, mely a magyar–osztrák viszony számtalan elemzése után elsőként a jelen hazugságait bírálja, és a következményekre figyelmeztet, számunk 36. lapján olvasható.

Lipták Béla Amerikában élő emigráns közéleti személyiség, a háromkötetes, 4500 oldalas „The Environmental Engineer’s Handbook” szerkesztője. Nyílt levelét Nyugaton terjeszti; célja, hogy a nemzetközi magyar és környezetvédő közvélemény is latba vesse az erejét a magyar kormánynál – s ha az nem segít, a Világbanknál – a nagymarosi terv elvetése érdekében. Lipták levele az itthoni szakembereknél egyelőre nemigen divatos tömörséggel foglalja össze a kártételek megdöbbentő listáját. A támogató aláírásokat az alábbi címre kéri: Lipták Béla, 84 Old North Stamford Road, Stamford, CT 06905, USA.

• Hírek