Skip to main content

Házkutatás-krónika

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


1982. december 14.  Olvasóink a központi napilapok másnapi számában közölt MTI-hírből is értesülhettek róla, hogy a rendőrség „sajtórendészeti vétség” címen házkutatást tartott több lakásban, és engedély nélkül sokszorosított kiadványokat, valamint sokszorosító eszközöket foglalt le. „Csekély társadalmi veszélyességére tekintettel” az eljárást megrovással lezárták.

Az MTI-hír nem közölt neveket. A Kossuth rádió már 14-én este 11 órakor beolvasta a közleményt, pedig ekkor még a házkutatások sem értek véget, s még csak azután következett az éjszakai kihallgatás, a Budapesti Rendőr-főkapitányság Tolnai Lajos utcai épületében. A fáradt rendőrök reggel 6 és 8 óra között hirdették ki a határozatot a fáradt Rajk László, Demszky Gábor, Nagy Jenő, Nagy Bálint, Sulyok Miklós, Buda Géza és Csorba István gyanúsítottaknak.

1982. december 21. – Rajk Lászlónál és Demszky Gábornál ismét házkutatást tartottak. Ezúttal „ismeretlen tettes” ellen folyt a nyomozás, valamiféle röpcédula ürügyén.

Mindkét házkutatás kedden történt, amikor Rajk szamizdatbutikja várja vásárlóit. Rajk látogatóit igazoltatták és felírták ezen a két napon, és a rendőrség viszonylag nagy mennyiségű szamizdatkiadványt kobozott el, valamint lefoglalt egy stenciles sokszorosító gépet és két szitanyomó keretet.[SZJ] Lapunk vesztesége kb. 200 példány, főleg a Beszélő 4-es számából.

1983. január – A Beszélő négy munkatársa – Haraszti Miklós, Kis János, Kőszeg Ferenc és Petri György – határozatot kapott a tanácstól, amelyben a BRFK feljelentése alapján „engedély nélkül folytatott könyvkiadói tevékenység miatt”, „kontárkodás szabálysértés” címén fejenként 4000 Ft pénzbüntetésre vagy 20 napi elzárásra ítélik a nevezetteket. A határozat könyvnek nevezi a Beszélő megállapítása szerint 1981 októbere és '82 novembere között négy alkalommal jelentettük meg, 1000-1000 példányban.

A pénzbüntetést a Beszélő olvasói gyűjtötték össze, közadakozásból. Ötödik munkatársunk, Nagy Bálint valószínűleg azért nem kapott büntető határozatot, mert őt már decemberben megrovásban részesítették.

1983. január 15. – A rendőrség reggel 7 órakor lezárta a belvárosi Galamb utcát – nemcsak a járművek, még a gyalogosok elől is; a boltokat sem engedték kinyitni. Kilakoltatási végzést hoztak Rajk László ellen, s a művelet idejére őrizetbe vettek négy személyt, akik azért tartózkodtak Rajknál, hogy tanúi legyenek az eljárásnak. Köztük volt a lakás állandóra bejelentett lakója[SZJ] is – ám a tanácsi hivatalnok tudomást sem vett róla, így őt minden végzés nélkül lakoltatták ki. (A Galamb utcai lakás főbérlője Rajk nemrégiben elhunyt édesanyja volt; Rajk ideiglenes bejelentővel lakott itt.) Rajk és az állandóra bejelentett lakos holmiját az intézkedő szervek a II. kerület, Hankóczy Jenő utca 32. szám alatti lakásba szállították, melynek főbérlője Rajk László, és ahol ideiglenes bejelentővel Rajk édesanyja lakott. Rajk Júlia halála után fia többször felajánlotta a tanácsnak cserére ezt a lakást, mely a Galamb utcainál nagyobb és értékesebb, de még csak választ sem kapott. Vele szemben tehát méltánytalanul – jóllehet jogszerűen – jártak el a hatóságok, míg az állandó lakossal szemben jogtalanul is. A kényszerátköltöztetés után Rajk az új lakásban ismét megnyitotta a szamizdatbutikot.

1983. március 29. – Ezen a keddi napon ismét házkutatásokat tartottak, ezúttal minden hivatalos kommüniké nélkül, Rajk Lászlónál, Demszky Gábornál és a vele egy házban lakó Nagy Jenőnél, továbbá Solt Ottiliánál, Kőszeg Ferencnél és Haraszti Miklósnál; „dr. Demszky Gábor és társai” ellen most is „sajtórendészeti vétség” címén indítottak eljárást. December óta a butik forgalma megnőtt, az AB Független Kiadó – melynek munkatársai Demszky Gábor és Nagy Jenő – újdonságai mellett új kiadók műveit és egy hírlapot, az ABC Tájékoztatói is megkaphatták itt a vásárlók. Ez alkalommal lapunk kb. 180 példányt veszített el a Beszélő 5-6-os kettős számból.

1983. április 7. – Este 10 órakor a Pasaréti út egyik mellékutcájában két egyenruhás rendőr megállította Demszky Gábor kocsiját. A szokásos közúti ellenőrzés után – minden igazolványt és tartozékot rendben találtak – a kocsi utasát, Rajkot is igazoltatták, majd követelték, hogy nyissák ki a kocsiban lévő táskákat. Demszky és Rajk udvariasan, de határozottan visszautasította a felszólítást, mert a két rendőr erre semmiféle felhatalmazással nem rendelkezett, és igazolni sem voltak hajlandók magukat. Ekkor mindkét rendőr elővette revolverét, kibiztosították, fél méterről Demszky és Rajk felsőtestére tartották a fegyvert, és azt követelték, hogy dobják el a táskájukat, és tartsák fel a kezüket. Új rendőrautó érkezett, és Rajkékat a II. Kerületi Rendőrkapitányságra szállították. Az ügyeletes tiszt megtagadta panaszuk felvételét, mondván: az eljáró rendőrök nem a kerülethez tartoznak. A táskákat elvitték, és tulajdonosaik távollétében átkutatták. Órák múlva megérkezett dr. Endics alezredes, aki a motorizált osztag parancsnokaként mutatkozott be. Félrevonult beosztottjaival, és újabb egy óra múlva azzal állt elő, hogy Rajk és Demszky megsértette a hatóságot. A közreműködésük nélkül készült, panaszukat nem tartalmazó jegyzőkönyv aláírásai Rajk és Demszky megtagadta. Éjjel 3 órakor engedték őket szabadon.

1983. április 8. – Újabb hajnalig tartó házkutatás Demszky Gábornál; az ABC Tájékoztató 3. számának majdnem kész példányait foglalta le a rendőrség.

1983. április 11.  Újabb házkutatás Rajknál és Kőszegnél. Mindkettőjüknél távollétükben kezdődött az intézkedés – erre az eljárási szabályok lehetőségei adnak, mert mindössze azt írják elő, hogy lehetőleg a tulajdonos jelenlétében és lehetőleg nappal kell az eljárási lefolytatni. Kőszeg később hazaérkezeti; a házkutatási jegyzőkönyv felzetén ez áll: „Alapos a gyanú, hogy nevezett a nyomozási eljárás idején is folytatja bűncselekményét.” Majd alatta: „Lefoglalás nem történt.”

1983. áprilisától  rendőrségi demonstrációk Rajk lakása, a Hankóczy utca környékén. Keddenként rendőrautók állnak a 32. sz. ház elé, és igazoltatják a ki- és betérőket. 7-én, csütörtök délután minden egyes arra elhaladó gépkocsit megállítottak, és az igazoltatás után mindenkit felszólítottak: kerülje el a környéket.

Több forrásból származó hírek szerint úgynevezett motorizált osztagok – tehát nem közlekedési rendőrök kék-fehér autókkal – közlekedési ellenőrzés ürügyén – megállítják a gépkocsikat, és az autók belsejének meg a csomagok, táskák, nyomtatványok-gépiratok tartalmának megmutatását követelik – merőben jogtalanul, ám ellentmondást nem tűrő fellépéssel.

Szorgalmas emberek az AB Kiadó tevékenysége óla a város legkülönbözőbb pontjain kiszúrják Demszky Gábor Trabantjának kerekeit – a félreértések elkerülése végett mindig kettőt.




Amikor ezt a beszámolót zárjuk, eljárás folyik „sajtó-rendészeti vétség” címén azok ellen, akiknél március 29-én házkutatást tartottak. A nevezeti bűncselekmény a BTK 213. paragrafus[SZJ]; lehetséges legmagasabb büntetése fejenként 180 ezer forint pénzbüntetés vagy 180 napi elzárás. A szabálysértéstől eltérően ezt csak bíróság szabhatja ki, tárgyaláson.

A házkutatási parancsokat dr. Szabó Ferenc rendőrőrnagy írta alá; a házkutatások irányítója dr. Gantner őrnagy volt.

Rajk László – lapunk hátsó-belső borítóján olvasható nyilatkozatában – bejelenti, hogy mivel a rendőrhatóságok fizikailag lehetetlenné teszik olvasmányszolgáltatási munkáját, a szamizdatbutikot május 1-jétől – további értesítésig – zárva tartja.



































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon