Duray Miklós pere

A Beszélő 5–6. száma röviden ismertette azokat a szlovákiai híreket, amelyek feltételezni engedték, hogy Pozsonyban per készül Duray Miklós, a szlovákiai magyar értelmiség ismert személyisége ellen. (1982. június 3-a óta folyt rendőrségi és ügyészségi vizsgálat ellene, szeptember-októberben több barátját, ismerősét zaklatták, majd november 10-én Durayt előzetes letartóztatásba helyezték.) A hírek igaznak bizonyultak. 1983. január 31-én Pozsonyban megkezdődött a Duray Miklós elleni per: a szlovákiai magyar kisebbség érdekében írt művei, felhívásai, kérvényei miatt a köztársaság felforgatására irányuló tevékenységgel vádolták.

Duray Miklós pere Magyarországon aggódást, a világban pedig széles körű visszhangot váltott ki. A tárgyaláson megjelentek Cseres Tibor, Csurka István és Mészöly Miklós írók. Jelen volt az Amnesty International[SZJ] képviseletében Éva Mária Barki-Bekö bécsi ügyvédnő. (A per magyarországi és külföldi visszhangját még korai volna összefoglalóan méltatni, de annyit biztonsággal mondhatunk, hogy befolyással volt a későbbi eseményekre.)

A pozsonyi tárgyalást a bíróság a második napon meglepetésszerűen félbeszakította, s 1983. február 11-re halasztotta. Február 10-én Duray ügyvédjét értesítették, hogy a pert újabb tárgyalási nap kitűzése nélkül elnapolják. Duray Miklóst pedig 1983. február 22-én szabadlábra helyezték. Április 1-jén újra dolgozni kezdett, de helyzete jogilag változatlan: vád alatt áll.

A következőkben röviden összefoglaljuk az 1983. január 31.–február 1-jei tárgyaláson elhangzott vádiratot, a tanúvallomásokat és Duray védekezését.

A vádirat szerint Duray Miklós a Csehszlovákiában élő magyar nemzetiség helyzetéről hamis, illetve tudatosan torzított adatokra épülő írásokat készített (a Csehszlovákiai Magyarok Jogvédő Bizottsága 1-10 számmal ellátott dokumentumai), melyekben a magyar kisebbség erőszakos asszimilációjáról, a magyar iskolaüggyel szembeni diszkriminációról szólt, írásait sokszorosította (nemcsak Csehszlovákiában, hanem külföldön is), és megküldte egyes intézményeknek, illetve magánembereknek, írásaival és azok terjesztésével, az ügyész szerint, Duray Miklós a köztársaság szocialista állami és társadalmi rendje és nemzetközi érdekei ellen széles körű ellenséges és felforgató tevékenységet folytatott, mely a csehszlovák Btk. 98. paragrafus 1. pontja, valamint 2/b pontja értelmében a köztársaság felforgatására irányuló bűntettnek minősül.

A vádirat elhangzása után először Duray Miklós kapott szót, hogy indokolja meg tevékenységét. Duray elmondta, hogy 1978-ban értesült a szlovákiai magyar oktatás átszervezésének tervéről, ami a magyar iskolák kétnyelvűvé tételével, a szlovák nyelv alaposabb tanításával lényegében a magyar anyanyelvi oktatás felszámolását célozta volna. Akkor kezdett kutatásai meggyőzték arról, hogy tudatos diszkrimináció érvényesül az oktatásban a magyarokkal szemben, s ennek hatására, a kényszerű asszimiláció következtében, a magyarok tényleges szaporodása az 1970-es években a korábbi egyharmadára csökkent. Duray hangsúlyozta, hogy nem a szlovák-magyar ellentéteket kívánta felszítani, mert véleménye szerint az is csak a magyarság asszimilációját fokozná, hanem írásaival a tényeket akarta nyilvánosságra hozni.

A vizsgálat során 33 tanú vallomásáról vettek fel jegyzőkönyvet, néhány tanút a tárgyaláson élőszóban is kihallgattak, a többségnek azonban csak írásbeli vallomását olvasták fel. Személyesen is megjelent több magyar iskolaigazgató (más igazgatók és oktatási dolgozók vallomását felolvasták), akiket annak a levélnek kapcsán kérdeztek ki, amelyet a CsMJB küldött szét az iskoláknak. (Ebben a magyar iskolák tervezett átszervezéséről, azaz kétnyelvűvé alakításáról esett szó, s felhívta a pedagógusokat és szülőket, hogy védjék meg a magyar nyelvű oktatást.) A levél tartalmával egyik tanú sem értett egyet. Egyébként pedig úgy nyilatkoztak, hogy Szlovákiában a magyarok semmilyen hátrányt nem szenvednek az anyanyelvi oktatásban.

Kihallgatták Janics Kálmánt, A hontalanság évei című könyv[SZJ] ismert szerzőjét (a könyv a szlovákiai magyarság 1945-48 közötti történetéről ad hiteles képet). Janics már korábban szembefordult Durayval, s a különböző helyekre elküldött leveleiben megszállottan vádolta őt. A bíróság előtt is hangoztatta, hogy szerinte Duray Miklós jól kiképzett provokátor, s a legsötétebb erőkkel működik együtt. Ugyanakkor hangoztatta, hogy igenis létezik Szlovákiában hátrányos megkülönböztetés a magyarok rovására, de ez ellen csak törvényes eszközökkel szabad harcolni.

A tárgyaláson tanúként hallgatták meg Végh Lászlót, Püspöki Nagy Péter történészt és Nagy László szociológust is. Őket elsősorban Durayhoz való kapcsolatukról, vele való találkozásaikról faggatták. (Hasonlóan Duray más kihallgatott barátaihoz, akiknek vallomását csak felolvasták.)

Megjelent a bíróság előtt dr. Siegelt, a kormány mellett működő nemzetiségi tanács titkára is. Elismerte, hogy kormányszintű tárgyaláson szó volt arról, hogy a magyar tanulók szlovák tudásának javítása érdekében egyesítik a magyar és szlovák iskolákat. Ő a nemzetiségi problémákat egyedi, helyi eseteknek minősítette.

Felolvasták az elmeorvosi szakvéleményt, és ismertették a Szlovák KP mellett működő marxista-leninista intézet véleményét a CsMJB dokumentumairól (ez Duray származásával foglalkozott, s írásait ideológiailag burzsoá nacionalistának minősítette, de tényeit cáfolni nem tudta.)

Duray Miklós a tárgyaláson végig tárgyszerűen és szellemesen védte igazát, s bizonyította a szlovákiai magyarok meglévő problémáit. Egyértelműen fölénybe került a vádat képviselő ellenfelekkel szemben. Többek között Illyés szavaival utasította el a sovinizmus vádját, mondván, soviniszta az, aki másokat joguktól megfoszt, nemzetvédő az, aki jogot véd. A jogegyenlőségre való hivatkozásokra válaszul Lenint idézte, aki szerint a kisebbséget, mely fennmaradásáért harcol, több jog illeti, mint a többséget. A burzsoá nacionalizmus vádjára pedig azt felelte, hogy ezzel a megfoghatatlan váddal illették korábban a köztársaság jelenlegi elnökét, Gustav Husákot is.

A per egyelőre szünetel, de a szlovákiai magyarok helyzetében a február végi, áprilisi enyhülést újabb intézkedések diszkriminációja időlegesnek láttatja.