Skip to main content

Újabb négy katolikus szolgálatmegtagadó börtönben

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


1984-ben újabb négy magyar katolikus kérte, hogy a fegyveres szolgálatot fegyvertelen szolgálattal válthassa meg. Újvári József 21 éves tököli illetőségű autószerelő 33 hónapos börtönbüntetést kapott. Szever József 27 éves tatai faipari mérnök egyetemi évei előtt már szolgált egy évet. Most rövidebb, második szolgálatát tagadta meg, fegyvertelen szolgálati feladatot kérve: 14 havi börtönre ítélték. Tanos Gábor 20 éves székesfehérvári képesítés nélküli nevelő 36 hónapi börtönbüntetést kapott. Ugyancsak 3 év börtönnel büntették Dombi János 23 éves bányai (Somogy megyei) mozdonyvezetőt. Az első három ítéletet Budapesten, a Katonai Főügyészségen, a negyediket Kaposváron mondták ki.

Ezek a büntetések kivétel nélkül súlyosabbak, mint azok, amelyeket az elmúlt években szabott ki a hatóság. Az állami szigor növekedése alighanem egyházpolitikai változásokkal függ össze. Az ügy hátterére következő számunkban visszatérünk.




Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon