Skip to main content

Rendőri akciók a Dialógus Békecsoport ellen

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
A csoport folytatja munkáját


Tavasz óta sokasodtak a hatósági türelmetlenség jelei. A Dialógus küldöttet választott a berlini Összeurópai Konvencióra. A hivatalos magyar meghívottak – szovjet példára – bojkottálták az ülést. A rendőrség bevonta a Dialógus-küldött útlevelét, az indoklás: „Kiutazása közrendet sért.” Később a Prágai Béketalálkozón részt vett Dialógus-tagok közül négyen rendőrhatósági figyelmeztetést kaptak „a Magyar Népköztársaság külpolitikai érdekeinek veszélyeztetése” címén. Az iskolákban, egyetemeken igazgatói, dékáni „elbeszélgetésekre” került sor, s a tanulmányokból való kizárással fenyegettek meg a Dialógus-tagokat Szülőket is felkeresett a rendőrség, hogy akadályozzák meg gyermekük részvételét a békecsoport tevékenységében.

A Dialógus egyhetes nyári nemzetközi tábort tervezett. Az előadások és viták témája a nyugat- és kelet-európai békemozgalom, az atomfegyver-mentesítés és az erőszakmentesség lett volna. Az előkészületekről folyamatosan értesítették az Országos Béketanácsot; az OBT nem segített ugyan, de nem is kifogásolta a tervet. Az elképzelés mégis kudarcba fulladt. A kiszemelt kempingek sorra mondták le a rendelést. A külföldieket már nem lehetett értesíteni. A Dialógus úgy döntött, hogy akár naponta új helyen, de megtartja az összejöveteleket.

Július 4-én a Nyugati-pályaudvarra érkező vendégeket és húsz Dialógus-tagot egy speciális rendőrosztag előállított; csak órák múlva engedték szabadon őket. Az összejövetelek a római-parti kempingben kezdődtek meg. 6-án a rendőrség négy asszonyt elvitt a kempingből, mindnyájan a Greenham Common-i atomtámaszpont elleni kampány aktivistái. (A hivatalos magyar sajtóban lelkes beszámolókat olvashatunk a Greenham Common-i akciókról.)

A következő napokban további tizenegy külföldi békeaktivistát toloncoltak ki az országból: hollandokat, osztrákokat, amerikaiakat. Néhányuknak azt sem engedték meg, hogy holmijukat összeszedjék. A rendőrség törvénytelen módon – hiszen bűnügyi eljárás nem volt folyamaiban – sok Dialógus-tagot idézett be úgymond meghallgatásra.

A Dialógust váratlanul érte a támadás. Segítséget kértek a Béketanácstól, de választ sem kaptak. Sebtében összehívott közgyűlésükön úgy döntöttek: feloszlatják a koordinációs bizottságot, mert a Dialógus szervezeti formája nem tartható fenn ilyen körülmények között. Nyílt levelet küldtek az országgyűlési képviselőknek és az MSZMP KB tagjainak, melyben felsorolják a Dialógust ért sérelmeket. (E levél nyomán terjedt el az a téves hír, hogy a békecsoport feloszlott.)

Július 27-én a Dialógus új országos akciósorozatot indított. A Vérmezőn kis fehér papírzászlók és „Atomfegyvermentes Terület” feliratok kitűzésével jelezték, hogy jelképesen atomfegyvermentesnek nyilvánították a területet. A rendőrség néhányukat – engedélyezetlen plakátragasztás címén – pénzbüntetéssel sújtotta. A Dialógus emlékeztetett rá, hogy a nyugat-európai rakétatelepítésekre hivatkozva a Szovjetunió esetleg Magyarországon is atomfegyvereket helyez el. Felhívtak mindenkit, hogy házuk, kertjük, utcájuk, a közterek, iskolák, munkahelyek szimbolikus atomfegyvermentessé nyilvánításával fejezzék ki: nem kívánják, hogy Magyarországon atomfegyvereket telepítsenek, mert így az ország atomcsapás színterévé válhat. Kérik, hogy az atomfegyvermentessé nyilvánított helyek jegyzékét juttassák el a Dialógus békecsoportnak.

Augusztusban Szegeden a rendőrség házkutatásokat tartott Dialógus-tagoknál, és elkobozott néhány száz példányt az atomfegyver-mentesítési felhívásból. Sajtórendészeti vétség címén eljárást indítottak Gonda István és Tóth József ellen; az eljárást megrovással zárták le.

Időközben újabb érintkezésre került sor a Dialógus és az Országos Béketanács között. Wient Jan Faber és Wim Bartels, a holland Egyházközi Béketanács vezetői ismét Magyarországon jártak, és szeptemberben hármas találkozót hoztak össze az OBT, a Dialógus és a holland aktivisták részvételével. Itt az OBT vezetői kijelentették: nem tudtak a rendőrségi akciókról. Találkozott a Dialógus aktivistáival a Győrött tartott nemzetközi békekutató konferencia több résztvevője is, köztük Mary Kaldor. (Faber, Bartels és Kaldor korábbi magyarországi útjáról a Beszélő 5–6. beszámolt.)
















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon