Tavasz óta sokasodtak a hatósági türelmetlenség jelei. A Dialógus küldöttet választott a berlini Összeurópai Konvencióra. A hivatalos magyar meghívottak – szovjet példára – bojkottálták az ülést. A rendőrség bevonta a Dialógus-küldött útlevelét, az indoklás: „Kiutazása közrendet sért.” Később a Prágai Béketalálkozón részt vett Dialógus-tagok közül négyen rendőrhatósági figyelmeztetést kaptak „a Magyar Népköztársaság külpolitikai érdekeinek veszélyeztetése” címén. Az iskolákban, egyetemeken igazgatói, dékáni „elbeszélgetésekre” került sor, s a tanulmányokból való kizárással fenyegettek meg a Dialógus-tagokat Szülőket is felkeresett a rendőrség, hogy akadályozzák meg gyermekük részvételét a békecsoport tevékenységében.
A Dialógus egyhetes nyári nemzetközi tábort tervezett. Az előadások és viták témája a nyugat- és kelet-európai békemozgalom, az atomfegyver-mentesítés és az erőszakmentesség lett volna. Az előkészületekről folyamatosan értesítették az Országos Béketanácsot; az OBT nem segített ugyan, de nem is kifogásolta a tervet. Az elképzelés mégis kudarcba fulladt. A kiszemelt kempingek sorra mondták le a rendelést. A külföldieket már nem lehetett értesíteni. A Dialógus úgy döntött, hogy akár naponta új helyen, de megtartja az összejöveteleket.
Július 4-én a Nyugati-pályaudvarra érkező vendégeket és húsz Dialógus-tagot egy speciális rendőrosztag előállított; csak órák múlva engedték szabadon őket. Az összejövetelek a római-parti kempingben kezdődtek meg. 6-án a rendőrség négy asszonyt elvitt a kempingből, mindnyájan a Greenham Common-i atomtámaszpont elleni kampány aktivistái. (A hivatalos magyar sajtóban lelkes beszámolókat olvashatunk a Greenham Common-i akciókról.)
A következő napokban további tizenegy külföldi békeaktivistát toloncoltak ki az országból: hollandokat, osztrákokat, amerikaiakat. Néhányuknak azt sem engedték meg, hogy holmijukat összeszedjék. A rendőrség törvénytelen módon – hiszen bűnügyi eljárás nem volt folyamaiban – sok Dialógus-tagot idézett be úgymond meghallgatásra.
A Dialógust váratlanul érte a támadás. Segítséget kértek a Béketanácstól, de választ sem kaptak. Sebtében összehívott közgyűlésükön úgy döntöttek: feloszlatják a koordinációs bizottságot, mert a Dialógus szervezeti formája nem tartható fenn ilyen körülmények között. Nyílt levelet küldtek az országgyűlési képviselőknek és az MSZMP KB tagjainak, melyben felsorolják a Dialógust ért sérelmeket. (E levél nyomán terjedt el az a téves hír, hogy a békecsoport feloszlott.)
Július 27-én a Dialógus új országos akciósorozatot indított. A Vérmezőn kis fehér papírzászlók és „Atomfegyvermentes Terület” feliratok kitűzésével jelezték, hogy jelképesen atomfegyvermentesnek nyilvánították a területet. A rendőrség néhányukat – engedélyezetlen plakátragasztás címén – pénzbüntetéssel sújtotta. A Dialógus emlékeztetett rá, hogy a nyugat-európai rakétatelepítésekre hivatkozva a Szovjetunió esetleg Magyarországon is atomfegyvereket helyez el. Felhívtak mindenkit, hogy házuk, kertjük, utcájuk, a közterek, iskolák, munkahelyek szimbolikus atomfegyvermentessé nyilvánításával fejezzék ki: nem kívánják, hogy Magyarországon atomfegyvereket telepítsenek, mert így az ország atomcsapás színterévé válhat. Kérik, hogy az atomfegyvermentessé nyilvánított helyek jegyzékét juttassák el a Dialógus békecsoportnak.
Augusztusban Szegeden a rendőrség házkutatásokat tartott Dialógus-tagoknál, és elkobozott néhány száz példányt az atomfegyver-mentesítési felhívásból. Sajtórendészeti vétség címén eljárást indítottak Gonda István és Tóth József ellen; az eljárást megrovással zárták le.
Időközben újabb érintkezésre került sor a Dialógus és az Országos Béketanács között. Wient Jan Faber és Wim Bartels, a holland Egyházközi Béketanács vezetői ismét Magyarországon jártak, és szeptemberben hármas találkozót hoztak össze az OBT, a Dialógus és a holland aktivisták részvételével. Itt az OBT vezetői kijelentették: nem tudtak a rendőrségi akciókról. Találkozott a Dialógus aktivistáival a Győrött tartott nemzetközi békekutató konferencia több résztvevője is, köztük Mary Kaldor. (Faber, Bartels és Kaldor korábbi magyarországi útjáról a Beszélő 5–6. beszámolt.)
- Hírek [6]