Skip to main content

H. M. [Haraszti Miklós]

H. M. [Haraszti Miklós]: Mit tegyünk Moldovával?


Radnóti Sándor abszolút hallású kritikus, az írói egyéniséget még a méltatásra látszólag méltatlan műben is megtalálja. Moldova-bírálata olyan bravúr, mintha Michelangelónak nem márványtömbből, hanem szennyes ruhából kellene kifaragnia a figurát. Bámulatra késztet az eleganciájával, mégis kielégületlenül hagy.

H. M. [Haraszti Miklós]: „Harcolnunk kell”

Beszélő-beszélgetés Király Károllyal


Milyennek látja a magyarok helyzetét Romániában?

Hadd tegyek először egy általános megállapítást. Jogunk van élni, jogunk van itt élni, jogunk van nemzeti léthez. Lehet, hogy ördögök vagyunk, barbárok, akik betörtünk ide – amint mondják rólunk hivatalosan terjesztett könyvekben is. De bármilyen számítás szerint több mint ezer év óta élünk itt, és nem akarunk megszűnni, mint nemzet. Lehet, hogy az ezer év alatt – hiszen kétségtelenül domináló nemzet voltunk – elkövettünk minden hibát, amit uralkodó nemzetek elnyomó osztálytársadalmakban egyáltalán elkövethetnek.


H. M. [Haraszti Miklós]: Rendőri akciók a Dialógus Békecsoport ellen

A csoport folytatja munkáját


Tavasz óta sokasodtak a hatósági türelmetlenség jelei. A Dialógus küldöttet választott a berlini Összeurópai Konvencióra. A hivatalos magyar meghívottak – szovjet példára – bojkottálták az ülést. A rendőrség bevonta a Dialógus-küldött útlevelét, az indoklás: „Kiutazása közrendet sért.” Később a Prágai Béketalálkozón részt vett Dialógus-tagok közül négyen rendőrhatósági figyelmeztetést kaptak „a Magyar Népköztársaság külpolitikai érdekeinek veszélyeztetése” címén.

H. M. [Haraszti Miklós]: Lapzárta után érkezett


Híreinkben még az áll, hogy nem lesz per a szegedi 12 pont magányos szerzője ellen; ám, mint kiderült, a vádat mégsem ejtették el. Haraszti Miklós Szegeden az alábbi értesüléseket szerezte:

1983. március 16-án Szegeden őrizetbe vették Benda Balázst, a helyi Ságvári Endre Gimnázium negyedikes tanulóját. B. B. fogva tartása alatt érte meg nagykorúságát. Ezen a napon, március 19-én szabadon engedték, és folytatták ellene az eljárást.

A vád a 148.




H. M. [Haraszti Miklós]: Újabb katolikus szolgálatmegtagadók


Simonyi Gyula székesfehérvári lakos, matematikus, 30 éves, három gyereke van. Tartalékos tiszt, tehát korábban már szolgált katonaként. Testvére, Simonyi Béla erdőmérnök, ez év május 1-jén szabadul börtönbüntetéséből, amelyet szintén második, nyolc hónapos szolgálatának megtagadásáért kapott (lásd: Beszélő 3.). Simonyi Gyula február elején kérelmet nyújtott be további katonai kötelezettségeinek elengedése végett, arra hivatkozva, hogy az erőszakmentesség időközben lelkiismereti meggyőződésévé érett. A kiegészítő parancsnokság nem foglalkozott érdemben az ügyével.

H. M. [Haraszti Miklós]: 1983. április 2. – Konrád György ötvenéves


Nem azért üdvözöljük ötvenedik születésnapján Konrád Györgyöt, mert szorgalmas szamizdatszerző is, hanem azért, hogy – hagyományainkhoz híven – pótoljuk a hivatalos nyilvánosság mulasztását. A külföldön egyik legolvasottabb élő magyar író 1973-tól mind gyakrabban szerepel az állítólag nem létező hazai tilalmi listákon. Az utóbbi tíz évben csupán cenzúrarágcsálta második regénye, a Városalapító meg egy kurta folyóirat-publikációja kapott zöld jelzést idehaza.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon