Skip to main content

Újabb négy katolikus szolgálatmegtagadó a börtönben

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


11. számunk mellékletében megírtuk, hogy 1984-ben újabb négy katolikus fiatal kérte a fegyvermentes szolgálat lehetőségét. Újvári József tököli illetőségű autószerelő 33 hónapos börtönbüntetést kapott. Szever József 27 éves tatai faipari mérnök egyetemi évei előtt már szolgált egy évet. Most rövidebb, második szolgálatát tagadta meg, fegyvertelen szolgálati feladatot kérve: 14 havi börtönre ítélték. Tanos Gábor 20 éves székesfehérvári képesítés nélküli nevelő 36 hónapi börtönbüntetést kapott. Ugyancsak 3 év börtönnel büntették Dombi János 23 éves bányai (Somogy megyei) mozdonyvezetőt. Az első három ítéletet Budapesten, a Katonai Főügyészségen, a negyediket Kaposváron mondták ki.

Ezek lényegesen súlyosabb ítéletek, mint amit korábban szabtak ki a lelkiismereti szolgálatmegtagadókra (l. Beszélő 2, 8). A szigorodás alighanem összefügg azzal, hogy a Bulányi-irányzatú bázisközösségi mozgalom és a katolikus hierarchia (meg az állam) közötti vitában a Vatikán gyakorlatilag Lékai egyházfő mellett döntött.[SZJ] Casaroli bíboros Bulányi követőinek engedetlenségét elítélő levele után aktív papokat távolítottak el plébániájukról, megakadályoztak lelkigyakorlati összejöveteleket, és újabb egyházi elmarasztalások következtek. Casaroli ugyan megértést kért a hierarchiától is, de a Vatikán hallgatása a Casaroli-levelet követő megtorlási hullám után lényegében szentesíti Lékai magatartását.

Magyarországon a hivatalos békeszervezet továbbra is teljes közönyt, sőt ellenszenvet tanúsít a szolgálatmegtagadók ügye és személye iránt. Az őszi, hatalmas propagandával előkészített békekonferencián is jutott – igaz, csupán az értők számára rejtjelezett utalásokban – elítélő szó azoknak, akik nem átallják a katolikus hitre alapozni a fegyverek elutasítását. Nem kapott választ Kiszely Károly beadványa; Kiszely a békekonferenciát is felkérte, támogassa a felekezeti megkülönböztetés eltörlésére irányuló állampolgári kezdeményezést, s javasolja az államnak és a katolikus egyháznak, kezdjenek tárgyalásokat a lelkiismereti szolgálatmegtagadás jogának törvényes rendezéséről (Kiszely felhívását l. Beszélő 4).

Külföldön azonban a békemozgalom feladatának tekinti, hogy segítse azokat, akik nem konferenciákra szóló hotelbeutalókat, hanem sokévi börtönt szereznek pacifizmusukkal. A Deutsche Katholische Arbeitsgemeinschaft für Kriegsdienstverweiger und Zivildienst (Német Katolikus Munkaközösség a Fegyveres Szolgálat Elutasítóiért és a Polgári Szolgálatért) nevű érdekvédelmi szervezet elnöke bejelentette: levéllel fordult a magyar állam képviselőihez, kérve, rendezzék a kérdést. Elutasította a magyar egyház álláspontját, amelynek következtében a katonai hatóságok arra hivatkozva börtönözhetik be a katolikus szolgálatmegtagadókat, hogy azok hamisan idézik a katolikus hitet döntésük indoklásaként.

A Pax Christi nevű nemzetközi katolikus békemozgalom akciót kezd a magyar katolikusok szolgálatmegtagadási jogáért. Különböző országok katolikus püspökei leveleket fognak írni magyar püspököknek, sürgetve, hogy lépjenek föl a megoldás érdekében.

Ezeket a híreket a Katolikus Hírügynökség (KNA) jelentette ’84 augusztusában és októberében. Hozzátette: Cserháti József püspök, a Magyar Püspökkari Konferencia titkára külföldi katolikus személyiségek előtt kijelentette, „idővel lesz valamilyen megoldás a katolikus fegyverelutasítók problémájára”. Lékai bíboros meg-megújuló nyilvános támadásainak, fegyelmi kezdeményezéseinek és az egyre szigorodó állami megtorlásnak a láttán azt kell mondanunk: az ilyen nyilatkozatoknál elkötelezőbb erejű jelekre is szükség volna ahhoz, hogy az ígéret ne csupán elhárító diplomáciának, kegyes megnyugtatásnak tűnjék.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon