Skip to main content

Konferencia Berlinben

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
„Ez a legújabb zsákutcánk”


Az egykori kelet-németországi demokratikus ellenzéknek csak kevés tagja jutott be az egyesült Németország törvényhozásába. A 90-es Szövetség és a Zöldek közös parlamenti csoportot alkotó nyolc képviselője mégis fontos szerepet játszik a Szövetségi Gyűlésben: hitelességük különösen az egykori NDK-t illető ügyekben nagyobb súlyt biztosít a szavuknak, mint számarányukból következnék. A múlt évben részint kezdeményezésükre fogadta el valamennyi párt a Stasi-aktákról szóló törvényt, amely az információs önrendelkezési jog alapján lehetővé teszi, hogy ki-ki megismerje, milyen adatokat gyűjtött, milyen jelentéseket készített róla az MfS, az Állambiztonsági Minisztérium rettegett apparátusa. Május végén a 90-es Szövetség Berlinben „Határozott záróvonal” vagy a társadalom átvilágítása címmel nemzetközi konferenciát rendezett a kommunista múlt feldolgozásával szerzett kelet-európai tapasztalatokról. A konferencia címének első fele Mazowieckit idézi: a mai Lengyelország első nem kommunista miniszterelnöke tanácsolta a szejmnek és a társadalomnak, hogy „határozott vonallal” zárja le a múltat. A cím második fele a cseh–szlovákiai átvilágítási törvényre utal, amelynek értelmében a volt állampárt vezető funkcionáriusai és az állambiztonsági szervezet munkatársai öt évig nem vehetnek részt a közéletben.

A kétnapos vitában a lengyel Jan Rokita, aki korábban az elmúlt évek gyanús haláleseteinek feltárására alakult parlamenti vizsgálóbizottság vezetője volt, s jelenleg a Demokratikus Unió frakciójának tagja a szejmben Mazowiecki álláspontját képviselte. Vele szemben a múlt feltárásáért emelt szót Jiri Ruml, a cseh Charta egykori tagja, jelenleg a prágai szövetségi parlament képviselője és Wolfgang Ullmann tiszteletes, a 90-es Szövetség képviselője a bonni parlamentben. A volt Szovjetunióból jött Arszenyij Roginszkij és Ivan Csuhin a múlt kutatásának beláthatatlan veszélyeiről szólt. A magyar résztvevők Eörsi István, Dalos György és e sorok írója a magyarországi igazságtevő törvénykezési kísérletek jogi és erkölcsi dilemmáiról szóltak. A konferencia folyamán Dalos György Arszenyij Roginszkijjal, a moszkvai Memórial Társaság mozgalom tagjával, e sorok írója pedig Joachim Gauckkal készített interjút.




Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon