Skip to main content

Kacsavízió

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Amikor március végén nyilvánosságra került négy volt rendőrtiszt közjegyző előtt tett vallomása arról, hogy a Belügyminisztérium aktívan részt vett a köztársasági elnök elleni október 23-i provokáció előkészítésében, az ellenzéki vezetők azt mondták: a vádak súlyosak, ki kell őket vizsgálni, addig nem ítélkezhetünk. A Hét akkor a vádakat nem ismertette, elintézte a dolgot azzal, hogy a komolytalan Torgyán-féle megnyilvánulások egyikéről van szó.

Senki nem vont le elhamarkodott következtetéseket abból a BM által közölt (!) tényből, hogy a Kossuth téri ünnepség megszervezésébe azokat a csoportosulásokat vonták be, amelyek a megelőző hetekben a médiaelnökök és a köztársasági elnök elleni tüntetéseket szervezték.

Komoly ok kell ahhoz, hogy A Hét komolyan foglalkozzon e súlyos ügy hátterével. A komoly okot Tar Miklós, a Volt Politikai Üldözöttek Bajtársi Szövetségének országos szervezőtitkára, az aranykopjás Karaul Horváth bajtársa szolgáltatta, aki a Pesti Hírlap június 8-i számában közölte, hogy a szervezet elnöke azt mondta, hogy az SZDSZ-től kapja a pénzt telefonszámlára és helyiségbérleti díjra, s a szervezőtitkár látta Gadó Györgyöt a szövetség székházában. Tar egyébként az interjú nagyobbik részében arról beszél, hogy Berényi L. Gábor elnök, akinek ő a fenti állítást tulajdonította, csal, lop és hazudik, őt is feljelentette, és miatta büntették meg kétezer forintra. A főtitkár ehhez a tévényilatkozatában még azt is hozzátette, hogy a szervezet nem is fizet helyiségbérleti díjat.

Ennyi. Október 23-ával még Tar sem hozta összefüggésbe sem Gadó, sem az SZDSZ nevét.

Az természetes, hogy a Kunszabó, Kubinyi és Balaskó tollával ékeskedő Pesti Hírlapnak, amely a szabadkőműves világ-összeesküvést leleplező Mónus Áron igazságtalan üldöztetéséről cikkezik, s amely nemrég vesztett pert Gadó Györggyel szemben, ennyi elég ahhoz, hogy „Gadó György a titokzatos támogató?” címmel a fejléce alatt ígérje olvasóinak az októberi események hátterének megvilágítását. Minden pletykalap ezzel a technikával dolgozik, s ahol sajtószabadság van, ott szennylapok is vannak, legfeljebb nem ilyen alacsony a példányszámuk, és nem bennük helyezi el a miniszterelnök reprezentatív nyilatkozatait.

Itt finoman annyit jegyeznénk meg, hogy az a két tény, hogy a miniszterelnök komolyan vesz egy olyan lapot, mint a Pesti Hírlap, s az, hogy a közszolgálati televízió legfontosabb politikai magazinműsora komolyan vesz egy ilyen obskúrus nyilatkozatot – egy irányba mutat.

A Hét riportere megszólaltatta Tar Miklóst, és megszólaltatta Mécs Imrét, aki azt mondta, hogy „felelősségem tudatában kijelenthetem, bár nem is volna szükség cáfolatra, hogy ebből egy mukk sem igaz”. Gadó György – a riporter szavai szerint – „feldúltan utasította vissza többszöri megkeresésünket”, és mellesleg azt is kijelentette, hogy sosem járt az illető szervezetnél. Ha a jövő héten a mi szerkesztőségünket hívja fel A Hét riportere azzal a kérdéssel, hogy nem mi írjuk-e véletlenül álnéven a Magyar Feltámadás cikkeit, mi is vissza fogjuk őt utasítani – legfeljebb nem feldúltan, hanem röhögve.














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon