Amikor március végén nyilvánosságra került négy volt rendőrtiszt közjegyző előtt tett vallomása arról, hogy a Belügyminisztérium aktívan részt vett a köztársasági elnök elleni október 23-i provokáció előkészítésében, az ellenzéki vezetők azt mondták: a vádak súlyosak, ki kell őket vizsgálni, addig nem ítélkezhetünk. A Hét akkor a vádakat nem ismertette, elintézte a dolgot azzal, hogy a komolytalan Torgyán-féle megnyilvánulások egyikéről van szó.
Senki nem vont le elhamarkodott következtetéseket abból a BM által közölt (!) tényből, hogy a Kossuth téri ünnepség megszervezésébe azokat a csoportosulásokat vonták be, amelyek a megelőző hetekben a médiaelnökök és a köztársasági elnök elleni tüntetéseket szervezték.
Komoly ok kell ahhoz, hogy A Hét komolyan foglalkozzon e súlyos ügy hátterével. A komoly okot Tar Miklós, a Volt Politikai Üldözöttek Bajtársi Szövetségének országos szervezőtitkára, az aranykopjás Karaul Horváth bajtársa szolgáltatta, aki a Pesti Hírlap június 8-i számában közölte, hogy a szervezet elnöke azt mondta, hogy az SZDSZ-től kapja a pénzt telefonszámlára és helyiségbérleti díjra, s a szervezőtitkár látta Gadó Györgyöt a szövetség székházában. Tar egyébként az interjú nagyobbik részében arról beszél, hogy Berényi L. Gábor elnök, akinek ő a fenti állítást tulajdonította, csal, lop és hazudik, őt is feljelentette, és miatta büntették meg kétezer forintra. A főtitkár ehhez a tévényilatkozatában még azt is hozzátette, hogy a szervezet nem is fizet helyiségbérleti díjat.
Ennyi. Október 23-ával még Tar sem hozta összefüggésbe sem Gadó, sem az SZDSZ nevét.
Az természetes, hogy a Kunszabó, Kubinyi és Balaskó tollával ékeskedő Pesti Hírlapnak, amely a szabadkőműves világ-összeesküvést leleplező Mónus Áron igazságtalan üldöztetéséről cikkezik, s amely nemrég vesztett pert Gadó Györggyel szemben, ennyi elég ahhoz, hogy „Gadó György a titokzatos támogató?” címmel a fejléce alatt ígérje olvasóinak az októberi események hátterének megvilágítását. Minden pletykalap ezzel a technikával dolgozik, s ahol sajtószabadság van, ott szennylapok is vannak, legfeljebb nem ilyen alacsony a példányszámuk, és nem bennük helyezi el a miniszterelnök reprezentatív nyilatkozatait.
Itt finoman annyit jegyeznénk meg, hogy az a két tény, hogy a miniszterelnök komolyan vesz egy olyan lapot, mint a Pesti Hírlap, s az, hogy a közszolgálati televízió legfontosabb politikai magazinműsora komolyan vesz egy ilyen obskúrus nyilatkozatot – egy irányba mutat.
A Hét riportere megszólaltatta Tar Miklóst, és megszólaltatta Mécs Imrét, aki azt mondta, hogy „felelősségem tudatában kijelenthetem, bár nem is volna szükség cáfolatra, hogy ebből egy mukk sem igaz”. Gadó György – a riporter szavai szerint – „feldúltan utasította vissza többszöri megkeresésünket”, és mellesleg azt is kijelentette, hogy sosem járt az illető szervezetnél. Ha a jövő héten a mi szerkesztőségünket hívja fel A Hét riportere azzal a kérdéssel, hogy nem mi írjuk-e véletlenül álnéven a Magyar Feltámadás cikkeit, mi is vissza fogjuk őt utasítani – legfeljebb nem feldúltan, hanem röhögve.
- Belföld [6]