Kőszeg Ferenc

Nyomtatóbarát változat

Beszélő: Professzor úr, Carlos és csoportja 1979 és 1985 között több alkalommal Magyarországon járt. Azok a belügyi szervek, amelyek kapcsolatban voltak velük, tudtak arról, hogy mit csinálnak, amikor nem itt vannak. Ez így önmagában bűnpártolás vagy bűnsegély?

K. T.: A Carlos-ügynek szakértője nem voltam, nem vagyok, és a jövőben sem óhajtok e kérdéskör szakértőjévé válni. A bűnpártolás és a bűnsegély jogi kategóriája között nagy a különbség. A bűnsegélynél szándékos magatartásról van szó. A bűncselekmény elkövetéséhez nyújtott tevőleges segítségnyújtásról, amelyik fizikai tevékenységgel valósul meg. A gyakorlat kialakította az ún. pszichikai bűnsegély fogalmát: valaki valamely elkövetett bűncselekményhez szándékerősítő nyilatkozatot tett… Bűnsegélyről csak akkor beszélhetünk, ha megvalósult bűncselekményhez nyújt valaki segítséget. A bűnpártolás ezzel szemben feltételezi, hogy előzetes megállapodás nélkül, már a bűncselekmény elkövetése után nyújt valaki segítséget, például avégből, hogy meghiúsítsa a büntető eljárást. Bűncselekmény nélkül nincsen se bűnsegédi bűnrészesség, se bűnpártolás. Ami most a Carlos-ügyet illeti, az a véleményem, hogy itt a hivatali bűnpártolás inkább megállapítható, mint a bűnsegédi bűnrészesség. Ugyanis semmi olyan adat nem derült ki az erről megjelent írásokból, ami arra utalna, hogy egy jövőben elkövetendő és elkövetett bűncselekményhez nyújtottak volna a magyar hatóságok segítséget. Mindenesetre ahhoz, hogy határozott véleményt merjek formálni ebben az ügyben, minden részletet pontosan kellene ismernem.

Beszélő: Mi volna a jogi megítélése egy zsiványkocsma tulajdonosának? A múlt században sok ilyen kocsma volt, ahová a zsiványok visszatértek, ahol megszálltak, kipihenték magukat, otthagyták a fegyvereiket, a rablott holmit. A kocsmáros nem vett részt a bűncselekményekben, de természetesen tudta, hogy a zsiványok – zsiványok; Ezt hogy ítélte volna meg mondjuk Ráday Gedeon?

K. T.: Ráday kíméletlen eszközökkel járt el a magyarországi betyársággal szemben, és föl is számolta. Elképzelhető, egyrészt a már elkövetett bűncselekmény esetén a bűnpártolás. Ha azonban a kocsmáros viselkedése jövőbeni bűncselekmények elkövetéséhez, de konkrét bűncselekmények elkövetéséhez, előre megígért vagy biztosra vehető támogatást jelentett, akkor elképzelhető a pszichikai bűnsegély minősítés. Mindenképpen a részletek fontosak ahhoz, hogy a kérdést eldöntsük.

Beszélő: 1981. február 21-én Carlos csoportja merényletet hajtott végre a Szabad Európa Rádió müncheni központja ellen, a támadásnak nyolc súlyos sebesültje volt, és igen jelentős anyagi kár is keletkezett.

K. T.: Az ügyet az bonyolítja, hogy a cselekmény Magyarország határain kívül történt. A magyar büntetőtörvények lehetővé teszik, hogy nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett bűncselekmény miatt is felelősségre vonás történjék. Külföldi állampolgárok külföldön elkövetett bűncselekményéhez nyújtott hazai segítség a bűncselekmény elkövetése előtt vagy után – ez igen bonyolult kérdés. Annak a megállapítása ugyanis, hogy tényleg bűncselekmény történt-e, nem tartozik a magyar hatóságok kompetenciájába.

Beszélő: Van itt egy furcsaság. Az akkor érvényes Büntető Törvénykönyv szerint kártevést, rombolást, merényletet csak a Magyar Népköztársaság vagy más szocialista állam sérelmére lehetett elkövetni – ennek értelmében tehát Carlosék nem követtek el bűncselekményt.

K. T.: Vannak olyan jogtárgyak, amelyeket befelé véd a magyar jog, tehát a magyar állam fennhatósága alá tartozó területeken. A külföldön elkövetett cselekménynél az a kérdés, hogy a külföldi állam szerint bűncselekmény-e (ez esetben nyilvánvalóan az), továbbá, hogy a magyar állam jognormái szerint is bűncselekmény-e. Ez esetben ugyancsak igen. Ha a rombolás törvényi tényvállalása nem illik rá, akkor közveszély-okozásnak minősül.

Beszélő: Súlyos testi sértés is van benne.

K. T.: Igen, súlyos testi sértés, esetleg emberölés kísérlete, hiszen a robbantás kiszámíthatatlan következményekkel jár. Az alapkérdés az, hogy mi az, amit tudtak, mi az, amit nem tudtak a magyar szervek. Elméletileg az a lényeges, hogy e szervek utólag szereztek-e tudomást a bűncselekményről, vagy előzetesen megállapodtak a segítségnyújtásban, illetőleg abban, hogy segítenek a tetteseknek elkerülni a következményeket.

Beszélő: A folyamatosan elkövetett fegyvercsempészeten és fegyverrejtegetésen kívül egy bűncselekményt Carlos mindenképpen elkövetett Magyarországon, nevezetesen rálőtt arra az autóra, amellyel követték.

K. T.: Ha hivatalos személy erről utólag tudomást szerzett, és a büntető eljárást meghiúsítani törekedett, hivatali bűnpártolást követett el.

Beszélő: Ez azonban időközben elévült.

K. T.: Így van. Abban a pillanatban, amikor megállapítják, hogy a büntethetőség elévült, vagy megtagadják a nyomozást, vagy még nem indult meg, vagy ha már megindult, akkor megszüntetik. Másként a nyomozóhatóság nem járhat el.

Beszélő: Az ügyészség nem az elévüléssel indokolta a nyomozás lezárását, hanem azzal, hogy a voltaképpeni tettesek ismeretlen helyen tartózkodnak, és emiatt az ügyet nem lehet kellőképpen feltárni.

K. T.: A magyar törvények szerint ilyen esetben nem lezárják, hanem fölfüggesztik a nyomozást. A legfőbb ügyész így is járt el.

• Belföld