Skip to main content

Pozsonyi lapvélemények a Dabas-Sári iskoláról

Vissza a főcikkhez →


A vezető szlovák napilapok csaknem egy hétig címoldalon foglalkoztak a sári szlovák iskola körül kialakult áldatlan helyzettel. Szeptember elsején valamennyi lap közölte a szlovák sajtóügynökség információját: „Százharminchárom aláírás található azon petíció alatt, melyben a Pest megyei Sári község polgárai kérik az eddig szlovák tanítási nyelvű alapfokú iskola újrakinyitását. A szóban forgó iskolát a lakossággal való előzetes megegyezés nélkül a helyi pap és a községi önkormányzat egyházivá nyilvánították. A gyerekek számára felajánlott dabasi és gyóni iskolák azonban – a szlovák Sáritól eltérően – teljesen magyar jellegűek, és iskoláikban nem biztosított a szlovák nyelvű tanítás. A szülők ezért szeptember elsejétől a nemzetiségi problémával szembeni érzéketlen és diktatórikus megnyilvánulás miatt a helyi sportpályán tiltakozó nagygyűlést szerveztek, és gyermekeiket a kérdés megoldásáig nem küldik az egyházi iskolába.”

„A magyar Sáriban a szlovák gyerekek iskola nélkül maradtak – Impulzus az ET számára?” – címmel közöl tudósítást másnap az egyik legolvasottabb pozsonyi napilap, a Pravda. A tudósító megállapítja, hogy a szlovák tannyelvű állami iskola helyén létesített egyházi iskola ügye immár parlamenti interpellációt is kiváltott, azonban Körösfői László szocialista képviselő kérdését Kálmán Attila államtitkár nem válaszolta meg kielégítően. „Kálmán Attila megkerülte azt a tényt, hogy a pótmegoldásként felajánlott iskolákban nem lehet biztosítani a szlovák nyelvű oktatást.” Pataki Kamilla szlováktanárnő szerint a helyi lakosok „hívő katolikusok, azonban az utóbbi időben csökken a misére járók száma, mivel a pap a templomot politikai fórummá változtatta”. A Pravda leírja, hogy „a jelen lévő újságírókat tegnap nem engedték be az egyházivá és egyben magyarrá nyilvánított iskolába, s egy magyar újságírónőt a szó szoros értelmében kidobtak az épületből”.

Az első két nap (szeptember elseje és másodika) során a vezető és mértékadó napilapok (Pravda, Práca, Národná Obroda, Novy Cas) címoldalon, kiemelt helyen közölték a sajtóiroda híranyagát, majd később a helyszínre küldték tudósítóikat. A kormányhoz közel álló Národná Obroda negyedikén a címoldalon reszelésen leírja a kérdést, beszélgetést közöl a probléma valamennyi érintettjével, majd így ír: „Az objektivitás kedvéért megpróbáltuk felkeresni a polgármestert és a helyi papot is, ám sikertelenül. Szerettük volna megtudni, mi köze a történteknek a jövőre esedékes parlamenti választásokhoz. A faluban idegesség és feszültség uralkodik. A félrevezetett szülők Horváth István polgármestert (kisgazda) azzal vádolják, hogy csupán azért játszotta át az iskolát a papnak, hogy jövőre szavazatokat szerezzen neki a választások idejére. Sári lakosai talán bábuk a helyi képviselők kezében?”

„Sötétség a (magyar) lámpa alatt?” címmel ír a Pravda kiküldött tudósítója az eseményekről. „Sári egyike azon kevés magyarországi helységnek, ahol jelentős számban élnek Magyarországon szlovákok. A jelek szerint már nem sokáig. Az új tanévnyitótól mintegy 220 tanuló elvesztette lehetőségét a szlovák nyelv alapjainak elsajátítására.” Az események leírása után a tudósító így fejezi be írását: „Az egyház és az önkormányzat kapcsolata minden bizonnyal Magyarország belügye. Azonban az, hogy ezzel kapcsolatban az ország egyes polgárai elvesztik nemzetiségi jogaikat, ez már európai ügy. A jelek szerint a (magyar) lámpa alatt sűrű sötétség van. Az önmagát a kisebbségi jogok élharcosának tartó országnak bizony nincs nagyon mivel büszkélkednie.”

A szakszervezeti napilap, a Práca egész oldalas képes interjúban tér vissza az eseményekre szeptember hatodikán. „Biztos vagyok benne, hogy a szülők észhez térnek, és lehajtott fejjel térnek majd vissza az egyházi iskolába” – szólaltatja meg a tudósító Pásztor Győző lelkészt, aki egy kérdésre válaszolva kijelenti: „ha a szülők akarják, itt is taníthatunk szlovákul.” A riporter a továbbiakban a szülők véleményének is hangot ad: „Nézze, mi a papnak egyszerűen nem hiszünk” – jelentik ki a szülők, majd hozzáteszik: „Nem lehet azt mondani, hogy teljesen nemzetiségi problémáról van szó. Nagy szerepet játszik a pap teljesen érzéketlen hozzáállása is.” A továbbiakban a riporter megszólaltatja Pataki Kálmán nevelőt, aki szerint a sári események jól példázzák, hogy milyen a nemrég elfogadott nemzetiségi törvény a gyakorlatban. „Kálmán Attila államtitkár a parlamentben kijelentette, hogy itt csupán néhány dühös szülő ügyéről van szó, s amúgy minden úgy van, ahogy annak lennie kell – a törvényekkel összhangban” – teszi hozzá elkeseredetten Pataki Kálmán szlovák nemzetiségű nevelő. A tudósító továbbá leírja kiutasításukat az egyházi iskola falai közül, majd így fejezi be riportját: „A tények teljesen egyértelműek, s cáfolatukra nem alkalmas a sértődött póz. Még kevésbé a tények makacs elutasítása.”










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon