Skip to main content

Én egy szerzetes vagyok, aki zongorázik

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Mi a zazen?

A zazen az a testtartás, amit Buddha gyakorolt, ebből ered az ő tanítása, ez a testtartás Buddha maga. Intellektuálisan elsajátítani, könyvekből megtanulni nem lehet, csak gyakorlással. Megmutatom, figyelj: a térded a földet érinti, a fejed az eget. A két kezednek érintkeznie kell egymással. Tartsd a levegőt mélyen benn, a belégzés nem érdekes, csak a kilégzés – hosszan, lassan, nyugodtan lélegezz ki.

Csak befelé figyelj, a testedre, az érzéseidet, gondolataidat hagyd jönni és menni. Míg fiatal voltam, vadul kerestem a megoldást a problémáimra, mindenféle módszert kipróbáltam, filozófiát tanultam, és próbálkoztam a katolikus vallással is, míg huszonnégy éves koromban találkoztam Deshimaru mesterrel, és rájöttem, hogy ez az, ezt kerestem. Ekkor lettem a tanítványa. Ha megérted a zazen gyakorlatának lényegét, ez áthatja az életedet, a dolgok maguktól elrendeződnek anélkül, hogy erőszakosan beleavatkoznál, vagy hogy a mások életébe akarnál erőszakosan beleavatkozni. Hisz abból csak öncsalás és szenvedés származik.

Úgy tudom, hogy akik a zazent gyakorolják, nem adják fel a hétköznapi életüket: van családjuk, munkájuk, gyerekeik, és ez megannyi gonddal jár együtt, amit az ember meg akar oldani.

Csakhogy korlátolt számítgatásokkal úgysem tudjuk megoldani, a belülről való megértést kell a mindennapi életünk részévé tenni, akkor jobban megérthetjük, mitől szenvedünk, és hogyan kezeljük a szenvedést. Itt és most élünk, a zazen nem foglalkozik a túlvilág kérdésével, és nincsenek hittételei, nem szabálygyűjtemény. Úgy élsz, ahogy akarsz, azt eszel, ami jólesik, cigarettázhatsz, ha tetszik. Nem kell kolostorba vonulni ahhoz, hogy a zazent gyakorold.

Csak el kell kezdeni?

Elkezdeni könnyű, egy hétig, egy évig, akár tíz évig se nehéz, de végigcsinálni… Ezért van a Dojot, az a hely, ahol mester és tanítványok együtt gyakorolják a zazent; mivel te nem látod magad kívülről, a mester segít, ha nem jól tartod magad, vagy ha kiesel a koncentrációból.

Te zazen szerzetes vagy. Ez mit jelent?

Egy szellemi állapotot, a felhő és az élő víz állapotát, ami mindig változik. Maga a szó is ezt jelenti pontosan: felhő és élő víz.

Egy éve Budapesten élsz és tanítasz. Miért éppen itt?

A mestereim – a zenben és a zenében is – magyar származásúak. Cziffra Györgytől, Szolcsányi Györgytől tanultam zongorázni, és Mokusho Zeisler mester, Deshimaru tanítványa, akitől Deshimaru mellett tanultam a zazent, ugyancsak magyar volt. Ő élete utolsó éveiben vissza akart jönni Budapestre, most én, a tanítványa vagyok itt helyette. Az út ide vezetett, és én csak követtem.

Zongorista vagy, a művészetet alárendelted a zazennek?

Nem, én szerzetes vagyok, aki zongorázik. A zazen gyakorlása és tanítása az életem, de természetesen hozzátartozik minden más is, amit csináltam vagy csinálok. A budapesti Zenés Zen-Napokat a Merlinben kiállításokkal, koncerttel, előadással azért szerveztem, hogy aki eljön, szépeket lásson és halljon, és bemutatom majd a zazen gyakorlatát is.


























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon