Skip to main content

John Lurie & Lounge Lizards

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Zene


A szaxofonos-zeneszerző, John Lurie három filmmel a háta mögött – melyből kettőt ő maga rendezett (Hell is You + Men in Orbit) – 1979 júniusában Lounge Lizards néven avantgárd jazzegyüttest alakított. A következő évben Becky Johnson már nemcsak színészként szerepeltette Sleepless Night című mozijában, hanem Lurie-val komponáltatta a zenét is. Az igazi áttörést azonban Jim Jarmusch barátsága hozta meg számára, az 1980-ban készült Permanent Vacationnel került be végleg a filmes köztudatba. 1981-ben Wim Wenders Paris, Texasában a főszereplő testvérét alakította. Aztán végre 1981-ben megjelent együttese első albuma, a Lounge Lizards. Ezek után inkább muzsikusi karrierjére összpontosított. Az eredmény számtalan nagy sikerű koncert, extatikus hangú kritikák, majd 1983-ban rendelés három filmzenére, közülük a harmadik a régi barát, Jarmusch felkérése volt, aki a zene mellett 1984-es Stranger than Paradise című filmjének főszerepét is ráosztotta. Sőt, 1986-ban a Down by Law kapcsán is ezt a kettős szereposztást kapta Lurie. Innen már csak egy lépés volt Martin Scorsese, aki 1987-ben The Last Temptation of Christ című filmjében szerepeltette. Sőt, a híres filmrendezők közül a nálunk Twin Peaks című thrillerjével hírhedtté vált David Lynch is „becserkészte” 1989-ben a Wild at Hearthoz.

Az utóbbi években ismét a „muzsikusság” felé fordult Lurie figyelme, s ennek következtében a Lounge Lizards olyan lemezekkel lepte meg rajongóit, mint a Voice of Chunk (1989), valamint a Live in Berlin (1991). Eme koncertből egyébként film is született.

A Lounge Lizards együttesről egyébként ez az egyik legismertebb amerikai jazz szaklap, a Down Beat kritikusának véleménye: „Karakteres karakterek zenekara” (band of characters with character).

Aki kíváncsi a nyolctagú „bandára” (John Lurie + Roy Nathansen – szaxofon; Curtis Fowlkes – harsona; Evan Lurie – zongora; Marc Ribot – gitár; Eric Sanko – bőgő; Douglas Browne – dob; E. J. Rodriguez – percussion), az április 12-én este 8-kor meghallgathatja őket a Petőfi Csarnokban (Bp. XIV., Zichy. M. út 14.).








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon