Skip to main content

Sok jó zenész kis helyen is elfér

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Zene


Hagyjuk most a Tavaszi Fesztivált (amely egyébként elismerésre méltóan változatos programot kínál), hisz Isaac Stern a „Rolláékkal”, a Fesztiválzenekar Mahler és Brahms szimfóniáival, a Camerata Academica Salzburg együttes a csodálatos öreggel, Végh Sándorral úgyis telt házakat vonz, még jó, ha egyáltalán kapunk jegyet. Vegyük szemügyre inkább a „kisebb” eseményeket, a valóban kisebb befogadóképességű helyszínek kínálatát.

Nemrég hallhattuk Kemenes Andrást és Csalog Gábort a Földes Imre 60. születésnapja alkalmából rendezett koncerten négykezest játszani, jobban mondva két zongorán adtak elő Kurtágból egy Bach-átiratot. Elképesztően szuggesztíven zenéltek. Ez a két nagyszerű fiatal művész ad négykezes zongoraestet Mozart, Schubert és Kurtág műveiből. (Azért is meg kell ragadnunk a lehetőséget, mert Csalog Gábor nem szeret koncertezni, ezért ritkán hallhatjuk őt, ahogy ez a Muzsika áprilisi számában a vele készült interjúból kiderül.) Hangversenyük helyszíne a Várszínház Refektóriuma (I., Színház u. 5–9.), időpontja április 10., vasárnap fél nyolc.

Másnap, tehát április 11-én, este hétkor a költészet napja alkalmából rendez ünnepi hangversenyt az Óbudai Társaskör. A műsorból és az előadók nevéből ítélve bensőséges hangulatú, kamara jellegű lesz az ünneplés, barokk szonátákat játszik majd Bali János (fuvola), Kertész István (hegedű), Pertorini Dezső (gordonka) és Péteri Judit (csembaló), Corelli, Bach, D. Scarlatti és Händel művei mellett Jacques Hotteterre nevét találjuk a műsorban. Ha a koncertlátogató maga nem fuvolajátékos, nem szégyen, hogy esetleg nem hallott még róla. Hotteterre a XVII–XVIII. században élő művész volt, „két iskolája a francia fuvolajáték hatalmas hagyományának megalapozója” – írja a lexikon. Talán ezért is érdemes elmenni a III., Kiskorona u. 7-be, nem mindennap hallhat az ember Hotteterre-szvitet.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon