Skip to main content

Helyes kis hatóságaink

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Nem kellett túl nagy jóstehetség ahhoz, hogy előre lássuk: némelyik párt, melyre levitézlés vár a helyhatósági választásokon, a középszerű, sőt annál is gyöngébb választási részvétel miatt illegitimnek próbálja majd feltüntetni a választásokat.

Mert hát veszteni tudni kell. Annál is indokoltabb szóba hozni ezt, mert az elmúlt időszakban a kormánypártok időnként úgy kezdtek viselkedni, mintha örök hatalmat ejtett volna ölükbe a tavaszi parlamenti választás. Ez az októberi nap megtoldotta az ellenzéki kritika hatalmát a többségi felhatalmazással. Kérdéses viszont, hogy vajon a vasárnap hajnali rádiós széljegyzetek miként és meddig lesznek készek elfogadni annak realitását, hogy az egypártelvűség végérvényesen kiment a divatból.

Igaz, néhány kör még lefutásra vár e tekintetben. A politikai találékonyság, vagy nevezzük talán gátlástalanságnak, egyelőre még bővelkedik eszközökben. S annak megemésztése sem fog egykönnyen menni, hogy az igazság letéteményese nem lehet mindig a győztes vagy a hivatásgondolat bűvköréből szabadulni nem tudó, aktuálisan vesztes koalíciós egyveleg. Már csak azért sem, mert korántsem csak az igazságról van szó, hanem arról a képességről: ki tudja hitelesebben betartani a politikai táncrendet, ki tud kézzelfoghatóan érvényt szerezni a társadalom közlekedési szabályainak. Mert mondjuk, ha az MDF-pártház kapuőrei – mint ahogy az október 14-én is történt – Kónya Imre parlamenti frakcióvezető személyes utasítására szabad kezet kapnak szelektálni az újságírók között, megakadályozandó, hogy a Kurír munkatársai bejussanak a meghirdetett sajtóértekezletre, akkor a jövőben az MDF-nek egyre kevesebb indoka lesz azon csodálkozni, hogy – alkalmasint még alátámasztott érveit is – a civil(izált) társadalom minduntalan a politikai közrend efféle felrúgásaival egybekötve mérlegeli majd.

Egyvalami azonban bizonyos: a pótválasztások lezárultakor máris megkezdődött az ál- és főpolgármesteri, valamint a bizottsági elnöki funkciók „szétosztásával” kapcsolatos helyhatósági hidegháború, melynek máris sorjázó taktikai baklövéseit a kormánykoalíció minden bizonnyal az SZDSZ és a Fidesz ellen fogja fordítani. Hogy stratégiai tévedésekké fokozhatók-e ezek a hibák vagy sem, az persze kizárólag azokon fog múlni, akiknek feladatukká válik a közeljövőben az SZDSZ–FIDESZ választási koalíció – jó értelemben vett – szétbogozása, az elvégzendő feladatok, a betöltendő funkciókhoz kötődő érdekek, no és persze a presztízsigények messzemenő figyelembevételével.

Mindezek tudatában talán helyénvaló lenne némi szövetségeskímélő önmérséklet az SZDSZ részéről, annál is inkább, mert a szabad demokraták eléggé szerencsétlenül, valahogy kevéssé látszottak osztozni a Fidesszel a választási győzelem mámorában. Intő jel, hogy az urnákat még le sem zárták – például a XII. kerületben –, máris felhangzottak Fidesz-csábító MDF-es sziréndallamok; persze eredménytelenül. Fidesz-berkekben elterjedt némi mérsékelt gyanú az SZDSZ-szel szemben (amit tudvalevőleg már csak egy lépés választ el a rosszhiszeműségtől). A Lendvay utca azonnal kemény tárgyalásokat helyezett kilátásba nemcsak a középfunkciókért, de a főpolgármesterség betöltésének kérdésében is.

Indokolt lenne elkerülni, hogy az elkövetkező napok hideglelésként törjenek rá az önkormányzatokra. Ellenben a többségükben független és szabadelvű helyes kis hatóságaink számára szerezzen osztatlan örömöt a kormányprogram komplikált eszmei tévedéseinek gyakorlatias korrekciója. Bár az efféle örömben azért mi – egyszerű halandók is – osztozni szeretnénk.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon