Skip to main content

1956. október 23.

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Először emlékezik az ország parlamenti demokráciában az 1956-os forradalomra. Az ünnepre készülve előkerestük a régi Beszélő 18. számát, amelyet 1986 őszén, a harmincadik évfordulóra jelentettünk meg. A szám élén akkor is Petri György prózaverse állt, végén pedig 122 magyar, cseh, szlovák, lengyel és NDK-beli ellenzéki közös nyilatkozata. A kor – nem 1956, hanem 1986 – hangulatát felidézendő közreadunk egy kis cikket a régi Népszabadságból is, amely egyszerre próbálja kisajátítani 1956-ot, és besározni mind a forradalmat, mind a rá emlékezőket. Adja Isten, hogy október 23-a a forradalom ünnepnapja maradjon, s ne legyen belőle az emlékével való maszatolás unt ünnepélye.


Hivatkozott cikkek

Egy kevéssé vizsgált, ám lényeges hőstípus
A magyar forradalom évfordulóján

Kapcsolódó cikkek

Egy kevéssé vizsgált, ám lényeges hőstípus
A magyar forradalom évfordulóján

Megjelent: Beszélő hetilap, 41. szám, Évfolyam 2, Szám 48


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon