Skip to main content

A magyar forradalom évfordulóján

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Harminc évvel ezelőtt, 1956. október 23-án munkások, diákok és katonák rohamozták meg a Rádió épületét Budapesten, mert elegük volt a hivatalos hazugságokból, az igazságot akarták hallani, és hangot akartak adni a követeléseiknek. A felkelők lerombolták Sztálin szobrát, és lerombolták egy rendszer hitelét, amely a proletariátus diktatúrájának és a nép köztársaságának nevezte magát. Harcuk egyértelművé tette, hogy a magyar nép függetlenséget akar, demokráciát és semlegességet. Hogy békében kíván élni, szabad és emberhez méltó társadalomban.

A magyar forradalmat, a kelet-berlini felkelést, a Prágai Tavaszt, a Szolidaritás nagy társadalmi mozgalmát Lengyelországban szovjet intervenció vagy hazai katonai erőszak fojtotta el. Harminc év alatt sokak számára könnyebb lett az élet; némelyek kimondják a véleményüket, és mégsem vetik börtönbe őket. A forradalmárok alapvető követelései azonban nem valósultak meg.

Felhívás

Az évforduló napján arra kérjük barátainkat szerte a világon, emlékezzenek velünk együtt a magyar forradalomra. Kijelentjük: közös akarattal küzdünk a politikai demokráciáért, országaink függetlenségéért, az önigazgatás elvére épülő pluralizmusért, a megosztott Európa békés egyesítéséért, demokratikus integrációjáért és valamennyi kisebbség jogaiért.

Hangsúlyozzuk: kölcsönösen támogatjuk egymást mai erőfeszítéseinkben egy jobb, szabad és emberhez méltó életért országainkban és az egész világon. Az 1956-os forradalom hagyománya és tapasztalatai: közös örökség és közös buzdító erő valamennyiünk számára.

Budapest–Berlin (NDK)–Prága/Pozsony–Varsó, 1986. október 23-án

Budapest, 1986. október 23-án

Bába Iván, Bokros Péter, Buda Géza, Csoóri Sándor, Csurka István, Demszky Gábor, Diószegi Olga, Eörsi István, Gadó György, Gonda Béla, Göncz Árpád, Gyenes Judit, Halda Aliz, Haraszti Miklós, Kenedi János, Keszthelyi Zsolt, Kis János, Kiszely Károly, Konrád György, Könczöl Csaba, Krassó György, Krokovay Zsolt, Kőszeg Ferenc, Lengyel Gabriella, Lezsák Sándor, Mécs Imre, Mikes Tamás, Molnár Tamás, Nagy András, Nagy Jenő, Pákh Tibor, Pálinkás Róbert, Perlaky Gyula, Petri György, Rácz Sándor, Radnóti Sándor, Rajk László, Rusai László, Solt Ottilia, Sulyok Miklós, Szalai Pál, Szilágyi Sándor, Talata József, Tamás Gáspár Miklós, Vajda Mihály, Vásárhelyi Judit, Vásárhelyi Miklós (az aláírásgyűjtés még folyik);

Barbel Bohley, Martin Böttger, Rainer, Dietrich, Werner Fischer, Peter Grimm, Monika Haeger, Ralf Hirsch, Herbert Miszlitz, Lutz Nagorski, Gerd Poppe, Ulrik Poppe, Wolfgang Rüddenklau, Nico Schönfeld, Regina Templin, Wolfgang Templin, Mario Wezky;

Rudolf Battek, Václav Benda, Jan Carnogursky, Jiri Dienstbier, Duray Miklós, Jiri Grundorad, Jiri Hajek, Václav Havel, Ladislav Hejdanek, Eva Kanturkova, Jan Kozlik, Miroslav Kusy, Ladislay Lis, Václav Maly, Anna Marvanová, Martin Palous, Jiri Rumi, Jaroslav Sabata, Anna Sabatová, Libuse Silhanová, Milan Simecka, Frantisek Stárek, Peter Uhl;

Konrad Bielinski, Marion Brandys, Jacek Czaputowicz, Marek Edelman, Jacek Fedorowicz, Jan Józef Gorny, Janusz Grzelak, Jan Kielanowski, Wiktor Kulerski, Wladislaw Kunizki-Goldfinger, Zofia Kuratowska, Jacek Kuron, Jan Józef Lipski, Jan Litynski, Wojciech Maziarski, Barbara Malak, Adam Michnik, Leszek Moczulski, Piotr Niemczyk, Zbigniew Romaszewski, Zofia Romaszewska, Klemens Szaniawski, Kristyna Starczewska, Stefan Starczewski, Aniela Steinsbergowa, Jacek Szymanderski, Hanryk Wujec.

A felhíváshoz szabadon csatlakozhat minden demokratikus gondolkodású ember és minden demokratikus szervezet. A csatlakozók aláírásukat szerkesztőségünknek lapunkban megadott bármelyik címére elküldhetik.
























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon