Skip to main content

A nemzeti küldetés

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


„Mindenekelőtt egy tévhitet szeretnék eloszlatni” – dörögte bele az Országház üléstermének légterébe a költségvetés vitája során a magyar honvédelem minisztere, Für Lajos. „A Magyar Honvédség költségvetése csak látszatra több nominálértékben, mint az idei.” E szókra a gyanútlan képviselő felkapja fejét, mert az 54 és fél milliárd úgy első ránézésre többnek tűnik, mint az idei várható kiadások összegeként szereplő nem egészen 47 milliárd.

De Für Lajos nem sok időt hagy az álmélkodásra, kérlelhetetlen logikával halad tovább a megkezdett úton: „Az előterjesztett költségvetés 5 milliárd forinttal magasabb a következő évre, mint a mostani esztendő költségvetése volt” – harsogja megfellebbezhetetlenül Für úr. A képviselő kivonja az idei várhatót a jövő évi tervezettből, és neki 7 és fél milliárd jön ki, de önbizalmát úgy megtépázták már, hogy a saját szemének se mer hinni. Csak ül leforrázva, Für úr pedig nem ismer kíméletet, máris zúdul az újabb logikai főcsapás: „Figyelembe kell azonban venni, hogy a költségvetés összegéből 4,6 milliárd forint a honvédség saját bevételére épít, amelynek több mint a fele teljesen bizonytalan.” A porig alázott képviselő ezen a ponton félénken vacogva három kérdésfélét rebeg maga elé.

1. Miért szerepel akkor a kiosztott költségvetési tervezetben jövő évre bevételi főösszegként 7,05 milliárd forint?

2. Ha a tervezett bevétel fele teljesen bizonytalan, akkor miért tervezték be?

3. Ha az idei várható bevétel 6,2 milliárd, akkor miért olyan teljesíthetetlen a Für úr által emlegetett jövő évi 4,6 milliárd?

A magyar honvédelem minisztere azonban nem hagy időt defetista gondolatokra, ellentmondást nem tűrően hozza a T. Ház tudomására a számszaki végereményt: „A dollárelszámolásra való áttérés miatt a haditechnika működtetése 9 milliárddal kerül többe január elsejétől, mint az idén, s ha ehhez még hozzáveszem az inflációt és összeadom, akkor kiderül, hogy a Magyar Honvédség költségvetése 1991-re kb. 30%-kal kevesebb reálértékben, mint 1990-re. Ezt így tessék tudomásul venni!”

Néhány örök kételkedőben még fölmerül, hogy a dollárelszámolás meg az infláció talán más ágazatokat is sújt, és ott a látszat-nominál se magasabb, de a hazafias többség már régen meg van győzve. Hiába, az elvi szilárdság és a kérlelhetetlen logika meghozza a maga gyümölcsét. Minden ágazat enged egy picit, a végén a szekusinfiltráció dacára még a nemzetbiztonság is, de a honvédelem egy huncut fillért se. A honvédelmi kiadások csökkentését célzó javaslatok az utolsó szálig mind leszavaztatnak.

De hát hogy is lehetne másként az után, hogy Für hadúr imigyen szólt: „Ma 13 óra 10 perckor üzenetet kaptam Moszkvából. Január 1-jétől megszűnnek mindazok a rendszerek, amelyek évtizedeken át a Magyar Honvédséget a Varsói Szerződés fegyveres rendszerébe kapcsolták. (Taps.) A Magyar Honvédség január elsejétől ennek a parlamentnek, ennek a kormánynak és ennek a nemzetnek a honvédsége lesz. (Taps.) Tisztelt képviselőtársaim! Ennek a honvédségnek a költségvetését szavazzák meg, és úgy szavazzák meg, hogy valóban be tudja tölteni a következő évben is nemzeti küldetését!”

Marad tehát minden az eredeti tervek szerint. Nem szabad hozzányúlni a Magyar Honvédség üdülési, jóléti és sportkiadásaihoz sem. Támogatni kell a Honvédot, mert olyan világhírű sportolókat adott a hazának, mint az ellenzék soraiban ülő Török Ferenc. És nem szabad bántani a kulturális kiadásokat sem, mert patinás lapjait még nélkülözheti, de mihez kezdene az ország a Zrínyi Könyvkiadó nélkül? Nem is szólva a Honvéd Művészegyüttesről, amely – hogy ismét Für úr szavait idézzük – ének-, tánc- és zenekarból áll, valamint világhírű. Hogy annak idején a Mojszejev Együttes mintájára hozták létre? Annyi baj legyen.


















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon