Skip to main content

[Olvasói levél és szerkesztőségi válasz]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Szakszervezeti apróságok (Beszélő, 49. szám)


Tisztelt Szerkesztőség!

Az Önök lapjában december 15-én megjelent „Szakszervezeti apróságok” c. cikkben foglaltakkal kapcsolatban, szíves tájékoztatásukra az alábbiakat kívánjuk közölni:

A dokumentum valóban szerepelt a titkárok területi tanácsa előtt, az 1990. évi lakásépítési és -vásárlási kölcsönkeret elosztásának előterjesztése keretében.

Tudni kell azonban azt is, hogy az előterjesztést megelőzően az üzemi szakszervezeti bizottság és a szakmai vezetés közösen környezettanulmányt folytatott az igénylőknél, így az érintett dolgozóknál is. A készültségi fok, valamint az illető dolgozókkal történt személyes egyeztetés alapján került sor a testületi ülésen a tervezett összegek csökkentésére, más dolgozók részére történő átcsoportosításra (az építkezéseknél csak a festési munkák és a központi fűtés befejezése voltak hátra). A módosításokat a testület elfogadta. Kiegészítésül azt is el kell mondani, hogy a cikkben említett egyik nagycsaládos dolgozó a szociális helyzete alapján további 50000 Ft vissza nem térítendő támogatásban is részesült. A cikkben negyedikként említett dolgozónk lakásvásárláshoz kérte a támogatást, mely az eredeti javaslat alapján is 60000 Ft volt, melyből 25000 Ft szintén vissza nem térítendő támogatás. Ebben az esetben tehát nem történt módosítás a bizottság részéről

A kérelmek elbírálásának másik oldala a dolgozó munkához való hozzáállása, szorgalma, mely nem elhanyagolható a szociális szempontok mellett. A szakmai vezetés részéről ezek a kérdések is mérlegelésre kerültek. Téves tehát a csökkentés tényét az ismeretek hiányában úgy feltüntetni, miszerint cigány származású dolgozókról volt szó. Ez azért sem valós, és sajnálatos módon hangulatkeltő is, mivel a szorgalmas, megbízható munkaerő megtartására, megbecsülésére a vállalat és a szakszervezet is komoly erőfeszítéseket tesz, mindennemű megkülönböztetés nélkül. Ennek számos konkrét bizonyítéka van, melyet nem kívánok részletezni.

A teljességhez az is hozzátartozik, hogy a testület által tett csökkentést sem a szervezetnél, sem pedig a titkárnál nem kifogásolták, valószínűleg azért sem, mivel az érdekeltekkel a helyszínelés során, a tények ismeretében a támogatás mértékéről egyeztettek.

A cikkben másodikként említett dokumentum nem vonatkozik a Távközlési Vállalatra, a vállalat szakszervezeti tisztségviselőire. Nálunk az 1990. évi választásoktól, a szakmai szervezettől teljesen független, szakszervezeti státuszban dolgozó titkár dolgozik. Tevékenységét tagdíjból fedezi a szervezet. Munkája során csak azok a kedvezmények és jogok illetik meg a Kollektív Szerződés alapján, mint bármelyik távközlési dolgozót.

Természetesen mindezek ellenére még mindig élnek előítéletek, gáncsoskodások, melyek nehezítik a munkát. Remélhetően a nyilvánosság segít, ezek feloldásában, megszüntetésében.

Tisztelettel:

Szalai József
a Területi Szakszervezeti Tanács titkára

Nem volt kétségünk az iránt, hogy a lakástámogatások (kölcsönök) indoklásánál lesznek nyilvános érvei a döntéshozóknak. S az sem meglepő, hogy a cigány dolgozók maguk nem emeltek kifogást az ő kölcsönösszegük lefaragása ellen, hiszen örülnek, hogy valamilyen könnyítést kaptak. Válaszukat köszönjük, és őszintén reméljük, hogy a jövőben még körültekintőbben mérlegelnek hasonló kérdésekben.

a szerk.

























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon