B. T. [Bauer Tamás]

Nyomtatóbarát változat

Mintegy fél évvel ezelőtt Kupa Mihály arra vállalkozott, hogy kihúzza a bajból Magyarország demokratikus választások nyomán alakult kormányát. Szakmai múltjához híven liberális elveket hirdetett meg, stabilizációs programot dolgoztatott ki, és párt-hovatartozásoktól függetlenül próbálta kialakítani tanácsadói körét. Következetesen igyekezett megőrizni a pártpolitikától független szakember-miniszter imázsát. Mint arra előre számítani lehetett, kompromisszumok sorára kényszerült, s hivatalba lépésekor deklarált szándékainak megvalósítása jórészt késedelmet szenved. Az eredmények és az engedmények mérlegét ő maga, a neki szurkolók és a fellépését kezdettől fogva gyanakvással fogadók bizonyára különbözőképpen vonják meg.

Most újra lépett. Képviselőjelöltként indul a Németh Miklós lemondásával megüresedett zempléni választókerületben. Független jelöltnek mondja magát, de az MDF támogatja, sőt – amint az újságokból kiderül – az ottani MDF-szervezetek kezdeményezték jelölését. Függetlensége képtelenség. Az ő helyzete más, mint Németh Miklósé volt, aki az MSZP támogatásával lett független képviselő, hiszen őt az MSZP támogatása a mandátum elnyerése után de facto semmire sem kötelezte, az MSZP olyannyira kiürült addigra. De más a helyzete az MDF-támogatással függetlenként indult, s azután az MDF-hez csatlakozott Király Zoltánhoz képest is, akit mint egyszerű képviselőt semmire sem kötelezett az MDF-kapcsolat. A kormány tagja az MDF támogatását elfogadva nem lehet független, aki alkalmanként döntheti el, hogy miképpen szavaz.

Ha az MDF támogatásával lesz képviselő, akkor az SZDSZ-szel, a Fidesszel, az MSZP-vel szemben képviseli az MDF politikáját. Nemcsak gazdasági kérdésekben, hanem mindenben. Ha képviselő lesz, nemcsak gazdaságpolitikáját kell megvédenie az Országgyűlésben, de a kormánypártokkal kell szavaznia más dolgokban is. Meg kell szavaznia az egyházi dominancia állami támogatását célzó restitúciós törvényjavaslatot. A közszolgálati média körüli vitában az olyan megoldásokat kell támogatnia, amelyek a rádió és tévé kormány alá rendelését teszik lehetővé. Ünnepelnie kell Torgyán Józsefet, amikor az Új Hölgyfutár nemzetgyalázó címlapja ellen tiltakozik, viszont neki is ki kell kérnie magának frakciótársaival együtt, ha egy független képviselő szót emel Bogdán Emil kisebbségellenes rádiójegyzete ellen. Együtt kell tapsolnia a kormánypárti képviselőkkel, amikor például Kéri Kálmán mellé állnak a magyar hadsereg második világháborús szerepe ügyében. Meg kell szavaznia Jeszenszky Géza válaszát a hozzá intézett interpellációra. Mindezzel Kupa Mihálynak számot kellett vetnie, amikor úgy döntött, hogy elindul.

De számot kell vetniük mindezzel az ellenzéki pártoknak is. Itt nem az a kérdés, hogy Kupa Mihály gazdasági szakember képviselői mandátumhoz jut-e, hanem az, hogy az ő tekintélyét felhasználva megnyer-e egy időközi választást a kormánykoalíció, amely egyébként ezt aligha remélhetné. Érdemes-e az ellenzéki pártoknak ebben a helyzetben ádázul versengeniük, hogy melyikük szerez Kupa mögött néhány százzal több szavazatot, mint a másik? Nem kellene-e inkább együtt fellépve legyőzni. Amire lehet esélyük.

• Harmadik oldal