Skip to main content

Jelölt

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Mintegy fél évvel ezelőtt Kupa Mihály arra vállalkozott, hogy kihúzza a bajból Magyarország demokratikus választások nyomán alakult kormányát. Szakmai múltjához híven liberális elveket hirdetett meg, stabilizációs programot dolgoztatott ki, és párt-hovatartozásoktól függetlenül próbálta kialakítani tanácsadói körét. Következetesen igyekezett megőrizni a pártpolitikától független szakember-miniszter imázsát. Mint arra előre számítani lehetett, kompromisszumok sorára kényszerült, s hivatalba lépésekor deklarált szándékainak megvalósítása jórészt késedelmet szenved. Az eredmények és az engedmények mérlegét ő maga, a neki szurkolók és a fellépését kezdettől fogva gyanakvással fogadók bizonyára különbözőképpen vonják meg.

Most újra lépett. Képviselőjelöltként indul a Németh Miklós lemondásával megüresedett zempléni választókerületben. Független jelöltnek mondja magát, de az MDF támogatja, sőt – amint az újságokból kiderül – az ottani MDF-szervezetek kezdeményezték jelölését. Függetlensége képtelenség. Az ő helyzete más, mint Németh Miklósé volt, aki az MSZP támogatásával lett független képviselő, hiszen őt az MSZP támogatása a mandátum elnyerése után de facto semmire sem kötelezte, az MSZP olyannyira kiürült addigra. De más a helyzete az MDF-támogatással függetlenként indult, s azután az MDF-hez csatlakozott Király Zoltánhoz képest is, akit mint egyszerű képviselőt semmire sem kötelezett az MDF-kapcsolat. A kormány tagja az MDF támogatását elfogadva nem lehet független, aki alkalmanként döntheti el, hogy miképpen szavaz.

Ha az MDF támogatásával lesz képviselő, akkor az SZDSZ-szel, a Fidesszel, az MSZP-vel szemben képviseli az MDF politikáját. Nemcsak gazdasági kérdésekben, hanem mindenben. Ha képviselő lesz, nemcsak gazdaságpolitikáját kell megvédenie az Országgyűlésben, de a kormánypártokkal kell szavaznia más dolgokban is. Meg kell szavaznia az egyházi dominancia állami támogatását célzó restitúciós törvényjavaslatot. A közszolgálati média körüli vitában az olyan megoldásokat kell támogatnia, amelyek a rádió és tévé kormány alá rendelését teszik lehetővé. Ünnepelnie kell Torgyán Józsefet, amikor az Új Hölgyfutár nemzetgyalázó címlapja ellen tiltakozik, viszont neki is ki kell kérnie magának frakciótársaival együtt, ha egy független képviselő szót emel Bogdán Emil kisebbségellenes rádiójegyzete ellen. Együtt kell tapsolnia a kormánypárti képviselőkkel, amikor például Kéri Kálmán mellé állnak a magyar hadsereg második világháborús szerepe ügyében. Meg kell szavaznia Jeszenszky Géza válaszát a hozzá intézett interpellációra. Mindezzel Kupa Mihálynak számot kellett vetnie, amikor úgy döntött, hogy elindul.

De számot kell vetniük mindezzel az ellenzéki pártoknak is. Itt nem az a kérdés, hogy Kupa Mihály gazdasági szakember képviselői mandátumhoz jut-e, hanem az, hogy az ő tekintélyét felhasználva megnyer-e egy időközi választást a kormánykoalíció, amely egyébként ezt aligha remélhetné. Érdemes-e az ellenzéki pártoknak ebben a helyzetben ádázul versengeniük, hogy melyikük szerez Kupa mögött néhány százzal több szavazatot, mint a másik? Nem kellene-e inkább együtt fellépve legyőzni. Amire lehet esélyük.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon