Skip to main content

Minden hatalmat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Vegyük sorra az elmúlt hetek híreit. Az ipari és kereskedelmi miniszter felmentette tisztségéből a Magyar Villamos Művek vezérigazgatóját, és kinevezett helyébe egy másik szakembert, történetesen az MDF energetikai programjának készítőjét. Átalakították a Vállalkozásfejlesztési Alapítvány igazgatótanácsát, elnöknek kinevezve az MDF egyik gazdasági bizottságának vezetőjét. Az MDF volt kampányfőnöke, számítástechnikai szakember lett a Szerencsejáték Rt. új igazgatója. A kereskedelmi bankok közgyűlésein a nyereség felosztása ügyében sorra érvényesíti akaratát a legnagyobb részvényes, az állam, s minden érdemi indoklás nélkül leváltatja a bank élén álló szakembert. Átalakítják az Iparbank igazgatótanácsát, s a helyettes ipari államtitkár nem is titkolja: erősíteni kívánják a minisztérium befolyását.

A művelődésügyi és közoktatási miniszter félreteszi a Gazsó Ferenc vezette bizottság által kidolgozott oktatási törvénytervezetet, leváltja a közoktatásért felelős helyettes államtitkárt és a főosztályvezetőt. Munkájukat élesen bírálta az MDF oktatási bizottságának vezetője, aki állítólag a helyettes államtitkári hivatal várományosa. A Gazsó-féle tervezetet liberalizmusa miatt kárhoztatta. A tankerületi rendszer bevezetését sürgeti, nehogy a kormányzatnak módja legyen az iskolák munkájának közvetlen ellenőrzésére. Összefogva az egyházakkal, amelyeknek az iskolák számottevő részét kívánják átadni, hogy az egyház uralkodhasson a lelkeken, amint egy főpap nyilatkozatában elszólta magát.

A kormány ellenőrzése alá vonta a Magyarország című hetilapot, s a kereskedelmi bankoktól kierőszakolt pénzből létrehozta az Új Magyarország című napilapot. Azt persze nem tudta elérni, hogy az olvasók is a kormányhoz közel álló lapokat olvassák. A kormány ezért továbbra is a monopolhelyzetben levő elektronikus sajtót igyekszik ellenőrzése alá vonni. A tavalyi kompromisszum nyomán kinevezett elnökök azon igyekeztek, hogy a kormánytól és az ellenzéktől egyaránt függetlenek maradjanak. A televízióban ennek jegyében megmaradt a nyíltan kormánypárti Híradó, Hét és Panoráma, viszont megszűnt a Hírháttér vagy a Napzárta. A rádióban tovább uszít a Vasárnapi Újság, noha megmaradhatott a 168 óra is. Mindez a kormánykoalíciónak nem elég. A miniszterelnök olyan elnökhelyetteseket kíván kinevezni a rádióba és televízióba, akiknek egy része deklaráltan szemben áll az elnökök koncepciójával. Egyikük szerint egy kurucos országban a televízió feladata, hogy állampolgári fegyelemre nevelje a nézőt, másikuk túlzottnak tartja a liberális-centrista értékek érvényesülését a rádióban. A kinevezés nyilvánvaló célja annak az állapotnak a felszámolása, amelyben a rádió és televízió vezetése független a kormánytól.

A felsorolt példák együttvéve nyilvánvalóvá teszik: a kormánykoalíció nem elégszik meg azzal, hogy a kormányzati hatalmat szerezte meg, hanem közvetlen ellenőrzése alá akarja vonni a gazdaság, az oktatás, a kultúra mindazon területeit, amelyek a polgári demokráciákban nem tartoznak a kormány közvetlen hatáskörébe. A kormány nyilvánvalóan visszaél azzal a helyzettel, hogy az államszocializmus örökségeként kormányzati kinevezési hatáskörbe tartoznak olyan vezető állások, amelyek fejlett piacgazdaságban függetlenek az államtól. Nem elégszik meg a politikai hatalom kormányzati gyakorlásával, minden hatalom megragadására tör.

Az önkormányzati választásokat követően azt írtam ezen a helyen: az eldőlt, hogy Magyarország nem lesz MDF-ország. Akkor azt hittem: az önkormányzatokban kialakult arányok lehetetlenné teszik, hogy a kormánykoalíciónak minden hatalom megszerzésére irányuló törekvése sikerrel járjon. Be kell látnom: elsietett volt a következtetés. Az önkormányzati választások óta a kormány, illetve az Országgyűlés kormánykoalíciós többsége megtett minden tőle telhetőt az önkormányzatok pénzügyi és hatásköri ellehetetlenítésére. Lássuk be: a nyílt társadalomért, a plurális demokráciáért tovább kell folytatni a harcot.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon