Ugyan, ez anakronizmus – mondták sokan, amikor meglátták a Nyilvánosság Klub felhívását, alatta a közel százötven aláírással. Minek nyúlnak az aláírók olyan eszközhöz, amelynek a diktatúra körülményei között volt létjogosultsága? Mi értelme volt ennek ma, amikor megvannak a parlamenti demokrácia intézményei? S valóban; gondolhattuk, itt vannak az ellenzéki pártok, amelyek elmondhatják a parlamentben, ha bajt látnak a kormánykoalíció sajtópolitikájában.
A reménybeli választókerületében rendezett gazdanapokon Kupa Mihály célzást tett arra, hogy a költségvetésből tett félre „becsületes hegyaljai embereknek”. Amikor egy vetélytársa ezt kifogásolta, válasza annyi volt: ugyan kérem… Majd kiderült: a kormány dönt arról, hogy az elmaradott területek mezőgazdaságát szolgáló tartalékból mennyi jut a Hegyaljának és mennyi más, hasonló helyzetben levő területeknek.
A napokban az újságok részletesen ismertették a Pénzügyminisztérium elképzeléseit az adórendszer módosítására.
Vegyük sorra az elmúlt hetek híreit. Az ipari és kereskedelmi miniszter felmentette tisztségéből a Magyar Villamos Művek vezérigazgatóját, és kinevezett helyébe egy másik szakembert, történetesen az MDF energetikai programjának készítőjét. Átalakították a Vállalkozásfejlesztési Alapítvány igazgatótanácsát, elnöknek kinevezve az MDF egyik gazdasági bizottságának vezetőjét. Az MDF volt kampányfőnöke, számítástechnikai szakember lett a Szerencsejáték Rt. új igazgatója.
Mintegy fél évvel ezelőtt Kupa Mihály arra vállalkozott, hogy kihúzza a bajból Magyarország demokratikus választások nyomán alakult kormányát. Szakmai múltjához híven liberális elveket hirdetett meg, stabilizációs programot dolgoztatott ki, és párt-hovatartozásoktól függetlenül próbálta kialakítani tanácsadói körét. Következetesen igyekezett megőrizni a pártpolitikától független szakember-miniszter imázsát. Mint arra előre számítani lehetett, kompromisszumok sorára kényszerült, s hivatalba lépésekor deklarált szándékainak megvalósítása jórészt késedelmet szenved.
Az ország közvéleményének azt is nehéz megszokni, hogy megjelent a politikai életben egy olyan tényező, amelynek feladata az opponencia. Sokan még mindig az összefogást kérik számon, és azt várják az ellenzéki pártoktól, hogy jó ötletekkel segítsék a kormány tevékenységét.
Örültünk valamennyien lakáshitelek adósai, amikor a frissen megalakult Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek mondta ki és megszüntette a kamatadót. Örültünk sokan, amikor az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította és eltörölte a halálbüntetést. Örültünk, s Tamás Gáspár Miklós a Magyar Hírlapban valósággal lelkendezett, amikor a minap az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette a személyi számot.
De vajon maradéktalanul igazunk volt-e, amikor mindennek örültünk?
Vajon mit gondoltak az országgyűlési képviselők, amikor júniusban megszavazták a népszavazásról szóló törvényt? Azt talán, hogy csak a kormány ír ki majd a törvény alapján népszavazást? Akkor nem jutott eszükbe, hogy ez pénzbe kerül? Merthogy most úgy fel vannak háborodva, hogy a népszavazási kezdeményezés megzavarta a törvényalkotás folyamatát és sokba fog kerülni…
Nem vitás, a népszavazási kezdeményezés „zavart” keltett. „Zavart” bizony, mint ahogy „zavar” az elmúlt évtizedek egyhangú tespedéséhez képest mindaz, ami itt Monor, Lakitelek és az 1988.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
5 év 37 hét
8 év 10 hét
8 év 14 hét
8 év 14 hét
8 év 15 hét
8 év 16 hét
8 év 16 hét
8 év 18 hét
8 év 18 hét
8 év 18 hét