Skip to main content

Ugyan kérem…

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
A szerencsi erőpróba


A reménybeli választókerületében rendezett gazdanapokon Kupa Mihály célzást tett arra, hogy a költségvetésből tett félre „becsületes hegyaljai embereknek”. Amikor egy vetélytársa ezt kifogásolta, válasza annyi volt: ugyan kérem… Majd kiderült: a kormány dönt arról, hogy az elmaradott területek mezőgazdaságát szolgáló tartalékból mennyi jut a Hegyaljának és mennyi más, hasonló helyzetben levő területeknek.

A napokban az újságok részletesen ismertették a Pénzügyminisztérium elképzeléseit az adórendszer módosítására. Nincs ebben semmi meglepő, az adórendszer megújítását már Rabár Ferenc is megígérte, Kupa Mihály pedig hivatalba lépésekor egyik legfontosabb feladatának tekintette, hogy átalakítsa az adórendszert.

Amíg azonban csak ennyit mond az új miniszter, addig azt hiheti a nagyközönség: az átalakítás könnyítést fog jelenteni. Az adózók milliói ugyanis – a személyi jövedelemadót fizető milliók és a vállalkozói adót fizető százezrek egyaránt – az adóterhet túlzottnak, az adószerkezetet igazságtalannak érzik. A Pénzügyminisztérium szakemberei másképp látják a dolgot: nekik a jövő évi költségvetés fenyegető hiányával kell szembenézniük, és ezért az adótömeg növelésén fáradoznak. Aligha vitatható módon mindenekelőtt azokat a kivételeket kívánják megszüntetni, amelyek politikai kompromisszumként kerültek bele az éppen Kupa Mihály által 1987-ben kialakított rendszerbe: a mezőgazdasági kistermelők, a szellemi foglalkozásúak, a külföldi jövedelmet élvezők kedvezményeit.

Választóival találkozva Kupa Mihály elismétli néhány héttel ezelőtti válaszát: ugyan kérem… Egyszerűen tagadja, hogy neki mint pénzügyminiszternek ilyen szándéka lenne.

Vetélytársainak egyike, az SZDSZ által támogatott Egeli Zsolt néhány nappal ezelőtt nyílt levélben fordult Kupa Mihályhoz, és ebben választ kért több kérdésre, s kezdeményezte, hogy ezeket a televízió nyilvánossága előtt vitassák meg. Az egyik kérdés így hangzott: „Ön a televízió Napkelte című műsorában említést tett arról, hogy ez év első félévében, tehát az ön pénzügyminisztersége idején a tervezettnél 10 milliárddal kedvezőtlenebbül alakult a költségvetés egyenlege. Hozzátette azt is, hogy ezen kiadások mérséklésével kíván segíteni. Vajon nem érinti-e ez a csökkentés annak a tartaléknak a felhasználhatóságát, amelyből Ön pénzt ígért oda a 11. sz. választókerületnek? Nem kíván esetleg az időközi választás előtt és nem azt követően beszámolni arról, hogy mely költségvetési kiadási tételek csökkentését tervezi?” Kupa stábja elküldött ugyan egy választ Egelinek, de ebben a költségvetési kiadások szükséges csökkentését szóba sem hozta. S a választási kampány finisében sem hajlandó megmondani: hol jelent majd keményítést az adórendszer módosítása.

Emlékszünk még: áremelést, népszerűtlen intézkedést nem volt szabad április 4. vagy november 7. körül bejelenteni, s a pártkongresszusok évében egyáltalán nem volt szabad életszínvonal-korlátozó lépéseket tenni. Ez a logika határozza meg Kupa Mihály kampányviselkedését is. Hogy megnyeri-e vele az időközi választást, nem tudjuk. Erkölcsileg már elvesztette.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon