Skip to main content

Kelet kapuja, Szerencs

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
A Kupa-kampány
A szerencsi erőpróba


A legnagyobb érdeklődéssel Kupa Mihály pénzügyminiszter kampányát figyelte mindenki. A függetlenként; de MDF-támogatással induló jelölt bevetett mindent, ami még jobban reflektorfénybe állítja személyét: külön pénzt ígért; bejelentette, hogy halálosan megfenyegették, ezért testőrök kíséretében jár-kel a térségben, s a múlt szombati választási nagygyűlésen, Szerencsen nem kisebb ember, mint Antall József miniszterelnök tartott kortesbeszédet mellette.

A gimnázium aulájában egy tűt nem lehetett volna leejteni, annyian zsúfolódtunk össze. A kétemeletes épület földszintjén és felső folyosóin telt ház volt, fiatalok és idősek jöttek el meghallgatni, mennyivel lesz jobb e térségnek, ha a pénzügyminisztert választják meg képviselőjüknek.

– Fizikailag és lelkileg is fáradt vagyok – vallotta be a miniszter. – Nagyon megviselt, hogy szemtől szembe találkoztam a kisnyugdíjasok, a munkanélküliek, a szőlősgazdák félelmeivel, gondjaival. A programom  a saját nevemmel fémjelzett Kupa-program, nagyon örülnék, ha meg tudnám csinálni, hisz van benne fantázia, lehetőség, e térség sorsa is attól függ, mennyire lesz sikeres e program végrehajtása.

A privatizáció ügyében egyetértett a miniszter Kis Jánossal és Bauer Tamással. Gyorsítani kell az állami tulajdon magánkézbe adását, hiszen ez stabilizálhatja a helyzetet, munkahelyeket biztosít és mérsékli az inflációt.

– A szociálpolitika terén elmaradások vannak – állapította meg Kupa Mihály –, hiányzik a lakás- és szociális ellátási koncepció, amely ősszel kerül a parlament elé, s a szociális, jövedelmi és vagyoni helyzetet figyelembe véve valóban a legrászorultabbakat támogatja majd. – Tudtam, hogy e térségben rengeteg probléma van, de az egy kicsit sok, amit felfedeztem! – állapította meg fanyar humorral a képviselőjelölt. Tudtam, Borsod megye elmaradott válságövezet, sorra omlanak össze a nagyvállalatok, mert termékeik nem eladhatók egyik piacon sem. A legelső, ami nagyon bosszantott, az ide vezető M3-as út állapota és hiánya. Ha megválasztanak képviselőnek, nagyon gyorsan meg fog épülni ez az út. S hogy mi minden hiányzik még itt? Azt felsorolni is sok: infrastruktúra, a mezőgazdaság, á munkanélküliség és a szőlő problémája minden elképzelést felülmúló – sorolja a pénzügyminiszter fejből, papír nélkül, a hallgatóság sűrű bólogatásai közepette.

A megoldás? Új regionális kormánypolitika jövő januártól, amely lehetővé teszi a szétszórt erőforrások koncentrálását a régió egészének felemelkedéséért, hogy ez a térség a Kelet kapuja lehessen, támaszpont a külföldi befektetőknek, akik a cseh, orosz, román és lengyel piacot célozzák meg. A legnagyobb gond a mezőgazdaság. Olyan támogatási rendszert építünk ki, amely megakadályozza a túl- és az alultermelési válságot is. Piacra termelő mezőgazdaság kell itt, hogy ne legyen gond az eladással. A bor a történelmi borvidék legnagyobb kincse. Magam is sokat tettem a borfelesleg ellen, amióta járom a vidéket, de ez kevés. Nem lehet eladni a bort, mustot kell előállítani, s meghatározott összegeket fordítani a tárolás megoldására. S ami új, a kulturált borfogyasztás reklámozható lesz jövőre.

Előadását többször megszakította a tapsvihar. A kialakult csodaváró hangulatban mindenki úgy érezte, azt mondja itt ez az ember, amit mi akarunk, szeretnénk, de ő meg is tudja csinálni!

Határozottságával, felkészültségével, humorával és némi fanyar önkritikával magával ragadta a hallgatóságot. De azért az előadása után azért feltettek néhány kényelmetlen kérdést is. Azt tudakolták, miért akar miniszter létére képviselő is lenni, hogyan tudja megválasztása esetén összehangolni e két külön-külön is egész embert kívánó tevékenységet, s vajon mikor látják a választás után legközelebb e térségben.

– Megtiszteltek a jelöltséggel, elvállaltam, mert szeretek versenyezni, és nem szeretek a másodiknál rosszabb helyen végezni. Elfogadom a törvényes választás eredményét, de nem fogadom el a becstelen módszereket – mondotta a jelölt.

Hogyan tudja majd összeegyeztetni a képviselőséget és a miniszterséget? A parlamentben lehetőség lesz a lobbyzásra (persze nem Kupa-kupával). Képviselői fizetését felhasználva egy információs iroda kiépítését tervezi, ahová munka nélkül, tehetséges embereket vesz fel munkatársnak, s segítségükkel állandó kapcsolatban lesz az itt élőkkel. Ha nem is 1-2 hetente, de rendszeresen meglátogatja majd választóit.




Ha cáfolja is a miniszter, hogy rendkívüli költségvetési támogatást ígért a választókerületnek, választási gyűlésén nem fukarkodott az ígéretekkel. Utat, külföldi befektetőket ígért a térségnek, ésszerű ártámogatást a mezőgazdaságnak, sőt – a saját zsebére – állást is a környék facér szakembereinek. Most már a választókon a sor. Vasárnap tehát dönteni kell, melyik jelölt programját, ígéreteit vesszük komolyan, és melyikét nem. Dönteni kell, ki ér többet: a képviselőséget főállásban vállaló, mindennap köztünk élő ember, aki egzisztenciáját feladva vállalta a verseny kockázatát. Vagy a nagyhírű minisztert, aki – akár a mesebeli okos lány – jön is meg nem is, hoz is ajándékot meg nem is, köszön is meg nem is?























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon