A legnagyobb érdeklődéssel Kupa Mihály pénzügyminiszter kampányát figyelte mindenki. A függetlenként; de MDF-támogatással induló jelölt bevetett mindent, ami még jobban reflektorfénybe állítja személyét: külön pénzt ígért; bejelentette, hogy halálosan megfenyegették, ezért testőrök kíséretében jár-kel a térségben, s a múlt szombati választási nagygyűlésen, Szerencsen nem kisebb ember, mint Antall József miniszterelnök tartott kortesbeszédet mellette.
A gimnázium aulájában egy tűt nem lehetett volna leejteni, annyian zsúfolódtunk össze. A kétemeletes épület földszintjén és felső folyosóin telt ház volt, fiatalok és idősek jöttek el meghallgatni, mennyivel lesz jobb e térségnek, ha a pénzügyminisztert választják meg képviselőjüknek.
– Fizikailag és lelkileg is fáradt vagyok – vallotta be a miniszter. – Nagyon megviselt, hogy szemtől szembe találkoztam a kisnyugdíjasok, a munkanélküliek, a szőlősgazdák félelmeivel, gondjaival. A programom a saját nevemmel fémjelzett Kupa-program, nagyon örülnék, ha meg tudnám csinálni, hisz van benne fantázia, lehetőség, e térség sorsa is attól függ, mennyire lesz sikeres e program végrehajtása.
A privatizáció ügyében egyetértett a miniszter Kis Jánossal és Bauer Tamással. Gyorsítani kell az állami tulajdon magánkézbe adását, hiszen ez stabilizálhatja a helyzetet, munkahelyeket biztosít és mérsékli az inflációt.
– A szociálpolitika terén elmaradások vannak – állapította meg Kupa Mihály –, hiányzik a lakás- és szociális ellátási koncepció, amely ősszel kerül a parlament elé, s a szociális, jövedelmi és vagyoni helyzetet figyelembe véve valóban a legrászorultabbakat támogatja majd. – Tudtam, hogy e térségben rengeteg probléma van, de az egy kicsit sok, amit felfedeztem! – állapította meg fanyar humorral a képviselőjelölt. Tudtam, Borsod megye elmaradott válságövezet, sorra omlanak össze a nagyvállalatok, mert termékeik nem eladhatók egyik piacon sem. A legelső, ami nagyon bosszantott, az ide vezető M3-as út állapota és hiánya. Ha megválasztanak képviselőnek, nagyon gyorsan meg fog épülni ez az út. S hogy mi minden hiányzik még itt? Azt felsorolni is sok: infrastruktúra, a mezőgazdaság, á munkanélküliség és a szőlő problémája minden elképzelést felülmúló – sorolja a pénzügyminiszter fejből, papír nélkül, a hallgatóság sűrű bólogatásai közepette.
A megoldás? Új regionális kormánypolitika jövő januártól, amely lehetővé teszi a szétszórt erőforrások koncentrálását a régió egészének felemelkedéséért, hogy ez a térség a Kelet kapuja lehessen, támaszpont a külföldi befektetőknek, akik a cseh, orosz, román és lengyel piacot célozzák meg. A legnagyobb gond a mezőgazdaság. Olyan támogatási rendszert építünk ki, amely megakadályozza a túl- és az alultermelési válságot is. Piacra termelő mezőgazdaság kell itt, hogy ne legyen gond az eladással. A bor a történelmi borvidék legnagyobb kincse. Magam is sokat tettem a borfelesleg ellen, amióta járom a vidéket, de ez kevés. Nem lehet eladni a bort, mustot kell előállítani, s meghatározott összegeket fordítani a tárolás megoldására. S ami új, a kulturált borfogyasztás reklámozható lesz jövőre.
Előadását többször megszakította a tapsvihar. A kialakult csodaváró hangulatban mindenki úgy érezte, azt mondja itt ez az ember, amit mi akarunk, szeretnénk, de ő meg is tudja csinálni!
Határozottságával, felkészültségével, humorával és némi fanyar önkritikával magával ragadta a hallgatóságot. De azért az előadása után azért feltettek néhány kényelmetlen kérdést is. Azt tudakolták, miért akar miniszter létére képviselő is lenni, hogyan tudja megválasztása esetén összehangolni e két külön-külön is egész embert kívánó tevékenységet, s vajon mikor látják a választás után legközelebb e térségben.
– Megtiszteltek a jelöltséggel, elvállaltam, mert szeretek versenyezni, és nem szeretek a másodiknál rosszabb helyen végezni. Elfogadom a törvényes választás eredményét, de nem fogadom el a becstelen módszereket – mondotta a jelölt.
Hogyan tudja majd összeegyeztetni a képviselőséget és a miniszterséget? A parlamentben lehetőség lesz a lobbyzásra (persze nem Kupa-kupával). Képviselői fizetését felhasználva egy információs iroda kiépítését tervezi, ahová munka nélkül, tehetséges embereket vesz fel munkatársnak, s segítségükkel állandó kapcsolatban lesz az itt élőkkel. Ha nem is 1-2 hetente, de rendszeresen meglátogatja majd választóit.
Ha cáfolja is a miniszter, hogy rendkívüli költségvetési támogatást ígért a választókerületnek, választási gyűlésén nem fukarkodott az ígéretekkel. Utat, külföldi befektetőket ígért a térségnek, ésszerű ártámogatást a mezőgazdaságnak, sőt – a saját zsebére – állást is a környék facér szakembereinek. Most már a választókon a sor. Vasárnap tehát dönteni kell, melyik jelölt programját, ígéreteit vesszük komolyan, és melyikét nem. Dönteni kell, ki ér többet: a képviselőséget főállásban vállaló, mindennap köztünk élő ember, aki egzisztenciáját feladva vállalta a verseny kockázatát. Vagy a nagyhírű minisztert, aki – akár a mesebeli okos lány – jön is meg nem is, hoz is ajándékot meg nem is, köszön is meg nem is?
- Belföld [6]