Zádori Zsolt

Nyomtatóbarát változat

Nyilatkozat

Alulírott, aláírásommal támogatom azt a kezdeményezést, hogy a Bábolna Rt. irányítását Dr. Burgert Róbert vegye át. Ettől azt várjuk, hogy megszűnik a Bábolnán tapasztalható pazarlás, a vezetők és beosztottak közötti érdemtelen különbség, az állam vagyonát nem használják tovább egyéni célra, és Bábolna neve – amit ő tett naggyá – vezetésével visszanyeri méltó rangját a világban – hangzik a kissé szocialisztikussá és patetikussá sikeredett szöveg. Érdemes jól megnézni, mert talán ez az egyetlen vitathatatlan tény az egész történetben. Arra a kérdésre, hogy ki, mikor, milyen célból írta, már jóval nehezebb cáfolhatatlan választ adni. Mégis megpróbálkozom az érintettektől kapott információk alapján összeállítani a mesét. Változatban nem lesz hiány – ezeket Aarne és Thompson népmesekutatók is megirigyelnék.

Puccs

1990 óta a Ménesbirtok kinézete nemigen változott, estelente ugyanúgy kivilágítják az udvari bronzcsődört, továbbra is tiszta, rendezett a központja, és az ország legrégibb akácfája is csak négy évet öregedett. Az állami gazdaság azonban nincs többé, a törvénynek megfelelően részvénytársasággá alakult. Az rt. vezérigazgatója az a Papócsi László, aki Burgert-tanítványként került nyolc évre a szaktárca miniszterhelyettesi székébe. A bábolnaiak nagyon bíztak benne, hogy lesz stratégiája a megváltozott politikai és gazdasági környezetben, s a három évtizede megszokott folyamatos gazdagodás tovább folytatódik.

1990-ben a többség (vállalati, szakszervezeti, politikai vezetők és a dolgozók) úgy gondolták, a harminc éve vezetősködő Burgert ideje lejárt. A politika részéről eddig élvezett különleges elbánás már nem is tartósítható, s a zöld báró személye mindenképp lehetetlenné tenné a normális párbeszédet az új elittel. Sokan naivan úgy képzelték, a vezetői puccsal le is zárul a cég átalakítása: nem igazán volt bajuk az addigi szerkezettel, hiszen jól éltek. Az viszont nem volt ellenükre, hogy a nagy hatalmú Komárom megyei kiskirályon – az évek alatt elszenvedett és lenyelt sérelmekért – elégtételt vehettek.

Derűre ború

Az átalakulás azonban szükségképp nem állt le. A dolgozók egyre inkább úgy érezték, hogy ebből aránytalanul nagyobb terheket vállalnak, mint a vezetők. Nem történnek ugyan égbekiáltó gazságok, de mindig veszítenek egy kicsit.

Az időközben az rt. igazgatótanácsának elnökeként Bábolnára került MDF-es Bogárdi Zoltán iránymutatásával átformált vállalatcsoport ma 37 kft.-ből áll. „Komisszárnak a nyakunkra küldték. És itt szabadon kiélhette a ribizlitermesztésnél ráragadt kicsi utáni vonzódását. Mással nemigen tudom magyarázni, hogy szétbontott egy olyan – soklépcsős, de részterületeivel szorosan összekapcsolódó – tevékenységet, mint a baromfitenyésztés – mondja egy szakszervezetis. A vállalatrészek közötti belső elszámolás helyét felváltó új szerződéses rend a korábban egészében nyereséges ágazatot veszteséges és nyereséges kft.-kre osztja, így ugyanazért a munkáért más-más bért fizetnek.”

A vezérigazgató másképp látja: „Kétségtelenül okozott némi feszültséget az átalakulás. De a tevékenységek elkülönítése világosabbá tette a termelés szerkezetét. A széttagolódás azonban semmiképp sem végcél. Ez csak megelőzte a most beinduló reorganizációs privatizációt. Erről határozott a mostani közgyűlés.”

A dolgozók persze elégedetlenkednek is. Nem kapnak illetményföldet. Sérelmezik, hogy vagyonjegyeik a részvénytársasággá alakulás előtt történt újabb vagyonértékelés folytán relatíve kevesebbet érnek, és kiosztásukkor nem vették figyelembe a letöltött éveket, csak az utolsó három év átlagkeresetét. Bosszantja őket, hogy a kft.-kbe bevitt jegyek után sok esetben nem fizetnek. „Nem akartunk mi tulajdonosok lenni. Azt szeretnénk, ha a munkánkért jól megfizetnének. Tudok olyanról is, hogy aki nem akart beszállni a jegyével, azt a kft.-vezető azzal fenyegette, hogy nem biztos, hogy lesz munkája” – állította egyikük.

Általános a rettegés a munkanélküliségtől. Pedig az országosnál, sőt, a térséginél is jóval alacsonyabb a ráta: 4,5%-os. Az rt. gazdasági helyzete rendezett: tavaly 33,5 milliárd forint nettó árbevétel mellett 300 millió körüli nyereséget könyvelhettek el, a Bábolna-csoport külpiaci helyzete is stabil.

De az újdonságok nem népszerűek: „Eddig volt 1 király, utána lett 11, most 40 körül járhatnak. Az emberek nehezen viselik, hogy olyan kis senkik parancsolgatnak, akikbe a Burgert csak a csizmáját törölte” – magyarázza a közhangulatot a Csirkekirály egyik volt közeli munkatársa, ma nyugdíjas. „Tudja, mi volt itt egy  telepvezető. Egy senki. Ma meg drága nyugati autókon jár.”

Az emberek nehezen emésztik meg, hogy míg az ő életkörülményeik fokozatosan romlanak, addig főnökeik – megítélésük szerint – egyre jobban élnek. Azok is, akik veszteséges vállalkozást vezetnek. Általános a középvezetőkkel szembeni ellenérzés, mondhatni utálat.

Kisbér – nagy keverés

A tavaszi országgyűlési választásokon a kisbéri körzetben – idetartozik Bábolna –a szocialista Keleti György már az első fordulóban győzött.

Időközben Bogárdi Zoltán önként felállt az elnöki székből, amit Burgert hívei örömmel fogadtak. Akció indult – feltehetően – több szálon. A kezdeményező csoportok nem feltétlenül tudtak egymásról. Keletivel és Burgerttel azonban mindannyian találkoztak. A volt vezérigazgatót – mint elmondta – már jóval korábban is megkeresték a bábolnaiak. Kardos János helyi MSZP-elnök állítása szerint több mint egy éve jár „az öreghez”, de ezek a látogatások magántermészetűek maradtak egészen a közelmúltig.

Egyesek tudni vélik, a helyi Fidesz egyik vezetője is részt vett a legutolsó viziten. A gyanúba keveredett Fülöp László ezt határozottan cáfolta. Az MSZP-s Kardos viszont úgy emlékszik, hogy vele ment Fülöp, de csak szívességből, mert sajnos a saját autója elromlott. Mivel nagy meleg volt, behívták, de a beszélgetésben nem vett részt, hallgatott.

Kell egy ördög

Júniusban az rt.-ben működő két szakszervezet, a Medosz helyi szervezete és a Bábolnai Független Szakszervezet is alkalmasnak találta az időt a cselekvésre. A dolgozók egyre többször emlegették: olyan rossz a helyzet, hogy ezen csak Burgert segíthet. Szú Ignác, a BFSZ ügyvivője, aki eleinte nem lelkesedett az akcióért: „1990-ben azért váltottuk le, mert ő állt a változások útjában. Ma is változásokra lenne szükség. Ezt érzi mindenki. Ezért még az ördöggel is összefognánk.”

Mielőtt összefogtak volna, azért tájékozódtak: mit szólnak mindehhez a politikusok. Így jutottak el Keletihez, akinek a közeli Hantán van egy háza. A találkozóra a két fél különbözőképp emlékezik. Bene János helyi Medosz-vezér szerint „Keleti a legmesszebbmenőkig támogatta az aláírásgyűjtést azzal, hogy addig nem tehet semmit Burgert visszajövetele érdekében, amíg nem jön valami megkeresés Bábolnáról, az emberek köréből.” Ezt a változatot erősítette meg medoszos vezetőtársa, Lengyel László is.

Keleti a júl. 23-i Népszabadságnak kissé másképp nyilatkozik: Burgert Róbertnek az volt a kérése: ha sor kerül arra, hogy egyszer elmegy Bábolnára, kísérjem el mint képviselő. Én ezt meg tudom ígérni. A gazdasági ügyekbe nem kívánok beleszólni. Papócsi László is a honvédelmi miniszter verzióját fogadja el. Szerinte a szakszervezetek félreértették a kormányférfit, aki csak elkísérte volna Burgertet egy falufórumra, másról szó sem volt.

Mindkét variáns egyszerre nem lehet igaz. Az egyikben a jeles politikus rafinált felbujtóként, a másikban egyszerű gardedámként szerepel. Mindenesetre Papócsi Lászlót akkor is megérteném, ha tudna Keleti aktív közreműködéséről, és azt mégsem kötné az orrunkra. Ilyen kényes helyzetben nem ildomos a kormánnyal összezördülni. Egy biztos, a két szakszervezetis részt vett a beszélgetésen, míg a vezérigazgató nem.

Csevelybarátság

Burgert Róbert sem olyan ember, aki ölbe tett kézzel várná, hogy döntsenek a sorsáról. Úgy látszott, itt a nagyszerű alkalom. „A választási eredmények reménnyel töltöttek el, végre a bábolnaiak elé állhatok, és tisztességgel elbúcsúzhatom.” És üres volt az elnöki szék is. „A tapasztalataimat és kapcsolataimat kívántam a bábolnaiaknak felajánlani.” Aki most legyint, hogy egy hetvenéves volt KB-tagnak ma milyen kapcsolatai lehetnek, annak nem tanulság nélkül való megtudni, hogy rövid időn belül beszélt az ügy minden lényeges figurájával, Lakos minisztert is beleértve (a koalíciós partner Kis Zoltán államtitkár tudomásom szerint kimaradt). Ráadásul a Falutévéből és -rádióból ismert Tardos Júlia személyében egy önkéntes és lelkes támogatóra talált. A szakszervezetek szerint élénk telefonkapcsolatban álltak, olyannyira, hogy a nyilatkozat szövegét egyesek szerint maga Tardos Júlia írta, mások szerint csupán stilizálta. (Ezt az újságíró cáfolta: neki semmi köze nem volt az egészhez. Korábban segített a bábolnaiaknak, hogy az illetményföldjük ügyében megnyugtató megoldás szülessen.)

Az események július első napjaiban pörögnek fel igazán. A két szakszervezet vezetői júl. 1-jén felkerekednek, hogy találkozzanak Burgert Róberttel. Bene János (Medosz) autója meghibásodik (milyen gyakran romlanak el arrafelé az autók), nem tarthat társaival. A beszélgetés tartalmáról nem lehet tudni semmit. Állítólag az aláírásgyűjtésről szó sem esett. Valami azonban azt súgja, az idei termésátlagok mellett másról is cseveghettek. Bene szerint előzetesen megegyeztek abban, hogy a látogatás eredményéről beszámolnak a jelenlegi vállalatvezetésnek. A többiek nem emlékeznek ilyen megállapodásra. Mindenesetre Papócsi már csak az akció idején értesül a találkáról.

A hétvégén döntenek, hogy nyomatékot adjanak változtatási igényüknek, petíciót fogalmaznak, és aláírásokat gyűjtenek. Az első nap már összejön kb. 750. Nemcsak a dolgozók, de Bábolna lakói – különösen a nyugdíjasok – támogatják Burgert visszahívását.

Telefonos ébresztés

A késő esti, 11 órai telefonáló Tardos Júlia: azonnal hozzák fel az aláírásokat, hogy azok minél hamarabb Keleti és Lakos asztalára kerüljenek. Menjenek a Parlamenthez vagy a képviselőházhoz, ott adják le a postázóba vagy a kormányőrök kezébe. Ha nem sikerülne, vigyék el hozzá. Valódi rátótiádába (anekdotikus szerkesztésű, ironikus hangvételű népi kisepikai műfaj) illő, hogyan csetlettek-botlottak a derék szakszervezetis atyafiak a pesti éjszakában a parlamenti robbantás lázában égő kormányőrök statisztálásával. Aztán az éjszaka közepén Tardos Júlia lakására kerültek, és az ívek másolatát nála hagyták. Legalábbis ők így emlékeznek. A kolléganő nem, ő ezt is cáfolja.

Ezen az éjszakán kerül a történetbe Böröcz Sándor. Azon kevés szakszervezeti vezetők egyike, aki kétkezi munkásként, sofőrként indult, majd a Liga központjából kikerülve ismét a volán mögé került. Bábolnai, bár most éppen nem az rt. dolgozója. Épp bal oldalára fordul, amikor a felesége meséli, Burgertért íveket írnak alá a bábolnaiak. Először nem hiszi, majd elképed. „Nehéz volt megérteni, hogy visszarendeződést akarnak az emberek.” Személyesen is érinti a dolog, 1990 márciusában egyik kezdeményezője volt Burgert elküldésének.

Másnap a nyakába veszi a falut, először BFSZ-es barátait keresi föl. Kölcsönösen lehülyézik egymást. A volt szaktársak figyelmeztetik, semmi köze a dologhoz, nem dolgozik itt. De az előző éjszaka a szakszervezetisekben mély nyomott hagy, és Böröcz is állítja, hogy manipulálják őket, bábuk csupán. Elkezdődik a spekulálás, hátha tényleg épp azok szítják a hangulatot, akiktől mindenki meg akar szabadulni. Egyes középvezetők, akik a zavarosban majd nyugodtabban halászhatnak.

A felső vezetés mindenképp el akarja kerülni a botrányt, a cég jó hírnevének csorbulása üzletektől üthetné el Bábolnát. Minél hamarabb le kell zárni az ügyet, ki kell egyezni. De a renitens szakszervezetiekkel nem igazán akaródzik egyezkedni. Kapóra jön Böröcz, aki elfogulatlan, pontosabban mindkét oldalra elfogult: nem akarja Burgertet, de a változásokat igen.

Keretmegállapodás

Júl. 5-re több mint kétezer aláírás gyűlt össze. Ekkorra azonban már közös a nevező, a szakszervezetek és menedzsment egyként be kívánják fagyasztani a kezdeményezést. Az érdekképviseletek álláspontját tovább puhítja, hogy esély mutatkozik a korábban vitatott vagy tisztázatlan kérdések megoldására.

Tárgyalások indultak az aláírást kezdeményező szakszervezetek és a vállalatvezetés között. Végre rendeződhet az illetményföld ügye, felállhatnak az üzemi tanácsok (az rt.-nél eddig nem, a kft.-knél is csak elvétve volt!), ezért előkészítő bizottságot hoztak létre (vezetője az rt. új dolgozója, Böröcz), és átfogó szociális paktumban is megegyeztek. Garantálták az érdekképviselők munkaidő-kedvezményét és a hatékonyabb párbeszédet.

Júl. 6-án az aláíróíveket a vállalati jogásznál tették letétbe azzal, hogy csak a felek egyetértése esetén bontható fel vagy semmisíthető meg.

Hírlik, a minisztérium (a felelős földművelésügyi) is elzárkózik Burgert támogatásától. A visszarendeződés vádja kijózanítóan hat az álmodozókra is: azóta sebesen betöltötték az üres elnöki széket. (Az új elnök Kovács László, a korábbi igazgatótanácsi tag lett.) Burgert arra a kérdésemre, hogy nem érzi-e, hogy csőbe húzták, csak annyit mondott: „Bábolnáról vagy jót, vagy semmit.”

Véget is érhetne a mese, A polgári kezdeményezés egy zöld báróért című. A Népszabadság újságírói jól érzékelték, hogy ez a történet népmesei ízű (Népmese Bábolnán, júl. 23.). Folklorisztikai járatlanságukból adódhat, hogy nem ismerték fel, csalimesével állunk szemben. Lakos László is így nyilatkozott: „Legutolsó információim szerint (…) viszonylag megnyugtatóan rendeződött a helyzet.” A csalimesében nincs hepiend, a történetben újabb és újabb dobozok, rinci-ráncos szoknyák, 77 lapos könyvek, égig érő fák kerülnek elő. Úgy ér véget, hogy a hallgató megsokallja a sok ismétlődést, és leállítja a mesélőt.

Enyhe fintor

Az emberek egy része és Burgert most sem tett le a nagy találkozásról. (Aug. 22-én a rádió születésnapi beszélgetést sugárzott B. R.-rel. Riporter: Tardos Júlia.)

Péntek este a bábolnai kocsmákban vártak egy visszatérőt. Igaz, most nő az illető, és csak idősb Ewingné, Elly a Dallasból (állítólag meghízott), az amerikai sorozatban legalább sikerült. „Egy hónap múlva itt lesz Burgert is. Amit a Fidesz ’90-ben elrontott, mi most helyre tesszük” – állítja egy törzsvendég enyhe fintorral az arcán. Nem vitatkozom.

Mindenesetre Keleti Györgyöt még ezen a napon fogadta Papócsi helyettese, a valaha Fejti mellett KISZ KB-titkár Varga Sabján László.

Hogyha a rinci-ráncos szoknya hosszabb lett volna, az én mesém is tovább tartott volna.

• Belföld