Könyves László

Nyomtatóbarát változat

Fehérlista

A feketelistázások elmaradására ugyanakkor méltán büszkék, hiszen valóban komoly teljesítmény nem szerkeszteni névsorokat, holott erre állandó és folytonos belső vagy külső késztetést éreznek. Mert sokaknak van itt listázhatnékjuk, s a történeti tapasztalatok is arra utalnak, hogy nincs rendszerváltás listázás nélkül. Az nyilván csak rágalom, hogy a „csendes forradalom” csendben is listázgat, s a terjedelmes névsorokat könnyen pótolja a hosszú emlékezet.

A kisördög azt súgja, hogy a listázások elmaradása nem szilárd elhatározás következménye, hanem abból fakad, hogy az eltanácsolt hivatalnokok helyére nincsenek megfelelő jelöltjeik, amint a kormányon lévő erőknek általában is rossz a kapcsolatuk a szakemberekkel és az értelmiség egy jelentős részével. Például már az alapos és szakszerű B-listák elkészítése is sokat próbált személyzetisek szakértelmét igényli, ami ugye felveti a klasszikus kérdést; ki káderezi a káderest.

Kormányunk szokásos leleményességével ebből a csávából is kivágta magát kormányzati személyi adatbankot hoz létre a Miniszterelnöki Hivatal – adták hírül a napilapok az MTI értesülését. „A nyilvántartás arra szolgál majd, hogy kormányzati vezetők szakértőket, illetve nem politikai jellegű állami vezetőket – akár helyettes államtitkárokat is – választhassanak a listán szereplők közül.” Az ötlet pofonegyszerű: nem az a fontos, hogy milyen színű a névsor, hanem az, hogy a lista megfelelően osztja-e ketté az érintett „populációt”. Ha támogatóink többségére számítunk, gazdaságosabb az ellenfeleket számon tartani, ám ha úgy gondoljuk, hogy ellenzőink a számosabbak, kevesebb fáradsággal pár támogatóinkról listát készíteni. Ez utóbbit nevezhetjük „fehérlistának” is. Kormányunk bölcs önmérsékletről és szerénységről tett tanúságot, amikor efféle névsor elkészítése mellett döntött, hiszen a demokratikusan előkészített „rapid” vezetőcseréknél e lista alapján is egyszerűen és elegánsan lehet eldönteni, hogy ki jöhet és ki nem jöhet számításba.

Káderfilter

„Személyi adatbankok” természetesen a világon mindenütt működnek, főként munkaerő-közvetítő, „fejvadász” cégeknél. Ezek a nyilvántartások azonban a lehető legszélesebb merítésre, az elintettek teljes körének feltárására törekszenek. Ilyen adatbankok, képesek megmondani, hogy kit keressünk, ha netán portugálul beszélő, szabadidejében szívesen tollaslabdázó fogtechnikusra van szükségünk. A nyilvántartásból akkor tesz „fehérlista”, ha csak azokat a fogtechnikusokat veszik, fel – nyelvtudásuktól és sportszeretetüktől függetlenül –, akiknek házaséletéről vagy múzeumba járási szokásairól előzetesen pozitív véleményt alakítottak ki a névsorkészítők.

A kormányzati adatbankot ilyen zárt listának tervezik, ahol ravaszul kifundált szűrők gondoskodnak az illetéktelen behatolás megakadályozásáról. Az adatállományt ugyanis „három lépcsőben állítják össze. Egyelőre a tárcák és az országos hatáskörű szervezetek tehetnek javaslatokat, ez a munka szeptember 1-jére befejeződik. Később tudományos intézetek, egyetemek, bíróságok és más szervek is ajánlhatják munkatársaikat, majd – a tervek szerint 1992. január 1-jétől – egyéni jelentkezőkkel is foglalkoznak. Az ajánlás persze még nem jeleni garanciát a listára kerülésre. A jelölteknek – egyetértésük esetén – pályázniuk kell majd. A 30 évesnél idősebb, felsőfokú végzettségű, idegen nyelvet ismerő – vagy legalább azt elsajátítani szándékozó – ambiciózus férfiakkal és nőkkel elbeszélgetnek, sőt pszichológus és grafológus is véleményt mond kvalitásaikról. Csak támogató javaslatok után kerülhetnek adataik a számítógépes nyilvántartásba.”

Ha valaki netán még mindig „boszorkányüldözésre”' gyanakodna, e szöveg olvastán minden balsejtelmének szerte kellene foszlania. A tervezet kieszeléséhez ugyanis „pártállami” káderezési gyakorlatban edzett agy szükséges. Igaz, a logika már messzemenően alkalmazkodik a rendszerváltás hevében frissiben felfedezett hagyományokhoz: a bolsevik beszervezési stratégia szerencsésen keveredik a bizánci hierarchia legszebb napjaira emlékeztető összetevőkkel.

Mutasd a g betűd!


Az alapgondolat a tagjelöltség intézménye: mielőtt közibénk lépsz, kötelezd el magad, anélkül hogy ennek gyümölcseit azonnal megízlelhetnéd. Próbaidőre, pajtás! A listán szereplés persze már érdem. Mert nem akárki kerülhet a névsorba. Elsősorban csak az, akit ajánlanak. Nem kiszámíthatatlan magánemberek, természetesen, hanem intézmények. Ami csak akkor értelmes vállalkozás, ha nem elsősorban az adott személy szaktudását, hanem megbízhatóságát firtatjuk. És tessék észrevenni a finoman cizellált hierarchizálási lehetőséget: nem mindegy, hogy valakit az első vagy második körben ajánlanak, vagy csak afféle önjelölt, akinek a buzgalmát persze lehet méltányolni érdemes felfigyelni a nyelvtudáshoz fűzött kitételre is. Elég, ha a más szempontokból nyilvánvalóan megbízható páciens megígéri, hogy majd ő megtanul arabusul. Ugye ismerős? „Nem baj elvtárs, majd belejössz, ha a burzsujnak sikerült, te is tudni fogod!”

A tervezet kiagyalói mintha nem bíznának jövendő jelöltjeik felkészültségében. Ugyanakkor azt biztosan tudják, hogy a kormányzat számára szóba jöhető szakértelem a harmadik ikszen túl kezdődik. (Szegény fideszesek!) Amint általában is valamiféle titkos bölcsesség munkálkodását tételezi fel az elképzelés. A jelentkezőkkel majd „elbeszélgetnek”, mondja a híradás. Kik? Az biztos, hogy e különleges tudás birtokosai mindenképpen alkalmasak egyetemek és tudományos intézmények javaslatainak felülbírálatára. Azt gondolhatnók, hogy a szakértelem megítélésére jobb fórumokat elképzelni sem lehet. Ha azonban nem a szakértelmet vizsgálják, akkor mit? Csak nem a politikai hozzáállást? De hiszen arról van szó, hogy „nem politikai jellegű állami vezetőket” (!) keresnek. Bizonyos viszont, hogy nem egyszerű kormányhűséget vizsgálnak, hiszen a Miniszterelnöki Hivatal a minisztériumokban sem bízik javaslataik nem jelentenek garanciát a listára kerüléshez. A káderezés korlátolt, evilági tudáson túl a lélek legbelsőbb rétegeibe pillant be. Egyetemek, minisztériumok garmadája sem elég bizonyosság, ám itt van a grafológus! Az ő szakértelméhez aztán kérdés sem férhet. Rosszul hurkolt g-betűk jelentős karriereket törhetnek ketté. A Hivatal bizonyára a horoszkópot is rövidesen felfedezi majd. A parapolitika elindult a megvalósulás útján, ami érthető is: itt valóban olyan szakértőkre lesz szükség, akik csodákra képesek.

A kérdés most már csak az, hogy hol a megbízható kormányzati grafológusok listája.

Ezt is és más talányok megfejtését is meg szerettem volna tudakolni az MTI-közleményt jegyző Galambos Lajos kormányfőtanácsostól. A Miniszterelnöki Hivatal telefonközpontjában azonban többszöri érdeklődésre is közölték, hogy ilyen személy nem szerepel a listájukon.

(Ui. Utóbb kiderült, hogy a Lajos tévesen került a híradásba, a főtanácsos valójában Károly, írásszakértők mellett gépíráshoz értőkről is érdemes gondoskodni.)

• A hét üzenetei