Tamás Gáspár Miklós

Nyomtatóbarát változat

Március tizenötödike másfél évtizede a hazafias érzelmű, lázadó fiatalság ünnepe volt. Ma már hivatalos ünnep. A Magyar Köztársaság hivatalos ünnepe. Az ünnepli, aki akarja. Hangsúlyozom: mindenkinek szabad megünnepelnie. De nem mindenkinek illik.

Menjen el mindenki ünnepelni, aki eddig a nem hivatalos tüntetéseken részt vett. Nézzen kissé magába, és maradjon otthon az, aki elrendelte a gumibotozást, gumibotozott vagy helyeselte az atrocitásokat.

Menjen el mindenki ünnepelni, aki eddig nem mert. Az idén szabadon ünnepelhetjük március idusát, félelemre nincs ok. Arra sincs ok, hogy valaki most szégyellje egykori félelmét: hiszen félelemre volt ok. Maradjon otthon mindenki, aki nagyon érzékeny, és nem szívesen látná az ünneplők között azokat, akik az elmúlt évben megverették vagy gúnyolták, mert fontosnak tartotta a magyar szabadságot ünnepelni – hiszen tanácsaim ellenére föltehetőleg találkozni fog velük.

Menjen el ünnepelni mindenki, akinek erősek a nemzeti érzései, mindenki, aki fölháborodott, mert nacionalizmussal vádolják március tizenötödike miatt. Maradjon otthon az, aki elfelejti, hogy a népek tavaszát nem idegengyűlöletre találták föl. Menjen el ünnepelni mindenki, aki Petőfi és Kossuth szellemében szabadságot akar. Maradjon otthon az, aki 1988-ban denunciálta a tüntetést, és 1989-ben főszónok mert lenni. Legyen 1990. március 15-e tiszta ünnep. De ha egykori ellenfeleink velünk ünnepelnek az idén, egye fene, azt se bánjuk.

• Harmadik oldal